Ismét igyekszem humoromnál maradni és őszintén kiállni egy sok esetben nagyon is jogos kiborulás mellett, ami általában az illedelmes hallgatásban végigült estéket követő elcseszett reggelek velejárója. Az egész olyan, mintha egy feszengős vacsorán vettél volna részt, ahol csak te lógtál ki a sorból azzal, hogy nem hoztál magaddal egy férjet és nem hagytál otthon két vagy három gyereket. Az esemény résztvevői mindenáron vissza akartak repíteni a Stepford feleségek szoknyája alá a szigorú ötvenes évekbe, amihez vaskos feminizmus és Szex és New Yorkos közhelyek nélkül, de lenne pár hozzáfűzni valóm. Egyszerűen csak azért, mert én most épp így érzem jól magam, és mert engem nem zavar, ha más máshogy - ellentétben persze az említett másokkal...
Először is messze túl van magyarázva ez a szingli-dolog, pláne a gyermektelen szinglik ügye. Valaki eszméletlenül menőnek tartja, valaki pedig már a jósnőnek könyörög azért, hogy vége legyen. Pedig ez csak egy átmeneti, tök egyszerű állapot: épp senki se rukkolt elő egy hatásos, mindent elsöprő belépővel, hogy elolvadtál, mint gonosz, keleti boszorkány a piros cipellőtől, de majd eljön egyszer, vagy épp te jössz el neki. Az egyszerű elfogadás helyett pedig sokan férfigyűlölő, elhízott sárkánnyá változnak, vagy megközelíthetetlen, belül síró femme fatale-t játszanak, akik alig várják, hogy egy vallatás során megmutassák, mi rejtőzik a szűk szoknya alatt. Mások pedig alig veszik észre, annyi minden teendőjük akad. És az a baj, hogy nincs baj, csak csinálnak neki, tetejében pedig az anyai ösztöneidre akarnak hatni, és a gyereket is belekeverik a felnőtt dolgába...
Aztán borul a bili... kiakadsz, hogy bizonyos embereknek elmeséled, mit történt veled és csak annyit képesek reagálni, hogy vajon mikor látnak már feleségként. Ilyenkor akármit is mondanál, visszavágnak valami sablonos hülyeséggel és össze-vissza hordott biológiai "igazságokkal", amit simán lehet, hogy az egyik magazin (x) -el jelölt PR-cikkében olvastak. De a lényeg, hogy ha te egy ambiciózus 25 és 35 közti nő vagy, bizonyos "barátnőid", felülve a sztereotípiáknak, elkezdenek aggódni, vajon mi lesz veled később, pedig épp magasról teszel az általuk vizionált problémára. Vagy elvetemült munkamániás vagy, vagy leszbikus, vagy szüfrazsett és nincs apelláta. Ha pedig még azt is megtudják, hogy mindig van a zsebedben egy-két megbízható telefonszám azokra az estékre... akkor a tökéletlenség mintája, aki nem hogy egy gyereket nem tudna felnevelni, de maga se nőtt fel igazán, pedig senki sem mondta, hogy nem akarod, csak nem zártad be magad szigorú határidők közé...
Az előbb leírtakból pedig adódik a kérdés, hogy mennyivel tökéletesebb az a típusú nő, aki csak arra vár, hogy végre befusson az a balek, akire ráerőszakolhatja magát, akit cseszegethet minden kis hibájáért, majd szülhet neki egy gyereket és élhetnek mindenféle testi és lelki érintkezés nélkül? Vagy az, aki már a századik megcsalás után is mosolyogva készíti el a vacsorát, mert retteg attól, hogy egy percre is egyedül kell majd talpon maradnia? De fel lehetne sorolni vagy száz ilyen, megalkuvásokkal teli, kifelé tökéletes kapcsolatot, és szerencsére olyanokat is, amelyekben minden fölösleges duma nélkül, egyszerűen csak működik a dolog. Az utóbbi típus szereplői persze sosem vágnak a fejedhez semmit, őket valahogy nem zavarja, hogy időpazarlásnak tartasz egy rossz viszonyt, ami csak elveszi az időt a kiteljesedésedtől.
Úgy gondolom, szörnyű lenne megint egy olyan világban létezni, ahol csak az lényeg, milyen elavult erkölcsnek felelsz meg és hogyan. Szörnyű lenne egy szenvedélyek nélküli életet élni, ahol a biztonság és a falak az elsők - már bocsánat- de a jó szex és a mindent elsöprő szerelem helyett. Személy szerint azt gondolom, az unalom és az elfojtott érzelmek sokkal de sokkal több gondot okoznak. Az pedig, hogy nyomást helyezel a barátnődre és figyelembe se veszed az akaratát, egyszerűen akkora bunkóság, mint kaviárt enni ujjal egy elnöki vacsorán - csak cseppet sem felszabadító.
Persze ha egyszer teljesen őszintén akarnék reagálni az elhangzott mondatokra, a háziasszony témakörnél eszembe jutna, hogy mit meg nem adnék egy aranyos takarítónőért, a nyugodt kapcsolat felvázolásakor, hogy mennyire le kellene lépnem egy kellemes kis időtöltésre, és amikor jön a bébi-kérdés, elképzelek egy édes kislányt, akinek majd szépen elmesélem, hogy mennyi mindent csináltam és meg is mutatom neki a női lét csínját-bínját. A lényeg, hogy a Disney-nézés és a jelmezvarrás sose lesz majd nyűg, hanem valami szép dolog átadása, óriási megalkuvások, fürdőszobai krokodilkönnyek és persze az "édes" irigység helyett...
Pozsgai Brigitte
Heti ajánló - ne hagyd ki!
ESETLEG - A Mama rakta el a befőttet
Egész nap melegítőben - interjú Grecsó Zoltán táncművésszel
3 érdekes hely, ami az útikönyvekből kimaradt
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
