Ubud. A sziget kulturális szíve. Mélyzöld pálmalevelek, a földön sodródó virágszirmok, számtalan gyermek, hömpölygő kánikula és a szelek szárnyán suhanó scooterezők. Itt laktam, köztük laktam. A közlekedés valóban kaotikus. “Persze, vannak szabályaink…” – mondta Putu, a helyi idegen- és zenei…
Sosem voltam még Balin. Ha eszembe jutott Indonézia, felderengett bennem valamiféle beazonosíthatatlan eredetű derű, mintha a név puszta csengése hozta volna magával.
Van abban valami szép, ahogy leszállunk Balin a denpasari reptéren a 25 órás út után, és barátnőmmel próbáljuk átverekedni magunkat a szigorú ellenőrzési pontokon. Húzom magammal a bőröndöm és közben azon agyalok, vajon miért is nem hagytam otthon azt a plusz két pár cipőt, amit úgysem fogok…
Nem úgy fogom elmesélni, ahogy történt, hanem úgy ahogyan emlékszem. Hogy mi maradt meg bennem a két hetes balinéziai utazásomról? Nem tudok kiválasztani egy tökéletes pillanatot, egy giccses naplemente pedig annyira banális lenne.
