Manapság, amikor a telekommunikáció olyan lehetőségekkel szolgál a kapcsolattartásra, hogy villámsebességgel, hang-kép-írás segítségével szinte bárhol és bármikor elérhetjük azt, akivel kapcsolatba szeretnénk lépni, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy korábban ez messze nem volt ilyen egyszerű történet. A mai türelmünkkel aligha tudnánk kivárni, mire a válsz megérkezik a számunkra fontos kommunikációs partnertől. Pedig például a postagalambok kifejezetten gyorsnak számítottak/számítanak az üzenetátvitelben, és akár 1800 km távolságból is célba érnek, sokszor az emberek vagy a technika számára áttörhetetlen akadályokat is leküzdve.
Ahogy az lenni szokott, már az ókori görögök...na meg a rómaiak, nevezetesen Julius Caesar is használtak hírvívő galambokat. A legkorábbi pre-telekommunikációs felhasználó a feljegyzések szerint egy Kr. e. 6. században élt perzsa uralkodó, Cyrus volt, aki a madarak segítségével kommunikált birodalma különböző pontjaival. Állítólag a Római Birodalomban a galambok segítségével terjesztették a gladiátorversenyek eredményét, sőt a küzdelmekkel kapcsolatos fogadások megkötéséhez is az ő szolgáltatásaikat vették igénybe.
Az évszázadok során aztán folyamatosan feladatokat kaptak: hol szerelmes sorokat kézbesítettek, hol katonák életét mentették meg háborúk idején. Történt ugyanis, hogy az I. világháborúban a verduni ütközetben egy Cher Ami névre hallgató példány tizenkét üzenetet reptetett át a német katonák feje felett, az utolsót ezek közül úgy, hogy többször rálőttek és a szemén, lábán illetve mellkasán is megsebesítették. Ő viszont ennek ellenére célba ért, és ezzel 194, az ellenség és egyébként tévesen saját bajtársaik által is bekerített amerikai katona életét mentette meg. 40 km-t tett meg 25 perc alatt a főhadiszállásig, felszállásakor záporozó puskatűzben. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy hősiességéért francia tiszti kereszttel tüntették ki.
Egyébként a II. világháború után harminckét galambot jutalmaztak a britek által alapított Dickin-medállal, mely az állatok számára adható legmagasabb rangú brit katonai kitüntetés. Érdekesség, hogy a francia hadsereg a mai napig tart postagalambokat arra az esetre, ha egy atomtámadás miatt a mostani telekommunikációs eszközök használhatatlanná válnának. Mondhatni Rousseau "vissza a természethez" gondolata újraértelmezve...
Ami biztos: a postagalambok (melyek tulajdonképpen háziasított szirti galambok) egészen nagy távolságokból is hazatalálnak otthonukba, azaz oda, ahol eredendően az eleségüket kapják. Tenyésztők időközben elérték azt is, hogy a madarak oda-vissza útra is alkalmasak legyenek, akár naponta kétszer is! A tudósok még kutatják, hogy pontosan minek köszönhető az állatok rendkívül jó tájékozódóképessége: valószínű, hogy a Föld mágneses erejének változásait érzékelik, talán a csőrüket fedő bőrben található összetett idegi struktúra segítségével. Más tudósok úgy vélik, hogy a galambok szagtérképeket készítenek környezetükről, tehát az 'orruk' vezeti őket haza.
Napjainkban is sokan foglalkoznak még a postagalambok reptetésével az egész világon, persze elsősorban a versenysport keretein belül.
Ha még többet szeretnél megtudni ezekről a hősies, sportos és okos madarakról, akkor nézd meg ezt a videót (angolul) - ITT.
Szöveg:
Tovább is van, mondjam még?
Fényűzés a Deákon - Ilyen volt nekünk a Ritz-Carlton
Honor 9 Lite benyomások férfi és női szemmel
Pimasz játék a ruha alatt - A tavasz legmenőbb fehérneműi
Kövessetek minket Bloglovin'-on is, hogy ne maradjatok le egyetlen blogbejegyzésről sem!
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: @COLORCAM_M és @COLORCAM_WS
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
