Míg külföldön már legalább két éve mindenki MILC-lázban ég (MILC = mirrorless camera azaz tükör nélküli fényképezőgép - szerk.), itthon még csak most kezdi felütni a fejét ez a tünet. Lehet mondani, hogy ez is a hipszter mozgalom része és lehet fújolni, mert a kamerák igen sok esetben drágábbak, mint tükörreflexes társaik, ugyanakkor nem férhet hozzá kétség, ezek a gépek már igen magas tudással és minőséggel rendelkeznek.
Egy rövid hétig tesztelhettem az Olympus OMD-E10 II-es fényképezőt, de be kell vallanom, olyan gyorsan beleszerettem és elkapott a „mindent fényképezzünk le”-szenvedély hogy nagyon analitikusan nem merültem bele a gép szétcincálásába. Teljesen átadtam magam a bevezetőben említett hipszter életérzésnek.
Viccet félretéve, a szakfórumokon jóval tájékozottabb lesz az ember, de én több külföldi cikket is átnézve csak jókat olvastam az Olympus új gépéről.
Szerintem egy tárgynak a funkción kívül esztétikai élményt is kell nyújtani, ami az Olympus esetében csillagos ötös. A gyártó mind a PEN, mind az OMD sorozat esetében törekedett arra, hogy egy az egyben a retro dizájnt hozzák vissza. Annyira zavarba ejtő a hasonlóság, hogy többen megkérdezték, analóg gépet használok-e.
A profik persze mondhatják, hogy a DSLR azért mégis csak DSLR, de ez a gép felveszi a versenyt velük, pláne egy jó optikával. Nem is dagadhatott volna jobban a mellem, mint amikor a karácsonyi koncerten egy profi fotós mellém állt a Canon 5D Mark III-as gépével, és csakúgy csurgott a nyála az Olympusom látván.
Összeszerelés és anyaghasználat terén szintén csak jókat tudunk mondani a gépről. Talán egyedül abba köthetünk bele, hogy a memóriakártya nehézkesen szedhető ki a foglalatból. Mindennel együtt 390g-ot nyom, csak a váz maga 342g. A súlyt érzésem szerint pont eltalálták. Nem is pehelykönnyű, ami jó, mert megakadályozza, hogy fotózás közben bemozduljon a gép, de nem is olyan nehéz, hogy a táskában tartva lehúzza a vállunkat.
Az objektívek egyszerűen cserélhetők, nincs kotyogás, lötyögés, bár ilyen szinten talán ez nem is kérdés. Szintén plusz pont, hogy a lencsevédő kupak erősen tart. (A tesztelés idején egy Canon MILC is volt nálam, aminek sajnos folyton le akart esni a kupakja.)
Bár elsőre soknak tűnhet a gomb, de hamar megszokja az ember. Könnyen kezelhető. A markolat megfelelő, bár nekem nincs nagy tenyerem. Annak sem kell aggódnia, akinek nagyobb keze van, mert kapható hozzá bővítő markolat, ami még stabilabbá teszi a fogást. A menürendszer viszont lehetne kezelhetőbb is. A Canonét jobban szerettem - az átláthatóbb, igaz nincs is annyi lehetőség, mint az Olympusnál, de ettől függetlenül is felhasználóbarátabb.
További plusz pont, hogy van három programozható gyorsgomb, amit tetszés szerint beállíthatunk, hogy mire szeretnénk használni.
A képernyő szép éles, rendkívül részletgazdag (2.360 K) és nem ad túlszaturált (!) fotókat, melyek pl. a Canon esetében becsaptak minket. A belátási szög jó, és minden funkciót nyomogathatunk ott is. (Az alsóbb kategáriós PEN esetén ez nem lehetséges.) Állíthatjuk, hogy egy pont nyomásával oda tegye a fókuszt, ahova mutatunk, vagy választhatjuk, hogy a képernyő érintésével lője el a képet. Az elkészült képeket az ujjak használatával (is) tudjuk kicsinyíteni, nagyítani mint pl. egy okostelefon esetében. Ez a PEN-nél csak úgy lehetséges, ha a kijelző jobb oldalán feltűnő csíkon húzzuk le vagy felfelé a virtuális gombot.
Napsütésben sem kell aggódni, mert a digitális nézőkén keresztül követhetünk mindent. Bár úgy érzékeltem, mintha az egy kicsit késne, de még épp nem zavaróan. Azt viszont szokni kell, hogy ha a képernyőt babráljuk és nem figyelünk, a kijelző elsötétülhet, ugyanis a beépített szenzor érzékeli, ha a keresőbe tekintünk, de azt nem tudja megállapítani, hogy épp az ujjunk suhan át felette, vagy tényleg bele akarunk-e nézni. Elsőre volt is ijedelem, hogy úristen, mit csináltam.
A továbbfejlesztett 5 pontos stabilizátor remekül teszi a dolgát. Tényleg elég nehéz vele homályos képet készíteni, bár nagy szerepe van egy jó objektívnek. Télidőben, mikor már délután is sötét volt, azt hittem, az ablaknál már képtelenség jó ételfotót készíteni, láss csodát, mégis sikerült!
Raw és jpg formátumban is rögzíthetjük a maximum 17.2 MP-lel képeket, 100-25600-ig terjedő ISO-értékkel, videó tekintetében pedig Full HD képes 60 képkocka/mp-cel.
A beépített wifi már egyre elterjedtebb. A paparazzik igazi álma, de lehetünk természetfotósok is, hiszen nem kell többet félnünk, hogy a kedves őzike kiszimatolja az emberszagot. Az okostelefonra letölthető alkalmazással valós időben nézhetjük a kamera képét.
Nem igazán szeretem az előre szerkesztett témájú beállításokat. Igaz, régen próbálgattam már ilyet, de a legutolsó emlékeim erről rosszak voltak. Most viszont azon kaptam magam, hogy ebben a semmitmondó, szürke télies időben a várost járva fekete-fehér beállítással igazi művészfotóim születtek. Ezenfelül van még vintage és számos más tényleg jól használható előre gyártott téma. (Próbálva több konkurens gép hasonló témáit, magasan veri azokat.)
Az akkumulátor meglepően jól bírta. Hajlamos vagyok egy képet akár fél óráig is fotózni, de erős nyüstöléssel is csak nehezen sikerült lemerítenem. (Tudom rossz tulajdonság. Bezzeg a régi időkben, amikor egy tekercs filmmel utazott az ember.)
Úgy gondolom, az Olympus OMD E-M10 II modellje egy nagyon erősen összerakott fényképezőgép, ha túl akarják szárnyalni, a konkurenseknek fel kell kötniük a gatyájukat!
Szöveg és képek: Dani
Olvass tovább, ne hagyd abba!
NIKON D5 ÉS D500 - NEHÉZTÜZÉRSÉG
PEUGEOT 208 ALLURE TESZT - TUNING GYILKOS KISAUTÓ
ELHAGYATOTT HELYEK - AZ ÓBUDAI GÁZGYÁR
TABASCO - EGY SZÓSZ, AMI HÉTFÉLEKÉPPEN CSÍP
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
