Elérkeztünk a műsor záróakkordjaihoz: ezen a héten kiderül, ki képviselheti hazánkat a csodás Bécsben; ki lesz az, aki legalább akkora sikerrel fog kint szerepelni, mint tette ezt tavaly Kállay-Saunders András. A két középdöntő hozott néhány meglepetést, de az igazi erkölcsi győzelmet az akusztik szavazás nyertese érte el.

Azt hiszem, így a vége felé ismét kijelenthetem, hogy a tavalyi után nem ez a mezőny volt az, amire igazán számítottam. Beszélgetve, latolgatva az esélyeket másokkal – hát egyáltalán nincsen egységes vélemény, míg azért tavaly szignifikánsan le tudtuk tenni a voksunkat 3-4 előadó mellett, akik közül bárki ment volna ki, biztosan jó helyezést ér el. Most igazán bajban vagyok, ha mondanom kéne bármit is – de azt hiszem, leginkább Szabó Ádám és Gájer Bálint dala mellé állnék oda, mert mindkettő valamilyen szinten kilóg a némileg egységes képet mutató végső mezőnyből. Mielőtt azonban rátérnék a két középdöntő elemzésére, el kell kanyarodjak egy pillanatra az akusztik szavazás irányába, melyet a Leander Rising nyert toronymagasan, ezáltal erkölcsi győzelmet aratva, hiszen nagyon korán kiestek a mezőnyből. De a közönségük biztosította őket a támogatásukról, s így szombat este ismét a színpadon bizonyíthatnak – de a zsűri már nem értékeli őket.

Az akusztikus versenyről térjünk is vissza a középdöntőkre, amik végül is valamilyen szinten hozták az elvárt papírformát. Az elsőben Antal Timiék látványosan változtattak a dal hangszerelésén, hiszen az akusztikus verziójukból becsempésztek egy kis részt ebbe a változatba is, ami kimondottan jót tett a produkciónak, mert frissebb és pörgősebb hatású lett. Sajnáltam végül, hogy nem jutott tovább, pedig így, ilyen formában ebben a dalban már láttam potenciált. Hasonlóképpen Dallos-Nyers Bogihoz, aki végül az összes tanácsot megfogadta, amit a zsűri adott, s szinte egészen a gyökerekig visszanyúltak és egy sokkal másabb produkciót állítottak színpadra a második középdöntőben múlthét szombaton. Én azt gondolom, jót tett ez a fiatalosabb hangzás, kinézet az egésznek – a zsűri azonban úgy vélekedett, hogy ezáltal sokkal messzebb került a dal eredeti mondanivalójától, s egyfajta ambivalencia alakult ki aközött, amit látványban mutatott, s aközött, amit a szöveg szeretett volna nyújtani. Elképzelhető, hogy a közönség is ezt érezhette, s talán emiatt nem aratott akkora sikert a produkció. Mindenesetre én azt javaslom Bogiéknak, hogy inkább ezt a verziót tartsák meg, s ezzel kezdjenek el dolgozni, mert jó irányba indultak el.

Leanderék mellett a másik „mostohagyerek” műfajszempontból a swing, illetve Gájer Bálint produkciója volt, akit mindenki legnagyobb meglepetésére a közönség juttatott tovább. Bálint is sok mindenben változtatott, ami az előadásmódot illeti, amitől még inkább show jellege lett a színpadi képnek. Monumentálisabb, sodróbb, kellemesebb lett, s könnyebben rögzült az ember agyában, hiszen vitte, húzta magával a miniműsor. A zsűritagok valahogy még sem így látták – Csiszár Jenő szerint inkább Las Vegasba kellene Bálintnak mennie, mint Bécsbe, s ott fellépni, Rúzsa Magdi pedig az önálló showestek létrehozását pedzegette (amiből eddig nem keveset láthatott már a közönség – mert van neki). A közönség ereje azonban döntött, s a swing hercegét betáncoltatták az utolsó fordulóba.

Szabó Ádám előadását emelném még ki, aki egyre magabiztosabban, egyre határozottabban áll ki a színpadra, bár még mindig nem hiszi el, hogy neki helye van ebben a mezőnyben. Annak ellenére, hogy az első középdöntő alatt betegséggel küzdött, s az adás vége után szinte már hangja sem volt, mégis hibátlanul szerepelt. Harmónikával ismerhettük meg – de mostanra már anélkül is jól teljesít, megmutatta mindenkinek, hogy énekelni is tud.

A különleges hangú Ívnek a döntőre sajnos változtatnia kell majd a színpadi látványképen, hiszen többen állnak a színpadon, mint azt a nemzetközi döntő szabályai megengedik, pedig Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán táncművészek kortárs tánca sokat hozzátesz a produkcióhoz.

A zsűri kifogásolta, hogy ugyan a dalcímben benne van a tűz, de valahogy nekik még nem igazán jött át ez az életérzés, és szeretnék, ha egy picit tüzesebb lenne az egész produkció.

- A tűz szerintem az ember lelkéből jön. Azok a dolgok, amik erőssé tesznek a hétköznapokban, tesznek erőssé a színpadon is – véli az énekesnő.  Most úgy érzem, a döntőben fogom tudni elénekelni a legtüzesebben a dalom, és kitaláljuk azt is, hogy ez vizuálisan miképp jelenjen meg, de az azért biztos, hogy nem máglyán fogok elégni a színpadon, ahogy néhány rajongó azt a kommentekben javasolta - mondta mosolyogva Ív.

Február 28-án nagy küzdelmekre lehet számítani, hiszen ha a zsűri pontszámait tekintjük, akkor nagyjából egyforma értékeléseket kapott ez a nyolc produkció, akik a következők: Csemer Boglárka „Boggie”, Gájer Bálint, Ív, Mujahid Zoltán, a Passed, Szabó Ádám, Wolf Kati és a Spoon.

Izgatottan, s kíváncsian várjuk, vajon ki lesz az, aki közülük májusban bizonyíthat az Eurovíziós Dalfesztivál bécsi nagyszínpadán.

Rosta N. Napsugár

Ha tetszett, olvasd el ezt is: 

Leander Rising - a "nép fiai" szombaton ismét A DAL színpadán

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!