Van az a mondás, "mikor a befőtt rakja el a nagymamát". Az ESETLEG-ben viszont ez épp fordítva van. A négyszeres nagymama, egyébként a tulajdonos anyukája, az 'A Mama főztje' nevet kapta a vasárnaponként tematikusan jelentkező, a kínálattól eltérő, házias ízű menüjéhez.
Az idő jobb nem is lehetne. Szikrázó napsütés a Bálna oldalában, rálátással a Dunára, kis füves terület az étterem előtt. Állítólag már készül a kis gourmet piknik kosár, amit meg lehet vásárolni, és leülhetünk vele nyugágyakba, de vihetünk pokrócot is. Vasárnap délben többen kisgyerekkel, volt aki kutyával érkezett. A hely nagyon barátságos. Persze így könnyű, ha van egy régi tégla épületet, ami a hatalmas belmagasságával, loft jellegével, óriási üvegajtókkal van felszerelve. Szinte hozzá se kell nyúlni. Amit hozzátesznek, mint pl. a bárpult, az asztalok, székek, bent középen a szőnyeg, ízléses. Megvan a harmóniaérzet, szívesen töltünk el itt bármikor időt. Nemsokára érkeznek a napernyők, így védve leszünk a délutáni hőguta ellen.
Az ESETLEG pár hónapja nyitott, de a téli koncepciót teljesen felváltja a mostani irány, aminek még kell egy kis idő, de szerintem nyár elejére már szépen össze fognak állni a dolgok.
Kicsit késve érkeztem, az asztalunkhoz már kihozták a limonádékat, melyek színe láttán elszörnyedtem. Ízre is hasonló élmény volt. Még emlékszem a ’90-es években vidéki strandokon fellelhető zöld és egyéb színű limonádékra, más néven lónyálra. Ezt nem tudtam hova tenni, de megtudtuk, hogy még most kísérleteznek, és sok dolgot szabadon kezelnek. Könnyen lehet, hogy a három különböző asztalnál három teljesen különböző limonádét szolgálnak fel. Ami egyrészt kreatív, de ezt inkább otthon csinálja az ember, mert a név és a védjegyek miatt fog betérni a kedves vásárló. Tudnia kell, hogy ha a helyre megy, vagy ajánlja ismerősének, akkor miért ajánlja. Ezeket a hibákat máris látják és javítani fogják, így csak érdekességképp írok róluk. Mert amúgy rendben van minden, csak apró gyerekbetegségeket kell orvosolni, és finomítani a beállításokon. Nem nagy dolgok ezek, de pont ezeken az nüánszokon fog állni vagy bukni a hely.
Hétközben menüre is van lehetőség, de nem túl nagy a konyha, úgyhogy a Corvinus Egyetem több száz diákja sajnos nem fog tudni mind idejárni. Lehet rendelni a la’cart-ot. Az étlap a jól megszokott 2 oldalas. Nem vállalják túl magukat, ami jó pont. Két leves, pár előétel, főételek közül hat-nyolc választási lehetőség van, desszertből pedig háromféle. Merem remélni, hogy a Vásárcsarnok közelségét kihasználják, és onnan válogatják össze az éppen frissen kapható alapanyagokat. Vasárnap pedig a már említett 'A Mama Főztje' menüvel várják a kedves látogatókat.
A Mama viszont olyan jól főz, hogy bármikor felfogadnánk magunkhoz, sőt több étterembe tudnánk ajánlani. (Állítólag régen volt is egy vendéglőjük.)
Tanyasi csirkeleves burgonyagombóccal. Hazai gazdag ízek. Szépen gyöngyöző tányér, a burgonyagombóc zseniális, a csirkét se sajnálták belőle. Tipikusan olyan, melyből kétszer repetázunk a vasárnapi családi ebédek alkalmával.
Másodiknak Fasírt „anyu” szerint, törtkrumplival, friss káposztasalátával.
A törtkrumpli nem az a száraz, folytogató, hanem ami jól csúszik. Kicsi fine dining hatást is kapott a tányér, hogy a középre kör formában pakolt krumplira helyezték a fasírt golyókat, melynek egyetlen hibája volt, hogy picit túlsózták. De egyébként vékonyan ropogó bunda, zamatos, még jó zsíros szaftos hús. Zseniális.
A rizsfelfújt házi málnaöntettel szintén egy örök klasszikus. Nincs túlgondolva. Tökéletesen hozza, amire vágyunk. A tálalással szépen játszanak, ezáltal adnak az ételnek egy még magasabb szintet.
Mindezért 3500 Ft-ot kell fizetni, ami talán picit sok, pláne, hogy nem belváros, de ha azt nézzük, hogy vasárnapi ebéd, Duna-part, kifogástalan tálalás és ízek, akkor kifizetjük. És csókoltatjuk a Mamát!
Az étlapról kért ételek bár finomak voltak, és tálalásban mind szép tányérokat kaptunk, mégis apróságok sajnos elvitték a dolgokat, amire még nem tudunk bőszen bólogatni, hogy ez igen, de közel a jó.
Gondolok itt a lazac tatárra torma habbal, ahol a lazac mustármagot kapott, ám az arányaiban túlságosan elsavasította a halat és uralkodott az ízeken. A hab könnyed és kellemes, bár a torma ízt nagyítóval se találtam.
Ezután egy szilvásváradi pisztráng jött citrusos-sajtos rizottóval. A hal tökéletes sütést kapott, viszont a rizottón megint csak a citrusos, savanykás íz uralkodott, mint előbb a lazacon. Így egy idő után már csak ennek az ízét lehetett érezni, ami elnyomta az összképet. Sajnálatos, mert amúgy szintén jó párosítás lenne.
A sertésszűz burgonyapürével és illatos gombával ismét jó párosítás. A hús kicsit alulsült, de egyébként ízre zamatos, hozzá a gomba telitalálat.
A desszertek a maguk klasszikus módján keltették fel érdeklődésünket. Lehet csak a vasárnapi napsütéses idő miatt, de a túrógombócnak és a mákos gubának is szívből örültem, hogy étlapon van. Előbbi finom, édes tejfölön csücsült. Szerettem, hogy belül lágy és krémes. Remekül csúszott, nem volt az a fojtogató érzés, hogy egy kancsó vizet akarjak legurítani utána. Egyedül itt is a grapefruit és narancs darabkákat nem értettem, ami megint túlzás savasság terén egy ilyen harmónikus környezetbe. Épp hogy csak pár falatot raktak mellé, mégis annyira ütött, hogy utána várnom kellett, hogy ismét élvezhessem a gombóc ízét.
Lehet a pincérnek savanyú napja volt.
A mákos guba rendben volt, annyira nem hozott lázba. De kicsi játékosságot kapott azáltal, hogy külön szedték a fő összetevőket és mák krémet kaptunk felpúpozva, piskótás tésztával és vanília krémmel. Finom volt, de a katarzis elmaradt.
Végül plusz pont a mosdó fétisem miatt. Szeretem és mindig megnézem, ugyanis árulkodik a helyről. Nagyon ötletesen megdizájnolt mosdókagylók, mindegyikhez kis tükör, az ablakokon kinézhetünk közben a Dunára, ha épp a sminket igazítjuk. A csapok nagyon ötletesek, mintha a kerti öntözőt hozták volna be piros karral, mellyel megengedjük a vizet. Szintén jelölném az év mosdója kategóriába.
Igényes hely, gyönyörű környezetben, szép kilátással. Nagy potencia van benne, amivel reméljük élni fognak és kiküszöbölik az apróbb hibákat. Mert kinőheti magát egy olyan hellyé, ami miatt járnak majd ide emberek, és talán több élettel is megtöltik a kicsit kongó Bálnát.
Dani
Fotó: Colorcam
Friss gasztro még:
Nap, Hold, Csillag egyszerre járt - a Csetvei Pince borait kóstoltuk
Anyukám Mondta Étterem Encsen - A lélek orvossága
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
