Hippitalálkozó? Bűntanya? Spiritualista paradicsom? A magyar Woodstock? Te mit gondolsz az Ozoráról? A legmegosztóbb fesztiválnak – melyről azoknak is határozott véleménye van, akik nem is vettek részt rajta – az elmúlt évek során sikerült egyre árnyaltabb képet alkotnia magáról, miközben egy szubkultúra számára a világ egyik legjelentősebb eseményévé nőtte ki magát.

Az Ozora köszöni, jól van: immár 14. éve nyitja meg a kapuit a psy trance, a spiritualizmus vagy csak a felhőtlen bulizás rajongói előtt. Mérete itthon csak a Szigethez hasonló óriásfesztiválokéhoz hasonlítható, mégis szinte minden aspektusában különbözik attól. Idén lehetőségem nyílt részt venni rajta (még ha nem is teljes kívülállóként a tavalyi első psy-fesztiválos élményeim után), így hát következzenek a tapasztalataim újoncként ebben a szcénában.

Az outfit

A fesztivált bejárva az egyik leginkább szembetűnő dolog a mainstream rendezvényekhez képest a dekoráció. Elsősorban vizualitással foglalkozó tervezőgrafikusként a pszichedelikus művészetet mindig kifejezetten giccsesnek, túlzónak találtam. Az Ozora Fesztivál kontextusában erről lényegesen más kép alakult ki bennem: legyen az a Main Stage hatalmas méretű földöntúli virága, mely minden napszakban máshogy néz ki, a Dome vízalatti univerzumot idéző vizuálja, a Miradorban található magával ragadó kiállítás vagy az UV festékkel díszített, éjszaka világító erdei ösvény, bármerre is menjen az ember, tátva marad a szája. Nagyon üdítő látni, amikor a művészi kreativitás, a mérnöki precizitás és a fáradhatatlan szorgalom kéz a kézben járnak. Nem csak a szervezőknek köszönhetők a fesztivált díszítő látványelemek, bármerre járjunk, mindenhol láthatunk valami szemkápráztatót, például a kemping felé vezető ösvény löszfalainál elhaladva szinte mindig szobrászkodáson kaphatunk egy-egy alkotókedvű fesztiválozót.

Dádpuszta megnyerhetné a legzöldebb puszta címét is, hiszen a közhiedelemmel ellentétben egy hegyes-völgyes zöldterület ad otthont az eseménynek. Az óriási tanyát – melynek tulajdonosa idén márciusban hunyt el – az ott töltött két kifejezetten aktív nap alatt épphogy sikerült feltérképezni.

Into the deep

Kicsit több időt töltve a fesztiválon szembesülhetünk Ozora másik remek tulajdonságával: ha nem akarunk épp bulizni, nem muszáj. Ugyan a Sziget Fesztivál is felfedezte már a nappali programok jelentőségét, az itt tapasztaltakhoz képest még bőven gyerekcipőben jár. Apropó gyerekek: a rendezvényen rengeteg kisgyermekes családot is látni, illetve természetesen kutyabarát is a hely. Az említett művészeti installációkon túl előadásokon, workshopokon vagy akár főzőtanfolyamon is részt vehetünk, jógázhatunk, bolyonghatunk a hatalmas kukoricás-labirintusban és idén először a frissen épített, elsősorban funkcionális célt betöltő mesterséges tóban is csobbanhatunk. Kedvenc szabadidős tevékenységem mégis az ismerkedés volt, hiszen kevés helyen találkozhatunk ennyi nyitott és kedves emberrel a világ minden tájáról.

Habár a közönség legjavát még mindig a goa szubkultúrája alkotja, nagy az átfedés egyéb underground elektronikus zenei fesztiválok közönségével is. Ennek ellenére én nem állítanám, hogy az Ozora közönsége felhígult, hiszen egy ilyen befogadó közegben az ember nagyon gyorsan asszimilálódik. Persze ehhez elengedhetetlen a nyitott hozzáállás a szcéna szokásai felé. A közhiedelemmel ellentétben itt nem látni üvöltöző, verekedő társaságokat, nincs nyoma agresszivitásnak, arroganciának. A közösség és családiasság élménye annál inkább jelen van: ne lepődjünk meg azon, ha egy idegen a hőségben megkínál frissítővel, esetleg pusztán szeretetből megölel.

A zenei flow

Sokak szerint itt csak és kizárólag nehezen emészthető, monoton goa trance szól egész nap. Zeneileg a középpontban valóban a pszichedelikus trance áll, de a világzenén át a technoig zenei műfajok teljes tárhaza megtalálható itt. Én személy szerint nehezen tudok azonosulni a goa lüktető hangzásával, de a nagyszínpadnál, a több ezres tömegben, miközben mindenki egyszerre hullámzik erre a futurisztikus törzsi zenére, teljesen magával ragadott a hangulat.

Szürreális élmény a nap bármely szakaszában a Main Stage felé keveredni, hiszen a party egy teljes héten keresztül nem áll le, még reggel 8-kor is minimum több száz fős tömeg táncol tovább. Aki a higgadtabb, törtebb ütemeket preferálja, annak a Dome Stage-et ajánlanám, itt csíptem el Kalya Scintilla őrült változatos, psy-hiphop-dub szettjét, de itt ültük végig (a tánctér közepén!) Tangerine Dream elszállós, ambient koncertjét is. A Pumpui Stage-en inkább az urbánusabb hangzásé a főszerep, a Dragon Nest Stage-en pedig akusztikus zenekarok léptek fel. Érdekes volt itt meghallgatni például a Žagar-t, mert saját számaikat a szokásos pop-os hangzás helyett egyfajta pszichedelikus köntösben adták elő. Külön érdekesség a tóparton frissen felépült Ambyss, vagyis Chill Stage, ahol akkora csendben hallgatta a közönség a hang drum performanszt, hogy a színpadtól 50 méterre illetlennek éreztem még suttogni is, nehogy megzavarjak bárkit.

A hangzás az egyik legjobb ezen a fesztiválon, amit valaha tapasztaltam. A legközelebbi lakott település több kilométerre fekszik innen, így a hangerő kellően erőteljes, viszont olyan tökéletesre sikerült a finomhangolás, hogy bárhol, még a hangszórók közelében is normálisan tudtunk beszélgetni. Ennek ellenére éjszakára javasolt a füldugó, hiszen két és fél kilométerre sátorozva a nagyszínpadtól a völgybéli visszhang miatt olyan érzésünk volt, mintha tőlünk háromszáz méterre játszanának.

A rengeteg mosolygó és nyugodt ember, a különleges zene, a varázslatos miliő lelkileg teljesen feltöltik a látogatót, ezáltal nekem is nagyon nehéz volt a fesztiválon töltött két röpke nap után visszakeveredni a szürke nagyvárosba. Az Ozorát nem ajánlom mindenkinek, csak annak, aki kellően nyitott és elfogadó, annak viszont csodálatos élményben lehet itt része. Én mindenképpen részt veszek rajta jövőre is, ez már biztos.

See you on the TranceFloor!

ozorafestival.eu 

Facebook oldal

Szöveg:

Képek:

1-3. - Tomi, többi O.Z.O.R.A press - Galéria 1. kép: Somogyi Gergely

Tovább is van, mondjam még?

Hello Wood, Cabin Fever - A szombat esti kabinláz

Nincs még vége a fesztiválszezonnak! - Szépség a szabad ég alatt

Kövessetek minket Bloglovin'-on is, hogy ne maradjatok le egyetlen blogbejegyzésről sem! 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: @COLORCAM_M és @COLORCAM_WS

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!