Japán, a gyönyörű, bizarr és ellentmondásokkal teli fellegvár, a közel 14 milliós Tokióval a vállán. Japán, ahol sokszor a legbizarrabb szokások a mindennaposak, ahol az európai józan ész satuféket nyom és tolatni kezd: főleg, ha a kereskedelmi szex nonstop vidámparkjáról van szó.

Ahol igazából csak-csak felülnénk valamire, ha lenne hozzá merszünk vagy lehetőségünk. Kacérkodni a gondolattal szabad. A 'fuzoku' a kereskedelmi szex rémisztően magától értetődő világa, ahol az 'asobi' diktál: azaz a játék. Miért? Mert Japánban a szex sokkal több – vagy épp kevesebb - mint egy egyéjszakás kaland, mint egy, a hálószobába tartozó intim aktus. Minden, ami nálunk tabu vagy még el sem képzelt, az ott díjazott, szeretett, keresett, népszerű és elérhető. Beépülve egy olyan kontextusba, ami árucikként a bóvlitól a prémium szegmensig nem csak a létező összes, de a még meg sem született vágyakra is választ kínál.

A 19. század végén a japán szexipar még korlátok nélkül tobzódott és hömpölygött Edo (a mai Tokió) utcáin. Majd a katonai Tokugava kormány pórázt dobott a szenvedélyre, és a városszéli Yoshiwara kerületbe száműzte az "iparosokat". A második világháború végén a szex végül bevette Kabukichot, és a kerület máig a pornó központjaként, pirosan vibrál a távol-keleti főváros éjszakájában. Számokban: kevesebb, mint 1 négyzetmérföld területű kaptár, több mint 5000 szexbolttal meghintve. És a hitvallás: az nem megcsalás, ha fizetsz érte.

1958-ban a prostitúció illegálissá vált, amire igazán frappánsan tenyerelt rá a 'fuzoku': mert ami nem öl meg, megerősít. Százezernyi szórólap szállt a szél szárnyán a különböző "rózsaszín szalonokról", amin méregdrága italokat hirdettek. A kimondatlan üzlet az volt, hogy az árban benne volt az orális szex is. Értitek. Csak finoman, suttogva, hogy ne lehessen visszakézből arcon csapni a bizniszt. A szórólapokat osztogató japánok pedig egyszerűen letagadták, hogy egy ilyen klubnak dolgoznának.

Japánban furcsa módon a társadalmi létezésnek két jól elkülöníthető rétege van (Vajon tényleg annyira furcsa? Vajon nem jellemző-e ez minden társadalomra, minden egyes emberre valamilyen szinten? Bár japánban ez nem csupán benne van a levegőben, hanem intézményesített valóság, definiált fogalom.): a felszín (tatemae) és a valóság (honne). Ez utóbbi táplálkozik a valódi érzéseken alapuló szenvedélyekből, kötődésekből és viszonyokból, és ide tartozik a ’fuzoku’ is, amelynek őszinteségében és szégyentelenségében egy külföldi szinte soha nem merítkezhet meg. Az indok egyszerű: bár ezen a területen (is) a férfi az úr, hihetetlen szigorú szabályoknak kell megfelelniük és előírásoknak behódolniuk. Szabályok: piha, mondjuk mi rögtön… Minek a szexhez szabály? Éppen az impulzivitás, ami a szex esszenciáját adja. De nem a japánoknak. Számukra ez nem korlát: a szabályozottság felszabadít. Ez a tökéletes gyönyör előszobája. A japán társadalom az előírások hátán lélegzik, így a ’fuzoku’ is: ez tölti fel 101 százalékosra az elérhető szolgáltatásokból kinyert örömöt. Enélkül nem lenne értelme. Enélkül nem lenne konkrét keresletre konkrét kínálat, annyi színben és variációban, amennyit csak ki tud találni és meg tud fogalmazni az agy.

A szerepjátékok helye a szexiparban nem egy extra karakterisztika. Nem. A gerince. A kizárólagos figyelem, a máshol soha meg nem tapasztalható gyermeteg vágyak 18-as karikával ellátott felnőtt változata. És nem, nem csak férfiak keresik ezt a kielégülést, bár természetesen ők vannak többségben. És a számok ismét: egy hölgy hosztesz, aki a szexuális aktus minden velejáróját bevállalja, napi kb. 600 dollárt keres (kb. 170 000 Ft). Maga a kereskedelmi szexipar pedig már 2005-ben is önmagában (!) 20 milliárd dollár bevételt termelt.

Ma is milliónyi klub ontja fényét az utcákra Kabukichoban, és legalább ennyi féle szolgáltatás. A legegyszerűbb Hosztesz Klubokban csevegésért és bájolgásért fizetnek a vendégek, plusz karaokézni is lehet (a japánok imádnak karaokézni). Ilyen pl. a híres "Sellő Hosztesz Bár", ahol külföldi lányok úszkálnak a vendégek feje fölött egy hatalmas akváriumban. A hosztesz klubok párjaként pedig ott vannak a nőket csábító Hoszt Klubok is. Ide szépséges fiúk csábítják be a nőket az utcáról, minden este tíz után. A gyengébbik nem az ő karjaikban találhatja meg a tökéletes figyelmet és odaadást.

A "Meztelen Színházak" már egy fokkal bizarrabb hotszpotjai a japán szexiparnak. Az előadás közben a vendégek zseblámpával és nagyítóval szemlélhetik a meztelen előadók testrészeit - az összeset. Ja és szakét is ihatnak a nemi szervükről. Egészségükre.

Az Osawari klubok (szabadfordításban Fogdosó és Rózsaszín Szalonok) a szexuális aktusok teljes skáláját kínálják, kezdve a sima tapizástól a rotálódó smárolásig. Az ápolónőnek öltözött hoszteszek fülkéből fülkébe vándorolnak és smárolnak a vendégekkel. A szabály, hogy 40 perc alatt a férfiak maximum három hölggyel kerülhetnek közelebbi viszonyba.

A "Szappanföld" nevű bárokban az erotikus masszázsok édenkertjébe válthatnak jegyet az érdeklődők. Extra pénzért privát menyasszonyt is kapnak, aki megfürdeti őket.

A "Fashion Health Klubokban" kosztümök sokaságában pompáznak a nők. Sőt a vendégek igénybe vehetik az alibi hívás szolgáltatását is: ha a feleség felhívja a számot, a hölgy a vonal másik végén titkárnőnek adja ki magát,egy hamis cégnél.

A "Babaházak" azoknak vannak, akik túl félénkek, hogy igazi nővel szexeljenek. Vagy csak nem akarják hallgatni feleségük nyavalygását. Vagy itt vannak a "Chikan Klubok", azaz a "Mellmolesztáló Bárok" olyan kurzussal, ami elsőre akár viccesnek is tűnhet: a "minden, ami a kezedbe fér" lényege, hogy 5 perc alatt, egy nőkkel teli szobában, annyi mellet ragadj meg, amennyit csak tudsz. A "Hitozuma Klubok" annak az "örömét" adják, hogy valaki másnak a feleségével lehess együtt. A "Happening Bárokban" pedig egy szál törölközőre vagy épp anyaszült meztelenre vetkőzött vendégek csevegnek a bárpultnál.

Meseszerű fantáziavilág, ahol minden megtörténhet és megtörténik anélkül, hogy bármelyik vendég is rácsodálkozna. Ha van még valami esetleg, amire nem gondoltak – majd fognak. Csak idő kérdése. Mert az biztos, hogy nem a fantáziátlanság és az "azért ne essünk túlzásokba" állít határt a piros lámpás negyed izzasztó varázsának.

Forrás: Joan Sinclair: Pink box – Inside Japan’s Sex Clubs

Szöveg:

Utazunk, utazunk?

SZINGAPÚR - REND A LELKE MINDENNEK!

SALZBURG ÉS A NAGY MOZART-BUSINESS