Hol van már a VHS, a CD vagy a DVD, úgy egyáltalán hova tűnt a hőskor? Ne aggódjunk, leváltotta valami sokkal izgalmasabb, és ha nem vigyázunk, minket is beszippant a vizuális feketelyuk. Vagy a VR.
Ez a november nagyon sokat ígér, ami a programkínálatot illeti: jubilál a Quimby és divatesemények színes kavalkádja vár, miközben olyan rendezvény is újra megrendezésre kerül, mely már nagyon hiányzott nekünk. Az ősz utolsó hónapja 2016-ban lemossa magáról a sztereotípiákat és olyan izgalmas lesz, mint még soha!
Alig várod minden évben, hogy előkapd a kedvenc horror filmjeidet és összejöjjetek a haverokkal egy estére, ahol mindenki beöltözik, miközben a gonoszan pislákoló töklámpás fénye mellett megviccelitek egymást? Hogyha éppen te vagy a soros "házigizda", akkor nem árt, ha jó kis kosztümöt eszkábálsz magadnak, mondjuk a következő módon...
És ne csak a kismajomnak (aki irtó cuki egyébként), hanem a Fővárosi Állatkert többi ifjú és éltesebb korú lakójának is, akik számára a játék lételem. A kölyök állatok esetében abszolút logikus dolognak tűnik a játékok jelenléte életterükben, de vajon az éltesebb korú barnamedvéknek miért van rájuk szüksége?
Ugyan végre hétvége volt, de amikor kinéztem az ablakon, az időjárás semmi jóval nem kecsegtetett, esett az eső és minden szürke ködbe borult, egy hosszú és fárasztó hét állt mögöttem... szóval jaj. Nem volt időm lustálkodni sem, mert 10-re be kellett érnem a belvárosba, pár nappal korábban ugyanis a Facebook feldobott egy eventet egy olyan témában, ami már régóta vonzott és több oldalt is követtem vele kapcsolatosan az Instán. 'Kalligráfia' volt a varázsszó, és én mit sem sejtve, picit álmosan elindultam kedvenc virágboltomba, a Wild Flower Bar-ba, hogy aztán az ott eltöltött néhány óra elteltével konstatáljam: hosszú hónapok óta nem kapcsolódtam ki ennyire.
A manapság sorra nyíló specialty café-k megjelenésével új kávékedvelő generáció nőtte ki magát, sőt a korábban a kávéscsészére csak tisztes távolból pislogók egy részéből is kritikus fogyasztó vált. Ha másért nem, akkor ezen intézmények otthonos hangulata miatt, de előbb utóbb mindenki elkeveredik egy ilyen helyre és akkor következik a felismerés, mégpedig hogy a kávé cukor nélkül is élvezetes lehet. Lipótváros újhullámos vendéglátóhelyeinek felhozatalára idáig sem lehetett panasz, a gyakran ütött-kopott (értsd: vintage) külső tartalmas, nívós ételekkel teli belsőt takar, így végül a vendég az esetek zömében elégedetten távozhat. A jóból azonban nem árt, ha sok is van nyüzsgő fővárosunkban, a Múzeum körút antikváriumtengerében pedig épp a legjobbkor nyílt meg tavaly tavasszal a Budapest Baristas.
Akkor is, ha esik, akkor is ha fúj - számomra nem múlhat el nyár Balaton nélkül. Sőt, az utóbbi években már nemcsak a "hivatalos" meleg évszak, hanem a repesve várt vénasszonyok nyara sem. Gyerekkoromban, a '80-as generáció tagjaként, volt, hogy tényleg "csak" ez volt a riviéra. Emlékszem még Zamárdiban az osztálykirándulásokra, a tópart retro bájára és bár az emlékek egy része bizonyára megszépült azóta, mégis nagy örömmel konstatálom azt az évek óta tartó pozitív változást a gasztronómiában, a kulturális rendezvényekben és úgy egészében a turizmusban, ami nem utasítja el a régit - hanem vele együtt mutat újat, gondoskodva arról, hogy szerelmünk a magyar tenger iránt sose múljon el. Újabban pedig már nem csak három hónapban, azaz egy szezonban, hanem szerencsénkre az egész évben gondolkozva. Az alábbi "Balatonos" válogatás pedig egy kis kedvcsináló az indián nyárra.