Kezdhetném a közhelyekkel, hogy Sziget egyenlő szabadság, haverok, tombolás, party-party-party, de lehet, az első napok után már így is sokaknak elege van a Facebook becsekkolások és Insta képek tömkelegétől, ahol mindenki fantasztikusan érzi magát, és Robbie-val a háttérben pózol. Bár nekem nincs Nagyszínpad előtt ugrálós képem, van néhány másik, amiket kora este fotóztam, amikor annyira gyönyőrűen ment le a nap, hogy az egész fesztivált giccsesen széppé, engem pedig nosztalgikussá tett. Arcok, helyek, jó fejség: remélem átjön az életérzés - én piszkosul szerettem :)
Helyek - semmi különös, de az viszont nem rossz
Bár szerettem volna meghallgatni a The Biebers-t, végül csak öt óra tájban érkeztünk, és így utólag talán nem is baj, mert annyira meleg volt még akkor is, hogy csak a hideg fröccs tartotta bennünk a lelket. Gyors terepszemlét tartottunk, és mivel óriási meglepetésbe nem futottunk bele a helyszínek kapcsán, inkább letelepedtünk a fűbe, hogy erőt gyűjtsünk a ránk váró koncertekre.
Később aztán megint felkerekedtünk, és lecsekkoltunk mindent, ami szép (H&M körhintája), érdekes (na ebből nagyon sok volt) és "érdekes" (pl. elsősegély nyújtó hely dizájnja vagy a ZEN-béka).
A Nagyszínpad esete a lufikkal
A Nagyszínpad kihagyhatatlan helyszín, ha a Szigeten jár az ember, és miközben az Ocho Macho lelkesen nyomta az utolsó számokat, hirtelen mindent elborítottak a lufik. És teljesen mindegy volt, hogy fiú vagy lány, kicsi vagy nagy, mindenki nagyon örült a színkavalkádnak. De tényleg.
Emberek - jó fejek (általában)
Lehet azért, mert a fesztivál -1. napja volt, és még nem fáradt le annyira a látogató sereglet, de csupa kedves és jó arc jött velünk szembe. Lengyel fiú, aki életében először magyar lánnyal csókolózott, és ezért minden további magyar lánynak a szemébe vágta, hogy gyönyörű, meleg olasz srácok, akik pillangó szárnyakon röpködtek felénk, görög turista a francia barátnőjével, akik mellénk ültek le a fűbe, és kiderült, hogy az ismerősöm ismerősei...hát így.
Fesztivál cukormázban
Amikor már mindent jól megnéztünk, jött a hab a tortán - vagyis a cukormáz a fesztiválon: egy csodás naplemente, ami kicsit lenyugtatott mindenkit, de épp csak az Irie Maffia színpadra lépéséig. Még a TOI TOI wc-k is vonzónak tűntek néhány percig (sajnos csak addig) aranyló sziluettjükkel.
Ja és Robbie? Igen, még mindig jól nyomja :)
Szakadt rólam a víz a koncerten az emberek sűrűjében, Robbie nem engem választott a virtuális szexhez, otthon pedig egy sártenger jött le rólam a zuhany alatt. Reggel arra ébredtem, hogy fájnak a térdeim (kilóméterek körbe-körbe egyik helyről a másikra), a fejem (fröccs és Aperol kombó a 40 C-ban), és arra gondoltam, lehet hogy jó, hogy csak ennyi jutott nekem erre az évre a Szigetből. Ha egész héten kint lennék, talán úgy járnék, mint egy csók után Mr Williams-szel: más lenne a valóság, mint amit most érzek. Mert én így most piszkosul szerettem ezt a pár órás poros-szagos-hangos fesztivál-valóságot. 
Szöveg és képek: Farkas Anna
Heti ajánló, mert van élet a Szigeten kívül is:
SZTÁROK, AKIK MIATT AUGUSZTUSBAN IS ZAMÁRDIBAN LESZÜNK
FELFALJUK ÁZSIÁT 6. - BAMBUSZLIGET JAPÁN ÉTTEREM
5 CSAJOS DOLOG NYÁRRA, AMIKKEL MÉG SZÍNESEBB A VILÁG
MAZDA 2 - ELINDULNI NÉLKÜLED, NA MÉG MIT NEM
SZUPER KREATÍV MŰHELY SZUPER HAJAI - INTERJÚ LÁZÁR JÓZSEFFEL
HOSSZÚ HÉTVÉGE IZRAELBEN - EGYSZER MÉG VISSZATÉRÜNK
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
