Ha az ember úgy gondolja, hogy valamit meg kell tennie, akkor megteszi.

Egyszerűen, nem várva és nem remélve ellenszolgáltatást.

Az egész azzal kezdődött, hogy egy csüggedt decemberi napon sétáltam a kocsimhoz, a szélvédőn pedig már messziről látszott valami és nem éppen szórólapnak tűnt. Biztosra vettem, hogy bírság, azonban egy nejlon tasakba bugyolált rózsaszín cetli volt.

Közelebb érve nagyon úgy tűnt, hogy egy orvosi vény hátoldala. Arra gondoltam, talán kiesett a táskámból, és valaki a kocsimhoz társította. Végül levettem és kinyitottam. Onnantól kezdve letörölhetetlen mosolyt festett az arcomra. Egy szabályosan kitöltött, pecséttel ellátott receptet fogtam a kezemben, ugyan az adagolásra nem tért ki, de a kézírás jól olvasható volt:

Kedves Fanni! 

Itt a gyógyszer az "így-múlik-el-egy-élet" nevű betegségre. 

APRÓ ÖRÖMÖK

Szeretettel,

...

Most, hogy leírom, megint átjár a melegség, ahogy egy váratlan kanyarból kikukkantott a szeretet ezen fajtája, egészen pontosan egy reményvesztett csütörtök délután. Mindezek mellé olyan formát öltött, ami tökéletesen megszólít legbelül, valaki olyan beszélt hozzám, aki ismer. Azt hiszem innen indult az egész, arra gondoltam miért ne tehetném ezt én is másokkal.

Kezdetben csak ismerőseim, barátaim szélvédőjére helyeztem el üzeneteket a tavaly lejárt naptáramból kitépett lapokon. Volt, hogy több napon keresztül várta, hogy megtalálja címzettje a 'jó reggelt'-feliratot, és csak az időjárás kegyességének köszönhettem, hogy törekvésemet nem mosta el az eső. Volt, hogy egy szimpla 'szép estét' vagy csupán egy rövid 'köszönöm' felirat került rá. Az eredmény minden esetben hasonló volt: az emberekből meglepő hatást váltott ki, annyira váratlan, hogy egyszerre lepődsz meg, és a figyelem, amivel feléd fordulnak, óhatatlanul is meghat, legyetek bármilyen viszonyban is.

Aztán elkezdtem kiterjeszteni tevékenységemet, és ismeretlen autók ablaktörlője alá helyeztem a rövid mondatokat. Talán missziónak tekintettem, nem tudom, talán csak meg akartam változtatni az emberek hangulatát, hozzáállását, talán csak így akartam kikiáltani a saját szeretetemet. Elgondolkoztam azon is, ha valaki megtalálja aláírás nélkül, gondol-e valakire a környezetéből, beindít-e ez bármilyen reakciót, rezdülései megváltoztatják-e ilyen módon a világ folyását. Úgy értem, talán mosolyogva veszi meg a reggeli kávéját vagy szimplán csak kevesebbet dudál a csúcsforgalomban, esetleg előzékenyen enged valakit maga elé a sorban. Félreértés ne essék, egy percig sem képzeltem magam Amélie Poulainnak az Amélie csodálatos életéből. Na jó, talán, de csak egy egészen röpke másodpercig.

Azt, hogy üzeneteim megváltoztattak-e bármit, nem tudom, de azt biztosan, hogy vannak más ilyen irányú megmozdulások is a városban. Ahogyan például az Kosciuszkó Tádé utca aszfaltjára egy ismeretlen felfestett egy feliratot: Mosolyogj! Gyönyörű vagy!

Végül pedig elkerülhetetlen volt a pont, ahol ellankadtam és tartalékaim kifogytak. Minden egyes alkalommal, mikor visszasétáltam a saját kocsimhoz, és üresen találtam, csalódásnak éltem meg. Este egy nehezebb nap után vagy egy bágyadt reggelen, mikor munkába menet megláttam a koszos és nyest szaros szélvédőmet, elment az egésztől a kedvem. Ilyenkor újra elolvastam a fenti idézetet, hogy helyére kerüljön az egyensúly bennem, mert az ember legtöbbször vár valamit, ha mást nem, hát az univerzum fejsimogatását vagy legalább a saját békéjét. Mindenesetre bátran fogjunk cetlit és tollat, keverjünk egyet a világ folyásán. Mindenkinek jó gyakorlást!

Ha az ember úgy gondolja, hogy valamit meg kell tennie, akkor megteszi, egyszerűen, nem várva és nem remélve ellenszolgáltatást...

Bércesi Fanni

Mosolyogj, utazunk! :)

SZINGAPÚR - REND A LELKE MINDENNEK!

SALZBURG ÉS A NAGY MOZART-BUSINESS