Szépségideál: amilyen könnyed maga a szó, annyira véres és szenvedéssel teli út vezet(het) hozzá. Általában az ember nem ideálként létezik, hanem ideállá válik, mivel a választás lehetősége már adott a 21. században. És mielőtt ítélkeznénk, itt nem hobbiról és fellángolásról beszélek, hanem kőkemény küzdelemről. Egy olyan háborúról, amely a távol-keleti országokban, főleg Koreában, nők teljes hadseregét taszítja a földre – a műtőasztalra –, olyan álmot ígérve nekik, amellyel újradefiniálhatják önmagukat. És ez az álom náluk mindennél többet ér.

Ji Yeo koreai fotográfus is újjá akart születni a műtőasztalon. Nyugati szemeket akart, kis orrot, V-alakú állkapcsot (ez az egyik legnépszerűbb beavatkozás Koreában): azt az álmot, amely rengeteg koreai nő életét határozza meg – és minden ötödik kés alá is fekszik érte. Vágyát azonban sikerült egy olyan csatornába terelnie, amelyen keresztül most mi is bepillanthatunk a műtét utáni eltorzult nőiség leggyámoltalanabb és legtörékenyebb pillanataiba, amikor már nem és még nem vagy önmagad: valahol a halál és az újjászületés között egyensúlyozol, tele sebhellyel, fájdalommal és reménnyel. 

Ji Yeo létrehozta a Beauty Recovery Room nevű projektet, amely szűrők nélkül tárja szemünk elé a műtét utáni pillanatok és napok gyötrő tehetetlenségét. A szemekben várakozás ül, a test ki van facsarva, a nyak nem mozdul, a mozdulatok fájnak és sajognak. A portrésorozat a fotográfus páciensekkel kialakított intim és bizalmas viszonyának eredménye. Ji Teo barátként áll a nők mellett, fuvarozza őket, főz rájuk, kiváltja a gyógyszereket: egyszóval segítő kezet és figyelmet ad azoknak, akik megváltak addigi önmaguktól.

Korea a világ legfejlettebb technológiai központja, az okostelefonok használatának aránya az országban 67%. És a száraz tényeken túl ez bizony a női identitáskép és öntudat szétforgácsolódásának alapvető indoka is: a világban ideálisnak hitt szépség akadálytalanul telepszik rá a távol-keleti női társadalomra a celebeken és a hőn szeretett gyönyörű korai K-pop együtteseken keresztül. Az ideál könnyedén szűrődik be a virtuális világból az igaziba, akadálytalanul áthatolva azon a szakadékon, amely a való életben költséges és verejtékes „mulatság”. A puha vonalak, a tökéletes mosoly, a selymes haj, a piedesztálra emelt K-pop fenomén szürreális tökéletessége átitatja az életet, olyan vágyat ébreszt, amely alapfeltételként szilárdul meg a nők tudatában, mintegy belépőjegyként a sikeres életbe.

És ezért mindenre képesek. Legtöbbször ráadásul a szülők, nagyszülők is támogatják lányaikat, sőt buzdítják őket arra, hogy átalakuljanak. Nyugodt szívvel vonhatunk párhuzamot a hernyóból pillangóvá válás és a keleti vonások nyugativá formálása között. És mindez már rég elvesztette extrémitását, szinte hétköznapi vált, csakúgy, mint az élethez szükséges víz és táplálék.

Nem ítélkezek, és nem vonok párhuzamot a feltöltött száj, ráncfelvarrás és zsírleszívás itthoni népszerűsége és a koreai nők azon megingathatatlan vágya között, hogy szerethessék önmagukat. Nem vitathatjuk el tőlük annak jogát, hogy ennek érdekében bármit megtegyenek. Ugyanakkor az út, amit emiatt annyian bejárnak, ettől még nem kevésbé sokkoló és nem kevésbé szívbemarkoló. 

Eszti

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!