Az Anyukám Mondta több éve rajta van a képzeletbeli listámon azon éttermek között, amit feltétlen meg kell látogatni. Egyrészt a szakma is csak elismeréssel beszél róla, másrészt baráti körből is mindenkitől csak jót hallani a helyről. Végre az én időm is eljött. A munka arrafelé szólított, így nem volt kérdéses, hogy a vacsorát ott KELL megejteni.
Encs Budapesttől kb. 2 órára van, ami lehet ijesztő is, de több szempontból is érdemes lejönni.
Az étterem a fő utcán található, így nem kell sokáig keresgélni. Egy kis udvarra, vagy inkább két ház közötti részbe tudunk leparkolni és megközelíteni az éttermet.
De mi ez? Hamburger, Gyros?
Hát igen. Vicces, hogy az ország egyik legjobb étterme mellett közvetlen egy talponálló gyrosos működik. Igaz nem kóstoltam, így még az is lehet, hogy ez is párját ritkítja. Az viszont bizonyos -és már most lelövök egy poént- hogy nem sokkal kell többet fizetni egy fantasztikus fogásért az Anyukám Mondtában, mint a gyrososnál. Bár ezt csak halkan jegyzem meg, nehogy árat emeljenek, de pesti viszonylatokhoz képest amilyen minőséget itt felszolgálnak, szinte ajándék az ár.
Az étterem kívül-belül az utolsó szögig rendben van. Még a mosdó is, ami nálam egy fontos pont. Az enteriőr több részre különül, nagyon erős, de még pont nem megy át a giccsbe, vagy ami fojtogató lenne.
Késő este érkezünk, de a hely szinte tele. Pedig hétköznap van. Állítólag sokan jönnek a határ túloldaláról is.
A pincérre bízzuk magunkat előétel tekintetében. Sonka és sajttál érkezik, pár szem aszalt paradicsommal és egy kis üveg savanyúsággal. A hús és a sajt mennyei volt, de a paradicsom. Az isteni! Egyik gyengém a paradicsom, kóstoltam sokat, de ilyen intenzív ízt még sosem. Bár ez vélhetően nem itt készült, de én már ezzel boldogan fejeztem volna be az estét.
A csatos üvegben felszolgált savanyúság viszont már biztos házi és ez is hibátlan. Ropogós karakán ízekkel. Múltkor a Fuji Japán Étterem kapcsán mondtam, hogy ott olyan a rizs, hogy nem köretként fogyasztjuk, hanem magában is elvagyunk vele, sőt álló nap ennénk. Itt a savanyúságnál volt ugyanez az érzés. Semmi több nem kell ide, már most jól vagyunk.
Italnak teát kértem, mivel 1 hónapja nem jövök ki a nyavalyából. Picit nehezményeztem, hogy szálas tea nincs, viszont a filteres prémium minőségű, vászontasakos. Menta teát választottam, kedvemre való volt.
Főitalnak, ha van ilyen, málnaszörpöt kértünk mindhárman. És igen. Meglepő módon, de málnából készült. Nem sajnálták a gyümölcshúst. Bárcsak mindenhol ezt takarná a szörp!
Levesnek húslevest kértem zsályával, csigatésztával, asztaltársaságom pedig savanyú káposztás báránylevest.
A húsleves finom volt. Erről nem tudok ódákat zengeni, de ez közel sem jelenti, hogy átlagos, vagy rossz lett volna. Nagyon is finom volt. Viszont a káposztaleves már az a kategória volt, amit megjegyzek magamnak. Itt sem sajnálták a belevalókat, jó sűrűn érkezett, aranyos kis csészében.
Főételnek kacsamájat rendeltem nokedlivel, a többiek pedig lepcsánkát füstölt lazaccal és labneh-vel, ami egy görög joghurt-féle. Egy falatot kóstoltam, és inkább mondanám, hogy mascarpone, mint joghurt. Valamint kértünk egy kacsacombot is káposztás derelyével és mustármagos burgonyapürével.
A kacsamáj tökéletes volt. Édes, puha, omlós. Ha csak rágondolok, érzem az ízeket. A nokedli pedig kicsit gnocchi szerű volt, nagyon jól párosult a májjal.
A lepcsánka nem volt túlgondolva, se újraértelmezve. Pont úgy, ahogy faluhelyen illik. Jó fokhagymásan, de nem olajosan. Mintha a nagymamát beültették volna egy menő konyhába, hogy akkor most tessék főzni. Valamit nagyon jól csinálnak odabent, mert ami kikerül, az mind percek alatt elfogy.
A kacsához kis körtepüré került, a káposztás derelyével kiegészülve pedig ismét úgy éreztük magunkat, mintha lejöttünk volna falura a nagyihoz, aki a legjobban készíti el az ételeket. Dehát falun vagyunk.
Nem lehetne ezt felhozni Pestre? Vagy franchise? Vélhetően nem úgy működne. Pedig de szép lenne!
Arra a vacsorára gondolok és máris a távolba révedek. Ott ültünk, ettünk és azt éreztük, hogy jó minden. Béke van, boldogok vagyunk, semmi gondunk-bajunk sincsen. Bevallom, már nagyon rég éreztem magam. Persze közben azt is éreztük, hogy a nadrágunk gombját ki kell engednünk. Az adagok rendben vannak. Nem púposodnak, de nem is mikroszkóppal kell keresni a falatokat.
Desszertnek persze hogy három különféle édességet választottunk.
Sajttorta golgotagyümölcs szósszal és perui hamis borssal. Már kinézetre odáig voltunk, de megkóstolva elaléltunk. Két különböző sajtréteg, tökéletes állag és íz. Az alap tészta is kifogástalan. Nem száraz, nem sok. Hibátlan. A bors pedig nagyszerű játékosságot adott neki. Csoki pie, karamell mousse, fehér csoki. Egy tisztességesen tökéletes csokitorta szelet. A krém finom, a tészta jó. Bármikor repetáznánk. Végül tonkababos panna cotta érkezett törökmézzel. Már fulladoztunk, de legyűrtük.
Lehet meg kellene tanulni a jót is kritizálni, mert az még nem megy. De az az igazság, hogy tényleg nem tudok belekötni az ételekbe. Ezek így voltak jók, ahogy voltak.
A hely hangulatos, a pincérek kedvesek, az ételek és italok is hibátlanok. Összetenném a kezem, ha Budapesten egy ilyen étterem lenne. De pont így. Mert ezt az élményt át kell élni és meg kell köszönni.
Encsen tudnak valamit. Nagyon!
U.i.: Egy péntek délutáni indulással 2 napot eltölteni igencsak érdemes. Ugyanis a régióban kimagaslóan jó bor- és pálinkatermelők vannak. Ősszel már jártam Mádon, ahol a Holdvölgy pincészetet látogattam meg. (ITT olvashatsz róla.) Fantasztikus borokat kóstolhattam nagyon kellemes környezetben. Most pedig a Bestillo pálinkát ismertem meg Boldogkőváralján, mely szintén prémium termék, finom ízekkel, kedves tulajdonosokkal, akik nem a távolból, egy fantom irodából működtetik a „biznisz”-t, hanem maguk is két kezükkel teszik bele szívüket, lelküket.
A természeti adottságok kitűnök, túrázni lehet, gyönyörködhetünk a panorámában a boldogkői várból és megpihenhetünk a falu szálláshelyein, mert több kiadó apartman is van, de különösen ajánljuk a Bestillo saját vendégházát, ami annyira friss, hogy csak pár hete adták át. Garantált a kikapcsolódás, és ez azon ritka alkalmak egyike, amikor nem csak reklámszöveget kap az ember, hanem azt a valóságban is megéli. De még hogy!
Elérhetőség:
Anyukám Mondta - www.anyukammondta.hu vagy Facebook
Cím: 3860, Encs, Petőfi Sándor u. 57.
Dani
Anyu és a divat:
Legutóbbi gasztro:
Egy kis bort?
A móri bor nagyasszonyával, Csetvei Krisztivel beszélgettünk
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
