Nemrég Salzburgban töltöttem egy hosszú hétvégét, de az odaúton néhány órára megálltam Bécsben. A két város a számos látnivaló és kulturális kincs mellett egy-egy édességről is híres, én pedig édesszájú lévén, a két kultikus desszert: a Mozartkugel és a Sacher-torta igaz történetének nyomába eredtem.
Unalomig ismételt címekkel lehet csak bemutatni a Samsung újdonságait. A "jövő elkezdődött" vagy a "forradalom a tévézésben" típusú mondatok mind-mind a PR bullshit kategóriába sorolhatóak, viszont ez egyszer tényleg megállják a helyüket. Bár a hajnali Family Guy-t egy 10 éves plazmán nézem, azért mindig rácsodálkozom a világra, ha hozzám kerül valami rettentően mai tv készülék. Először jött a HD, aztán a Full HD, majd az UHD és most megérkezett az SUHD.
Ha az ember úgy gondolja, hogy valamit meg kell tennie, akkor megteszi.
Egyszerűen, nem várva és nem remélve ellenszolgáltatást.
Az egész azzal kezdődött, hogy egy csüggedt decemberi napon sétáltam a kocsimhoz, a szélvédőn pedig már messziről látszott valami és nem éppen szórólapnak tűnt. Biztosra vettem, hogy bírság, azonban egy nejlon tasakba bugyolált rózsaszín cetli volt.
Elég húzós csütörtököm volt, a fejem zsongott az egész nap forgatagától. A tavasz késett, a szél fújt és az eső is szemerkélni kezdett. Pár nappal korábban figyeltem fel egy eseményre: PaintCockatail. Az oldal azzal az illúzióval csábított, hogy kirángat a napi ritmusomból és megmutatja az elvárásoktól mentes festés örömét egy könnyed koktél mellett. Az árát kicsit sokalltam a mindösszesen két órás elfoglaltsághoz képest (8990 Ft), de kellően felcsigáztak. Meg kell mondjam, ígéretük nem maradt beteljesületlen.
Valahol az emberi hülyeség és a kreativitás egészen vékony határán rengeteg olyan dologgal találkozhatunk, amit meglepő módon embertársaink alkottak, de valahogy a mi fejünkből nem pattant volna ki ennyire elvetemült ötlet. Az egy dolog, hogy nagy az a bizonyos állatkert, de amikor kiderül, hogy ezeknek a "találmányoknak" piacuk van, rájövünk: baromi kicsi a kerítés...
Bemutatkozásnál nagyon fontosak az első percek. Az Olympus egy kecses, nagyon szép formavilágú, műves kidolgozású gépet alkotott. A nagy sikerű EM-5 modell után a lelkes amatőr/félprofi kategóriában indította útjára ezt a típust.
Van Tokióban egy sushi étterem. Tizenkét ember fér be csupán és egy metró aluljárójában található. Három Michelin-csillag birtokosa...
Bár a Maguro Sushi Bár nem rendelkezik ilyen minőséggel, mégis nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Én a Westendbe ugyanis már csak elvétve tévedek be, akkor is csak ruházkodni. Az étkezdék környékét általában igyekszem messzire elkerülni. Most mégis kivételt tettem, és megérte.
A MOM Kulturális Központban az évek során többször megfordultam, mégis az alatta található étteremben nem. Azt hittem, az épülethez tartozik, és fut benne egy konyha átlagos vagy menzai minőséggel. Arra álmomban sem gondoltam, hogy igazi gasztro-sziget bújik meg a nagy üvegablakok mögött.
Az első és egyben utolsó alkalom amikor kapcsolatba kerültem egy e-book olvasóval, az tavaly előtt karácsony volt, amikoris eldöntöttem, hogy édesanyám jó hasznát venné, így felkutattam különböző gyártók újabbnál újabb típusait. Sajnálattal deklaráltam, hogy ez nem olyan izgalmas terület, mintha tabletet keresnék, mert hát specifikus a feladat, így a megoldási lehetőségek is korlátozottak.
A napokban egy szuper helyen jártam, prémium csokival kínáltak, és mindeközben csodálatos színeken legeltethettem a szemem. Akit a saját üzletében faggattam, igazi példaképpé avanzsált számomra kalandos, izgalmas életútja és bátorsága miatt. De ki is ő?
