Színházban rendez és táncol, táncpedagógusként zsűrizik és órákat tart: táncolni és önbecsülésre tanít. Az Eurovízió magyarországi középdöntőjén Ív táncosa volt, a Dal óta pedig láthattuk a Punnany Massif legújabb klipjében is. Testvérével rendszeresen visznek közös esteket országszerte, és épp a napokban jött haza a tengerentúlról, ahol egy nemzetközi koprodukcióban lépett fel. Hát, nem volt könnyű időpontot egyeztetni Grecsó Zoli kortárs táncművésszel, de végül egy kora reggelen egy kedves kis kávézóban gőzölgő tejeskávék és persze a már-már celebkutyusnak számító Kifli társaságában beszélgettünk az élete volt és aktuális nagy dolgairól.
Hogy mutatkozik be most Grecsó Zoltán: Táncművész? Tanár? Vagy koreográfus? Melyik áll most első helyen az életedben?
10 éve diplomáztam táncművészként, 4 éve koreográfusként is dolgozom. 7 éve indult útjára az improvizációs színházam (Willany Leó - a szerk.), ami összefüggésben van a tanítással is: nem csak a Színművészeti Egyetemen oktatok, de saját tanítási módszert fejlesztve tartok kortárs táncot amatőröknek és profiknak egyaránt. (A járni tanulás fázisaira épített gyakorlatok révén segíti elsajátítani a kortárstánc alapjait – a szerk.) Nagyon kiegyensúlyoz ez a három dolog, bár egyre inkább úgy érzem, hogy igazából a pedagógiához értek a legjobban.
Akkor haladjunk sorban. Emlékszel arra a pillanatra, amikor először érezted magad otthon a táncban? Egyértelmű volt számodra ez az út?
Nagyon sokára lett ez meg. 13 év folyamatos táncolás, 3 különböző társulati tagság és 2 év szabadúszás után pár éve érzem csak először, hogy a helyemen vagyok: hogy mikor bemegyek a színpadra, nem úgy dobog a szívem, mintha magas lenne a koleszterinem, nem csúszik ki a lábam, hanem lelassul a légzésem, és tudom, hogy nem fogok hibázni, tudom, hogy ez most nagyon jó lesz. Későn érő típus vagyok. 30 évesen kezdeni el úgy élni, hogy az jól essen, az viszonylag késő. Kicsit sajnálom, hogy ilyen sok idő telt el, de közben meg úgy érzem, hogy ez mind hozzáadott ahhoz, hogy most itt tartsak, hogy most jó legyen. A nőügyeimmel is ez volt: senki sem értette, miért megyek oda lányokhoz a szórakozóhelyeken, akikről biztosan tudom, hogy elküldenek a picsába. Hát azért, mert nekem ilyen élmények is kellenek. Nekem sok pofára esésre volt szükségem ahhoz, hogy megszokjam őket, hogy építkezni tudjak belőlük és rájuk.
Hogy fogadod a kritikát? Magaddal szemben kritikus vagy? Kinek a véleménye fontos számodra?
Az évek alatt megtanultam, hogy teljesen érdektelen kell hogy legyen számomra az, amit a másik gondol rólam. Az embernek magától kell megérnie a változtatásra, a fejlődésre. Nem erőszakolhatunk magunkra egy külső véleményt, ha azzal nem tudunk azonosulni. Persze ha mondjuk a Novák Eszter kezdene el kritizálni, akkor ülnék és hallgatnám. Vagy egy Ascher Tamás, egy Máté Gábor. A bátyám és a barátaim véleményére is nagyon számítok.
Mennyit gondol egy táncművész az öregedésre? Van olyan nap, hogy felkelsz és nincs kedved táncolni?
A kortárs tánc nagyon testbarát. Nem gyűr szét, nem úgy mint a balett vagy a break-tánc. Ha megnézed a Frenák Palit, aki egy másik generáció, gyönyörűen táncol. A testi kondícióm inkább a lelkivilágom függvénye: a stressz a vállamban gyűlik, a szomorúságom a hátam közepén fáj. Az érzelmi stabilitás és a kipihentség viszont tökéletes, lepuhult testállapotot tud teremteni. Persze azért mozogni kell minden nap. Viszont míg a pályám elején napi 14 órában nyomtam, jelenleg a napi aktív tánccal töltött idő max. 5 óra. Eleinte nagyon furcsa is volt, hogy amint kimondtam a koreográfus szót, felcsúszott 5 kiló. De 30 év fölött az ember lenyugszik: kevesebbet ugrál, kevesebbet mutogatja magát. Ez így teljesen normális.
Az előadásaid mellett a nézők a Dal című műsorban Ív táncosaként láthattak, de a legújabb Punnany Massif klipben, az Utolsó táncban is szerepelsz. Mindkét esetben Te találtad ki a koreográfiát is. Mitől jó egy koreográfus? Milyen egyéni stílus jellemez?
A munkára szánt idő tartalma, a szakértelem, a perfekcionalizmus, az elmélyültség vagy ezek hiánya mind érződik egy-egy koreográfián. Van, hogy egy koreográfus megragad a felszínen, és 15 éven keresztül azt kapargatja: na az egy kicsit zavarni szokott. A Dalban és a Punnany-klipben azt csinálhattam, amit akartam. Ha egy koreográfia rutinból összepakolt dolog, akkor sem szabad abba a hibába esni, hogy technikai elemeket (forgás, emelés, ugrás) pakolunk egymás után, tök mindegy, hogy mit, csak nehéz legyen alapon. Ez ennél sokkal bonyolultabb. Persze nem mondhatom, hogy a Dalban vagy az Utolsó táncban egy komplex koreográfiát táncoltunk. Nem az volt a lényeg. Ha darabot készítek, a legfontosabb, hogy egy individuális dolog szülessen meg, hogy olyan megoldásokat találjunk, amiket más még nem talált meg. Én azt keresem, mitől lesz egy koreográfia fura, mitől érzem azt, hogy itt van valami mágikus kapcsolat a táncosok között.
Tanár is vagy. Szerinted mit ad az órád a tanítványaidnak?
Elsősorban azt adja nekik, hogy mozoghatnak, felüdülhetnek. Szerintem kortárs táncra azok az emberek jönnek el, akiknek fontos a mozgás, de nem a gymbe mennének le. Nincs semmi baj a gymmel, de az egy monoton dolog: egy izomcsoportot mozgatsz egyszerre, nem erőltet meg különösebben, főleg az intelligenciát nem. Az órákon olyan koordinációkat tanítok meg a testeknek, amelyekkel alapvetően kellene rendelkezniük, de már elkoptak. Ezeket fejlesztjük reflexszé. Azt hirdetem, hogy az óráimon nem táncolni tanulunk, hanem hogy hogyan oldjuk fel a nem velünk születetten blokkolt ízületeinket, amelyek jól működve megakadályozzák, hogy ha pl. leesünk a lépcsőn, akkor megsérüljünk. Ha ezeket a mozgásokat kigyakoroljuk, akkor lehet elkezdeni bármit: táncolni, vadulni, hiszen már tudjuk, hogy vigyázzunk magunkra.
Sokszor képes beszédet használsz tanítás közben: Van egy hasonlatod a melegítőről meg a farmerről és egy metaforád a boldog élet titkáról… Gyakran emlegeted a "pillanatban-levést" is.
Amikor kinyitod a testedet, olyan mintha a farmert melegítőre cserélnéd. Emlékszem arra, amikor elkezdtem nyújtani, egyszer csak azt éreztem, hogy de jó, olyan, mintha már melegítő lenne a testem. A boldog élet titka azt jelenti, hogy a mozdulatban vagyok, hogy pillanatban vagyok. Az én táncosi karrierem nem a tehetségben gyökerezik, hanem abban, hogy a kezdetektől a testemben voltam, a mozdulatban voltam. Ez volt az egyetlen, amit fel tudtam mutatni. Ezért dolgoztak velem szívesen az emberek, nem azért, mert olyan ügyesen meg tudtam csinálni a lábemeléseket. Négy évvel ezelőtt még azt mondtam a tanítványaimnak, hogy szeretnék én úgy élni, ahogy táncolok, ugyanis az életben ennek az ellenkezője működött: állandóan elaprózódott a figyelmem. És most már ez a két dolog egyre inkább kezd hasonlítani egymásra. Persze azért most is vannak zűrzavarok: amikor ide indulok reggel, és vasalnom kell az ingem és a zoknimat sem vettem még fel, vagy ami még rosszabb: az adminisztráció, mikor elfelejtem az xy-nak az emailt, vagy nem foglaltam termet délutánra...
Sok közös előadásotok, fellépésetek van a testvéreddel (Grecsó Krisztián József Attila-díjas író - szerk.). Milyen a kapcsolatotok? Könnyen együtt tudtok dolgozni? Nagyon kritikusak vagytok egymással vagy hallgattok a másikra?
Nekünk nagyon könnyű egymással. Semmilyen súrlódás sincsen. A testvérséggel olyan szempontból voltak nehézségeink, hogy a bátyám, aki hét évvel idősebb nálam, nagy részt vállalt a nevelésemben, és amikor felnőttem, el kellett engedni, hogy ő nem az apukám, hanem a bátyám. Eszeveszett módon rajongtam érte, példakép volt: ezt is ki kellett nőni, tudatosítani, hogy én nem a rajongója vagyok a bátyámnak, hanem az öccse, mert ez is megfertőzhette volna a kapcsolatunkat. Én emlékszem olyanra, hogy gyerekként azt mondom anyukámnak, hogy a Krisztiánt szeretem a legjobban.
Szegváron születtél és nevelkedtél, mióta élsz a fővárosban? Mennyire lettél pesti srác?
100%-osan itthon érzem magam. Én valahol mélyen akkor is pesti voltam, amikor Szegváron éltem. Amikor először feljöttem Pestre 6 évesen, akkor megállapítottam, hogy “aha, ez az”. Nekem annyira egyértelmű volt, hogy itt akarok lakni, hogy 18 évesen, amikor nem vettek fel sehova, és kérdezték, hogy mit fogok csinálni, mondtam, hogy Pesten fogok élni. De azonkívül? A terv egyszerűen csak ennyi. Hogy Pesten élek...
Milyen produkciókban láthatunk legközelebb?
Május 17.-én volt a Faun alkonya című előadásunk munkabemutatója Valencia James-szel, egy gyönyörű barbadosi táncosnővel, és a következő színházi évad elején lehet majd látni a Szkénében (Bemutató: 2015. október 28., 19:00, Facebook esemény). Egy nagyon érdekes és személyes téma lett a miénk, amin nagy öröm volt együtt dolgozni. Ami az utóbbi időben jellemző rám: itt is nagyon sok szálon fut egyszerre a cselekmény, de a végére mindent kibogozunk.
Légyszíves mutasd be az olvasóknak Kiflit, hiszen elválaszthahtatlanok vagytok! Miért döntöttél úgy, hogy lesz egy kutyád? Hogy találtál rá?
Mindig is vágytam egy kutyára. Gyerekkoromban volt, de azt nem nevezném kutyatartásnak. Sokszor eszembe is jut Jerry, és olyankor lekiismeret furdalásom van: a kutya se foglalkozott vele. A kutyatartás nem azon múlik, hogy a lakásban van-e a kutya vagy a kertben, hogy leviszed-e a kutyafuttatóba vagy nem viszed le. Azon múlik, hogy van-e kapcsolat? Lehet kint a kertben, ha nem mész ki hozzá, elviheted sétáltatni, ha közben nyomkodod a telefonodat, ezek nem mentenek fel téged, mint kutyatulajdonost. Kifli ehhez képest egész nap velem van, pontosan tudja, hogy rossz vagy jó a kedvem, minden rezgésemet érzi. A szeretet intelligencia kérdése. Kiflit az élet hozta: ideiglenes befogadó volt akkoriban a szomszédom, Sztarenki Dóri, aki minden nap megkérdezte, hogy akarok-e kutyát, és én minden nap mondtam, hogy köszönöm nem. Egyszer a Tesconál találkoztam velük, Kifli nekem háttal ült, és az utat nézte: olyan volt, mint a 101 kiskutyában, mikor nézik a TV-ét a kölykök. És akkor éreztem, hogy ő az én kutyám.
Mire tanított meg Kifli?
Kifli a csomagtartón utazik, ha biciklizünk, nagyon viccesen nézünk ki. Egyszer a bátyám odaadta az épp aktuális könyvcsomagomat és azt vittem haza, kacsáztam a pakkal, és egyszer csak kiesett Kifli, egy picit beütötte a lábát, és sántikált egy napig. Otthagytam a bringát, hazamentünk taxival, de előtte lementünk még a térre kicsit, hogy pisiljen, és akkor ott leült elém és bocsánatot kért, hogy ő kiesett. Mondtam neki, hogy dehát én voltam a buta, nem ő, de ő váltig állította, hogy de igenis ő a hibás. A kutya mindenek felett előtérbe helyez téged, akkor is, ha te egy ostoba ember vagy. Ez a feltétlen szeretete csodálatos. A másik, ami nagyon szép benne, és ami ösztönös nála, hogy Kifli minden reggel nagyon boldogan ébred. Minden reggel örül, hogy reggel van. Amíg én mindig olyan hangulatban ébredek, amilyenben lefeküdtem, addig az ő nyújtózkodásába bele van fecskendezve a boldogsága.
Grecsó Zoli előadásairól és táncóráiról infók ITT illetve a Willany Leó improvizációs táncszínházról ITT vagy Facebook.
Erről beszéltünk!
Grecsó Zoli táncol:
Tanít:
Kortárs tánc - Release technika Grecsó Zoltánnal
Improvizál(tat):
Improvizáció/kompozíció - kortárs tánc Grecsó Zoltánnal
Koreografál:
Farkas Anna
Fotó: Colorcam
Köszönjük szépen a My Little Melbourne Coffee-nak a kutyabarát helyszín biztosítását és a remek tejeskávét!
Kifli és kávé itt is:
TOP 5 kutyabarát kávézó Budapesten, ahova minden időben betérhetsz
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
