A MOM Kulturális Központban az évek során többször megfordultam, mégis az alatta található étteremben nem. Azt hittem, az épülethez tartozik, és fut benne egy konyha átlagos vagy menzai minőséggel. Arra álmomban sem gondoltam, hogy igazi gasztro-sziget bújik meg a nagy üvegablakok mögött.

Márpedig a Larus nemcsak Budán, de egész Budapesten alappillérnek számíthat az új felfogású éttermek között, hiszen az a Várvizi Péter vezeti, aki több mint 7 évet töltött Franciaország legjobb éttermeiben, bejárta Európát, sőt Japánt is. A kilátás pedig szintén az egyik legjobb, még így tavasz elején is jó volt kitekinteni a Gesztenyés Kertre, de nyáron még jobb lehet, mikor zöldbe borul minden, ráadásul terasz rész is van!

 A hivatalos nevén Larus Étterem és Rendezvényközpont két igényt is kielégít. A két egység egy eltolható fallal lett leválasztva egymástól. Míg utóbbi alkalmas nagyobb rendezvények, céges események lebonyolítására, ráadásul kocsival is beállhatunk, ha történetesen autókereskedésünk van, addig az előbbi étterem vasárnap kivételével minden nap várja a vendégeit ebéd menüre 12-15 óra között, de választhatunk is a szolid két oldalas étlapról az egész nap folyamán. A rövid ételsor nem hátrány, mivel így tudják garantálni, hogy minden frissen és szezonálisan készüljön a legnagyobb odafigyeléssel.

Belépve jobbra a recepción kedves hölgyek fogadnak és kérik el a kabátunk. Ez már ad egy eleganciát a helynek, de a személyzet jól válogatott, így nem érezzük se a mesterkéltséget, se a feszengést egész ottlétünk alatt. A letisztult fekete alapszínhez a barna asztalok és fa bútorok jól harmonizálnak, de beljebb lépve a polipcsáp lámpát nem sikerült értelmezni. Mintha valami Alien filmben lennénk, ráadásul elég műanyag hatást kelt. A színe pedig pont olyan, mint a mécses, amiben Halottak Napján a gyertyákat teszik ki a sírokra. A hátsó falon viszont egy nagy szőnyeg díszeleg, ami leírva hülyén hangzik, de élőben illeszkedik. A mosdót már csak azért is érdemes megemlíteni, mert nem csak papírtörlő van, de olyan exluzív szolgáltatást, mint a pamut törülköző, még egy helyen se láttunk. Mintha valami menő termálfürdőbe csöppentünk volna. Jó érzés ott tartózkodni.

A 3 fogásos ebédmenü 2900 Ft, ami az eddig tesztelt legdrágább, viszont legnagyobb adag is. A hetente változó menüben csak a föétel közül választhatunk. Az előétel vagy leves és a desszert nem variálható.

Kezdésnek egy Waldorf saláta érkezett, ami kinézetre annyira elvarázsolt, hogy neki sem akartam fogni elfogyasztani, aztán pedig az ízek ragadtak magukkal annyira, hogy hüledeztem. Pedig irtó egyszerű étel. Egy alma hajszálvékony karikákra vágva, rajta zeller, és körülötte joghurtos, almaecetes zeller consommé. Már-már leves, ezért is lepődtem meg, hogy nem kaptam kanalat, csak kérés után. Annyira vibráló és elegáns volt az egész fogás, hogy már itt jókedvűen távoztam volna.

Másodiknak vörös sügér jött petrezselymes cous-cous-szal, algás uborkasalátával. Szeretem a halakat, de mindig félek, hogy vajon érezhető lesz-e a hal íze, vagy csak az állagáról jövök rá, hogy az az. Itt nagyon is érezhető, a tetejét pedig szépen megkapatták, véleményem szerint szalonnás zsírban. Lehet ezzel mellé lövök, de olyan zamatos volt az íze, mint mikor az ember a szalonnát pirítja. A cous-cous nagyon jól kiegészítette a halat, ám kicsit sós volt. Az adag viszont nem csak a fine dining keretek között emberes. Másutt még a’la carte-ban is soványabbra húzzák a derékszíjat. Ennek nagyon örültünk, olyannyira, hogy én picit szuszogva érkeztem a desszerthez, ám tudni kell, hogy nem lapáttal szoktam enni.

Valhrona csokitorta jött. Egyszerűen. Viszont én 1 éve nagy rajongója lettem ennek a francia csokoládénak, mellyel a legnagyobb cukrászmesterek dolgoznak. Szerintem ezzel a csokival rossz desszertet nem is lehet készíteni. Ízre, mint egy sűrű Rigó Jancsi, közepén pár szem roppanós bogyóval. Olyan minőség ez, amiből az ember egy tálcát megeszik, és nem érzi, hogy gejl, se hogy megfeküdte a gyomrát.

Az a’la carte étlap 2-3 havonta változik. A francia klasszikus konyha magyaros felfogásban jól nyomon követhető a fogásokban.

Előételnek egy tonhal szendvicset kértünk. Itt is látszik az újítás, hiszen nem egy klasszikus szendvics érkezett, két kenyér között tonhallal, hanem egy leveles tészta, melyre sok zöldséget pakoltak és tonhal darabkákat. Itt is a szemünkkel kezdtük enni, annyira szép volt a látvány. A zöld, a piros és a hús színe olyan jól vegyültek egymással, hogy megint csak nehezünkre esett nekikezdeni. Igazi élmény volt a nagy szemű zöldbab és az édes koktélparadicsom között megbújó halakat eszegetni.

Utána bajai halászlé érkezett gyufatésztával. Kis kiöntőben jött a lé, láthattuk, ahogy ráöntik a húsokra és ikrákra, valamint a mellé pakolt gyufatészta halomra. A tányér jó forróra előmelegítve, hogy ne hűljön gyorsan. A desszerteknél pedig hűtött tányérok, hogy ne olvadjon olyan gyorsan a csoki. Hát ilyen apró dolgokra is figyelnek itt. Gyönyörű színe és mély, gazdag íze volt a levesnek, de ezt is sósnak találtuk picit, mint a cous-cous-t. Egy kosár házi kenyeret is kaptunk, melynek kérgét kifejezetten szerettük.

Főételnek a fokhagymás báránysült vajban sült zellerrel érkezett elénk. Ebben a fogásban sem találtunk semmi kivetnivalót. A hús átsült, nem volt rágós, mellé redukált, erősen zamatos szaftot adtak. A zellert két formában is tányérra vitték. Egyrészt kaptunk egy zellerpürét illetve egy sült zellert is. Markáns ízek, mégis a pürétől, ami már-már hab volt, kapott egy könnyedséget. A bajunk csupán azzal volt, hogy a szaft elvette a bárány ízét, pedig ugye ennek a húsnak domináns jegyei vannak. Egy pillanatra meg is ijedtünk, hogy nem malacot kaptunk-e a tányérra. Szóval az ízekbe nem tudtunk belekötni, csak nem igazán sikerült összeegyeztetni az étlapon szereplő címszavakkal.

Desszertnél ismét beköszönt a Valhrona csokoládé. Méghozzá a szőke változata. Továbbra is kampányolok, hogy aki teheti, kóstolja meg ezt a márkát. Szóval kaptunk egy szőke csokoládés panna cottát, mango-banán lekvárral, papamanga fagylalttal. A név is játékos és a tányér külleme is az volt. Mintha egy kisgyerek játszott volna és dobált volna egymásra mindenfélét. Ez megint csak nem negatívum. Egyre másra jöttek a meglepetések, a csokiba töltött krém, a mango-banán lekvár, a roppanós darabkák.

Nem állhattuk meg, hogy kikérjünk még egy desszertet, ami a mókás-bizarr kategória abszolute első helyezettje lehetne. Karamellás csokoládé krém, yuzus csokoládéfagylattal és kumquattal. Brutálisan sötét, de habkönnyű brownie-szerű piskóta adta a pilléreket, közte a folyós csokoládétenger, savas ízjegyekkel, majd édesebb-melegebb-krémesebb csoki kupacok, mintha Kinder tojást ennénk, végül közepére érve egy hideg fagylalt. Szinte gasztronómiai szexuális bűnözést sejtenénk, de tényleg zseniális volt.

Az ételek minőségiek, nagyon sok játékossággal és frissességgel. Az itallapot két okból is haloványnak éreztük. Csupán pár limonádé, almafröccs és Coca-Cola termék kapható alkoholmentes fronton. A limonádé pedig sem kinézetre, sem ízre nem mozgatott meg minket. Ahol ilyen étlap van, el tudnánk képzelni egy nagyívűbb, vagy merészebb italkínálatot.

Borok terén jól állnak. A hazai termelők borai mellől nem hiányozhatnak a francia borok sem.

A Larus nem gyarapítaná a már-már unalom számba menő és fullasztó, klasszikus borvacsorák számát, hanem tematikus, inkább étel-centrikus esteket tart borral. Ilyen most az egész évben futó Gallok Budán elnevezésű havi egyszer megrendezésre kerülő esemény. Kétféle 7 fogásos menü közül lehet választani. Az egyikben Várvizi Péter séf elgondolásában jelenik meg a menüsor, a másikban pedig a klasszikus értelemben vett francia fogások szerepelnek. Mindeképp ajánljuk a helyet már csak eme izgalmas rendezvénysorozat miatt is, de a kilátás és az ételek tekintetében is egy különleges élményben lehet része azoknak, akik veszik a fáradtságot, hogy pár száz métert arrébb sétáljanak a MOM bevásárlóközponttól, ahol a kommerszebb élet/étel unalmas falanszterébe süppedve oly sok ember időzik. Nekik üzenjük, hogy van izgalmasabb is a bundában sült csirkeszárnyaknál!

Elérhetőség:

1124 Budapest, Csörsz utca 18/B

Asztalfoglalás: +36 1 799 2480

Az étterem Facebook oldala  vagy www.larusetterem.hu

Dani

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!