A múltból csapódott be az aszteroida hétfő este a Dürer Kertbe. Csak azt sajnáljuk, hogy az űrhajó félig volt.
Nem tudom mi volt az oka, hogy szolid félház előtt kellett játszania a The Asteroids Galaxy Tournak, akik, ha éppen nem lemezt készítenek, turnéznak. Pár hete voltak amerikai körúton, de durván tele van a naptáruk, minden nap más országban játszanak.
Kezdek elgondolkodni, hogy vajon a kedvenc zenekaraim miért csak félházzal mennek? Gondolok itt a tavalyi Aloe Blacc koncertre, aki tényleg világsztár, legalábbis az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, mégse vonzott tömegeket a budapesti koncertre. Lehet, túl jó zenéket hallgatok, vagy a hazai közönség van rosszul nevelve?
Nagyon bánhatja, aki nem volt ott, mert olyan kőkemény bulit toltak, amilyet ritkán látok.
Zenészként viszont tudom, hogy néha kevesebb embernek is jobb koncertet lehet adni, ha azok lelkesek. Már pedig azok, akik ott voltak, úgy tomboltak, hogy kitettek legalább 2 teltházat. Az énekesnő, Mette „minden idők legjobb hétfői közönségének” nevezte a jelenlévőket, bármit is jelentsen ez. Majd az instagramra is ugyanezt a szöveget rakta ki, egy közönségről készült fényképpel, tehát lehet benne valami.
A viszonylag fiatal zenekar karrierje nagyon szerencsésen indult, mert rögtön az első demó után már Amy Winehouse előzenekaraként találták magukat a mélyvízben. Tulajdonképpen ez volt a zenekar első fellépése. Majd jött az Apple felkérése, hogy az iPod Touch reklámjához az ő zenéjüket használják, majd Katy Perry előzenekaraként turnéztak. És végül, talán a legnagyobb lökés a 2011-es Heineken kampány, akik híresek a nagyon igényesen összerakott, vicces reklámjaikról.
Harmadik alkalommal jártak Magyarországon, és nagyon remélem, nem utoljára.
A hangra nem lehetett panasz, pedig a Dürer nem a legjobb hely, de a saját hangtechnikusnak köszönhetően minden úgy szólt, mintha lemezről menne.
Az apró, törékeny termetű, szőke macska, Mette első belépőjével Michael Jacksont idézte számomra. Pisze orr, ugyanolyan formájú szemüveg, mint ami Jacko kedvence volt, csillogó flitteres nadrág, és zipzáras felső.
Egyből belecsaptak a közepébe, és nem volt megállás. Nagyon szeretem a zenéjüket, de bevallom, végighallgatva pl. a legutóbbi albumukat, néha elvesztem a fonalat, hogy ezt a számot nem hallottam-e már kettővel előtte.
A koncerten viszont nem fulladtam apátiába, hiszen mindegyik szám eléggé pörgős, és olyan vehemenciával tolták az ember arcába, olyan energiák jöttek le a színpadról, hogy nem lehetett elunni se őket, se magunkat.
Minden zenekari tagnak megvan a saját stílusa és karaktere. A divattervezők igazi esettanulmánya lehetne a dobos, Rasmus Littauer megjelenése, egy 100% nejlon rövidnadrágban, amit utoljára a rendszerváltáskor hordhattak az általános iskolai testnevelés órán, vagy éppen billentyűs testvére, Simon megjelenése, aki olyan szinten hozza a kelet-német szoftpornós figurát, hogy zavarba jövünk, vajon a bajusz és a haj tényleg eredeti-e. De biztosíthatok mindenkit, igen, az.
(Ez nem a múlt. Ez egy pár hetes kép.)
Mette szemmel láthatóan élvezte a koncertet. Folyamatosan kommunikált a közönséggel, volt odahajolás, pacsi, és minden, ami kell. Aztán a közepe felé picit lassabb számok, igaz, náluk még a líraibbak is ütősek, de szemmel láthatóan elérzékenyült, és le is intette az elöl álló, telefonnal videót készítő fiatalokat, hogy most nem szeretné, amit az örömtől extázisban lévő közönség nem fogott fel, így Mette a mikrofon állvánnyal együtt a színpad jobb oldalára sétált, és ott folytatta az érzelmesebb dalt.
Ezután viszont megint beindult a buli. Az egy órás zúzás végén még kis konfettit is kaptunk, majd 10 perc ráadás, ahol a Heinekenből ismert Golden Age is felcsendült zárásként.
Koncert után, aki türelmes volt, dedikálást is kapott a nagyon kedves és közvetlen zenekartól.
Én meg elvittem a gitárost és a tour managert ’városnézni’, és kicsit szégyelltem, hogy hétfő este még a Szimpla is olyan vérszegény és kihalt volt, mintha vidéken lennénk. Persze őket ez csak félig zavarta, miután megkóstolták a méltán híres pálinkát. A gitáros felemlegette, hogy anno 10 éves korában már járt itt, és emlékezett a csirkepaprikásra. 24 év távlatából szerintem ez igen szép teljesítmény.
És talán a titoknak, hogy miért annyira egybeforrott ez az egész produkció, hogy miért üt annyira a pszichedelikus pop-rock, amit játszanak, az egyik kulcsa az, hogy 0-24 órában együtt vannak. Ugyanis az óriási busz, nem csak szállítja őket, de azon is alszanak. Tehát a rajongóknak nem kell kutatni a hotelfoglalások után, mert most konkrétan a Dürer előtt töltötték az éjszakát, de hajnalban indultak is tovább Prágába, ahol már elkelt minden jegy, több héttel a koncert előtt. Reméljük, mikor legközelebb ismét ellátogatnak hozzánk, mi is elmondhatjuk ezt!
Dani
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
