Minden márkának van egy álma. Egy álom a halhatatlanságról. Egy álom arról, hogy milliók figyeljenek rá, egy álom arról, hogy tízezrek csüggjenek a szavain. Egy álom arról, hogy a közösségi oldalak dinamikájában az ő neve lüktessen, hogy a hashtagek úgy öleljék üzenetét, mint szenvedélyes szeretők: ígéretek és kompromisszumok nélkül, tökéletesen passzolva a helyzetbe és egymás karjaiba. Ennek az álomnak nem nagy az ára (ez a gondolat nyomokban iróniát tartalmaz).
Nincsenek arra szavak, hogy egy cica milyen átütő érzelmeket tud kiváltani egy emberből. Valahol egy kicsit ijesztő, hogy egy szőrpamacs, aki azt se tudja, hol van, szinte delejes erővel babonázza meg az internet népét – is, mindössze annyival, hogy van.
A Szent István körúton, közel a Margit hídhoz találjuk a Myropoliumot, egy kedves kis boltot, mely zöld szigetként bújik meg a környék hangos, lüktető, kipufogó füstös forgatagában. Az üzlet neve illatszertárt jelent, nemhiába. Az ajtón belépve a kellemes illatok mellett szép, igényes környezet és kedves fogadtatás várja az idelátogatót.
Megszaporodtak a leveses cikkek, pont ezért nem akartam beállni a sorba, hisz szinte minden jó helyről írtak már. Aztán úgy esett, hogy egész nap rohangáltam, nem volt időm enni, így gondoltam az első szembe jövő street food jellegű helyre betérek.
Mindig izgatottan várom, hogy a PANTONE bejelentse az év hivatalos színét. Választásuk ebben az évben a "Marsala"-ra esett. Hogy miről kapta a szín a nevét? Tulajdonképpen egy borfajtáról. Nekem nagy kedvenceim a természetes színárnyalatok, ezt is imádom, és alig várom, hogy minél több divatház és üzlet kihozza "marsala" színben pompázó ruhadarabjait. Lehet hogy csak én örülök ennek, annyira sok fanyalgó blogbejegyzést láttam a napokban. Mondjuk az én kedvenceim között ott a mustár és a vajszín, amiket az ismerőseim 99%-a rondának talál. Szóval az, hogy az én ízlésvilágomba beletaláltak, önmagában még semmit sem jelent.
Nincs mese. Úgy tűnik a telefonpiac megállíthatatlan, és tényleg az nyer, akinek nagyobb…
A Szürke Alak a kávéját kortyolgatta, miközben a Szobanövény merésznek cseppet sem mondható, kíváncsi pillantásokkal kereste a körút poros aszfaltfoltjából előbukó fehér lovagot. Az előtérben a Tarisznya-Rák minden selymességét latba vetve próbált hatni a Nagyvilági Nőre, akinek a sarka végig készült szántani az átlagos karakterekből állított parketta szigorú vonalán...
Karácsonyig minden este színáradatban úszott a budapesti Szent István-bazilika a Panasonic-nak köszönhetően, és a cég számlájára írható az is, hogy mostantól 80 évig ugyanolyan fényesen csillognak majd a fő hajó belső mozaikjai. Persze azt se felejtsük el, hogy az előkerült titkos tekercs se kerül elő, ha csak nem... de ezt később.
Sosem voltam nagy szilveszter-párti. Kabarészagú, sokszor indokolatlanul drága dolognak tartottam, egészen tavalyig, amikor a barátok szétszóródásának köszönhetően több helyre is sikerült eltévednem, és reggel 7-kor már örültem, hogy ki tudtak mozdítani. Ha vannak még hasonló, bolyongó lelkek, ők biztosan örülni fognak a következő összeállításnak, de remélem azoknak is segítség lesz, akik csak egy "jellemző" alapján keresnek.
Egyszer egy közeli galaxisban pár élelmes alak gondolt egyet, majd az Ünnepek közti időszakot szabadnapokká tették. Később a többi alak is követte őket, akiket a résen lévő szórakozóhelyek szépen elkezdtek kiszolgálni és mára ez lett belőle:
