Szüleim gyerekkorukban állítólag valahova a 2010-es évek közepére tették a repülő kocsik megjelenését és a szimpatikusabb bolygók kolonizálását, de óriásit tévedtek. Okostelefonra és elektromos autóra nem számítottak. Pláne nem szárnyak nélkül.

Nemrég az Akváriumban jártam, méghozzá a Freshhh nevére keresztelt nemzetközi diákverseny döntőjén. Bár a előtérben teljes volt a csönd, a Kishallban már tapintani lehetett a feszültséget. 

Teljes lelki nyugalommal kijelenthetjük, hogy az idei nyár divatját a fesztiválok hangulata ihlette. A nemzetközi márkák designerei egészen Woodstockig nyúltak vissza, és új életet leheltek a fejpántokba, rojtos mellényekbe, sőt a trapéznadrágba is. Eközben magyar tervezőink se voltak restek és olyan darabokat álmodtak meg, amik amellett, hogy eszméletlenül jól néznek ki, még praktikusak is. Ha már fesztiválok tekintetében élen járunk a világon, akkor nem maradhatunk le öltözködésben sem. 

Új sorozatunkban magyarországi TOP séfeket mutatunk be. Mindig csak az éttermekről esik szó, de szeretnénk, ha publicitást kapnának azok is, akik megalkotják a fantasztikus ételeket. Sokan nem is tudják, hogy mennyi munkával és feladással jár séfnek lenni, hogy az ételek elkészítése a legkisebb feladat a logisztikához és az árubeszerzéshez képest. Pláne itthon, ahol vannak jó alapanyagok, ám a minőségi színvonal eléggé ingadozó és az árak sem mindig kedvezők. Elsőként Varga Rolanddal és Hadzsala Krisztiánnal, a Robinson Étterem új séfjeivel beszélgettünk, akik leginkább a magyar ételeket gondolják újra innovatívabb formában.

Ismét igyekszem humoromnál maradni és őszintén kiállni egy sok esetben nagyon is jogos kiborulás mellett, ami általában az illedelmes hallgatásban végigült estéket követő elcseszett reggelek velejárója. Az egész olyan, mintha egy feszengős vacsorán vettél volna részt, ahol csak te lógtál ki a sorból azzal, hogy nem hoztál magaddal egy férjet és nem hagytál otthon két vagy három gyereket. Az esemény résztvevői mindenáron vissza akartak repíteni a Stepford feleségek szoknyája alá a szigorú ötvenes évekbe, amihez vaskos feminizmus és Szex és New Yorkos közhelyek nélkül, de lenne pár hozzáfűzni valóm. Egyszerűen csak azért, mert én most épp így érzem jól magam, és mert engem nem zavar, ha más máshogy - ellentétben persze az említett másokkal...

Virgonc, szeleburdi, pörgős szoknyájú, teli szájjal nevetős, tele színnel és fénnyel. Ezek azok a jelzők, amelyek elsőre eszembe jutottak a helyről. Úgy képzeltem, hogy a Kopaszi Gát ölelésében megáll majd az idő, azonban reményeim elég hamar szertefoszlottak, mert az idő valóban megállt, de nem éppen abban az értelemben.

Színházban rendez és táncol, táncpedagógusként zsűrizik és órákat tart: táncolni és önbecsülésre tanít. Az Eurovízió magyarországi középdöntőjén Ív táncosa volt, a Dal óta pedig láthattuk a Punnany Massif legújabb klipjében is. Testvérével rendszeresen visznek közös esteket országszerte, és épp a napokban jött haza a tengerentúlról, ahol egy nemzetközi koprodukcióban lépett fel. Hát, nem volt könnyű időpontot egyeztetni Grecsó Zoli kortárs táncművésszel, de végül egy kora reggelen egy kedves kis kávézóban gőzölgő tejeskávék és persze a már-már celebkutyusnak számító Kifli társaságában beszélgettünk az élete volt és aktuális nagy dolgairól.

Mielőtt elutaznál, mindent végigböngészel, hogy megtudd, mit is kell feltétlen megnézned az adott helyen. Vannak azonban olyan látványosságok, amelyek bár nagyon érdekesek, de az útikönyvekből mégis kimaradtak...

Múlt héten nagyszerű és egyben hasznos élménnyel gazdagodtam, ugyanis részt vettem egy Hobby Mixer oktatáson. Ha azt gondoljuk, hogy a koktélkészítés egy pofon egyszerű feladat, mert csak össze-vissza kell öntögetni mindent, akkor nagyot tévedünk.