Elég húzós csütörtököm volt, a fejem zsongott az egész nap forgatagától. A tavasz késett, a szél fújt és az eső is szemerkélni kezdett. Pár nappal korábban figyeltem fel egy eseményre: PaintCockatail. Az oldal azzal az illúzióval csábított, hogy kirángat a napi ritmusomból és megmutatja az elvárásoktól mentes festés örömét egy könnyed koktél mellett. Az árát kicsit sokalltam a mindösszesen két órás elfoglaltsághoz képest (8990 Ft), de kellően felcsigáztak.  Meg kell mondjam, ígéretük nem maradt beteljesületlen.

Maga az ötlet Amerikából származik, hazánkban pedig márciustól érhetőek el a hasonló események. A szervezők mindent elintéznek helyettünk: van ecset, festék, vászon és kötény is. A végeredményt pedig mindenki magával viheti. A helyszín és az elkészítendő kép nehézségi szintje kurzusonként változik. Jelen esetben a Mazel Tov adta a teret hozzá, egy elkülönített teremben voltunk, nem mellesleg éppen élő zene szólt, ami ugyan nem volt a program része, de tökéletesen kiegészítette az alkotás folyamatát, még úgy is, hogy a festést vezető Bodnár Judit Lolának gyakran túl kellett kiabálnia a műsort. 10-12-en lehettünk, mindenki egyszerre haladt Lola instrukcióit követve. Valahogy úgy képzeltem, hogy unatkozó harmincasok (beleértve engem is) időkitöltéses esti programja lesz ez. A jelentkezők azonban nagyon különbözőek voltak, köztük párok, barátok és jómagam, aki egyedül érkezett. Senki sem lógott ki a sorból, hiszen ellentétben azzal, amit az eseménnyel kapcsolatban korábban gondoltam, nem volt semmilyen elvárás, amihez szükségszerűen illeszkedni kellett volna. Lola és segítője Kupa Julcsi mindenkit nyitottan és segítőkészen fogadott, pont kellemes volt a hangulat, oldott légkör vett körbe minket. A kép lépésenként történő festése a bátrabbak új színeket és más vonalvezetést is használhattak, azonban én maradtam az eredeti változatnál és igyekeztem követni az instrukciókat, egészen pontosan lemásolni az eredeti képet. Kocsival érkeztem, így egy málnás-bazsalikomos limonádéval kellett beérnem, bár lehet egy pohár rosé lazított volna rajtam és bátrabban bántam volna a színekkel, így a végeredményt tekintve is absztraktabb képet kaphattam volna.

Maga az alkotás folyamata felemelő volt, már ott átjárt a nyugalom, ahogy beleszagoltam a kikészített vizes bázisú festékekbe. Felrémlettek gyerekkori emlékeim, a festékszag és persze a szakkörök. Nehezen kezdtem neki az első ecsetvonásnak, csak néztem az üres fehér vásznat, aztán egy nagy lélegzetet véve meghúztam az első halványzöld vonalakat. Ahogy a jobb karom kezdett zsibbadni, úgy lettem én is egyre bátrabb. Mígnem a festés totálisan elfújta az aznapi terheket a fejemből és a szívemből. Egyszerre volt felszabadító és gyermeki érzés az alkotás folyamata, teljesen kikapcsolt és semmi másra nem figyeltem abban a két órában, csak a színekre és formákra.

Hibázni pedig nem lehetett, mert minden úgy volt tökéletes, ahogy mi magunk festettük meg. Annyiféle kép született, ahányan részt vettünk azon az estén. Továbbra is tartom, hogy egy leheletnyit túl van árazva, és egy minimális csökkentéssel több emberhez érhetne el a kezdeményezés. Ezt leszámítva szívesen kipróbálnám magam újra egy másik kurzusukon, vagy akár ugyanezen, de nagyobb bátorsággal és nyitottsággal a színek felé. Mindenesetre egy biztos, rá lehet kattanni!

Elérhetőség:

paintcocktail.com  vagy Facebook

Bércesi Fanni

Kreatívkodj, mert az jó!

Üzenet a szélvédőn, avagy apró örömök az életben

Színes harisnyákat tavaszra - Virivee

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!