Minden évben az ősz beköszöntével kezdek izgatott lenni, úgy várom a Marie Claire Fashion Days-t, mint egy ovis a Mikulást. Egyrészt azért, mert az egyik legjobb barátnőmmel már hagyomány, hogy minden évben legalább az egyik napon reggeltől estig részt veszünk az összes programon, divatbemutatón. Másrészt mivel stylist vagyok, szinte kötelező figyelnem a tervezők új kollekcióit. Plusz itt a feltörekvő dizájnerek is bemutatkozhatnak, ami szintén nagyon fontos számomra, nemcsak a munkámból adódóan, hanem azért is, mert nagyon drukkolok a magyar fiatal tehetségeknek, hogy kibontakozhassanak. Erre egyébként egyre több lehetőségük van, ahogyan itt a MCFD-en is.

Egy hét múlva, azaz november 17-én a bécsi Gasometer-ben koncertezik Paolo Nutini a legújabb Coustic Love című albumával.

Ma már tényleg ott tartunk, hogy az országban egymást érik a különböző fesztiválok: a libamájtól a musicalig minden lehetséges téma köré egy-egy rendezvény épül. Ez egyáltalán nem lenne probléma, mert így minden hétvégére jut program, tartalmas szórakozás. De sajnos inkább csak jutna… Nagyon sokszor ugyanis az a szomorú tapasztalat, hogy bár az esemény neve más, a kiállítók ugyanazok, a jegy ára magas és többnyire csak belépésre jogosít, a helyszínen pedig igencsak mélyen a zsebünkbe kell nyúlni, ha kedvünk támad megkóstolni valamit a standoknál. A most péntektől vasárnapig (november 14-16.) a Vasúttöténeti Parkban megrendezésre kerülő Disznótoros Kolbászfesztivál ez alól kíván kivétel lenni.

A múltból csapódott be az aszteroida hétfő este a Dürer Kertbe. Csak azt sajnáljuk, hogy az űrhajó félig volt.

A cipőkből sosem elég, ezt minden ízig-vérig nő tudja. Nekem - le sem merem írni, hány pár - rengeteg cipőm van, de mégsem tudok ellenállni az új fazonoknak, színeknek, trendeknek. A legdivatosabb városokba pedig igyekszem minél többször eljutni. És hogy hogyan függ össze ez a kettő? Sorra vettem a kedvenceimet és azt, hogy melyik városba melyiket vinném magammal egy kis kiruccanásra. Ti hová mennétek legszívesebben?

“Let's face it, a nice creamy chocolate cake does a lot for a lot of people; it does for me.” (azaz “Lássuk be, egy finom, krémes csokitorta sokunkért rengeteget tesz, ahogy értem is”). Ezzel az Audrey Hepburntől származó idézettel nagyon kevesen vannak, akik nem értenek egyet, különösen így, a tél közeledtével. Garantáltan sikeres hétvégi program lehet hát, ha ellátogatunk a város valamely cukrászdájába. De melyikbe? Merthogy szerencsére a nagy nevek mellett egyre bukkannak fel az újabb és újabb süteményes és tortás helyek, melyek lépést tartva az aktuális trendekkel sokszor valami forradalmi finomsággal rukkolnak elő. Az ízhatást mellett ma már elengedhetetlen a dizájn, és így egy igazán jó édesség majd minden érzékszervünket rabul ejti.

Igyekszem humoromnál maradni, fiatal nőként általánosításoktól mentesen feszegetni egy mostanság közhelyek közé fulladt, nagyon is szem előtt lévő témát. Mindeközben szeretném magamat tartani ahhoz, hogy a ló egyik felén ácsorogva még mindig nem lehet lovagolni... 

Korábban már volt lehetőségem a tajvani gyártó egy Windows-os modelljét tesztelni, ami akkor nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nem vagyok odáig a Microsoft mobil operációs rendszerétől, így nagy örömmel vettem át a HTC „legújabb”, idén márciusban bemutatott zászlóshajóját: a második generációs HTC ONE M8-at. Kategóriájában igen erős a mezőny, hiszen a vásárlók hasonló árfekvésben választhatják az iPhone 5s-t és a legutóbbi tesztünkben szereplő Samsung Galaxy S5-öt is.

A bécsi divathét előtt találtam rá a Moi Moi-ra és az ötletgazda/tulajdonos Sophie-ra. Valami különleges feliratos pólót szerettem volna a midi szoknyámmal párosítani. Amikor megláttam a facebook oldalát, egyből éreztem, rokon lelkek vagyunk. Írtam neki, borzasztó kedves volt, és csak úgy ontotta magából az ötleteket a pólóval kapcsolatban. A felsőm elkészült, és büszkén viseltem a divathét szombati napján.

Olvasóinknak feltűnhet, hogy e sorok írója sokat jár Etyeken. Kérem őket, higgyék el, ez nem érdek – ez szerelem. Először tavasszal vettem részt az idén két éves Etyeki Piknik rendezvényen, és rögtön elvarázsolt a táj: a pincesor a kedves kis présházakkal, a domboldalra felfutó szőlősorok. Amellett, hogy a helyszín azonnal a szívemhez nőtt, a kóstolt borok is gondoskodtak arról, hogy visszatérjek ide. Ez nyáron történt meg, amikor ismét a Piknik jelentette az apropót a látogatásra. Szép volt, jó volt, de kicsit sokan voltunk; látszott, hogy Etyek másokat is egy csapásra megnyert magának, és persze az esemény marketingje is jól átgondolt és alapos. (Kapcsolódó élménybeszámolónkat lásd itt.)