Változnak az idők, és ha a kíváncsi rokonság érettségi környékén felteszi a kérdést, hogy "Kisfiam, mi leszel, ha nagy leszel?", akkor a válasz vagy "nem tudom" vagy az egyetemi évek során majd többször is módosul, ami nem meglepő, lévén hogy a modern technika és az új társadalmi igények jóvoltából sorra jelennek meg olyan szakmák, melyek a felvételi tájékoztató vaskos kötetében (még) nem kaptak helyet. Szauer Judit gasztro PR-szakértő egy bátor lépéssel megteremtette magának álmai állását - sorozatos sikerei pedig bizonyítják, hogy ha azzal foglalkozunk, ami a szívügyünk, akkor a boldog végkifejlet nem marad el.

Már a főiskolai évek alatt is tudatosan erre a speciális pályára készültél?

Az eredeti szakmám és végzettségem újságíró, hat évig dolgoztam közéleti területen, ott kezdtem gyakornokként is. Végigjártam a magyar sajtó mindenféle szegmensét, napilapot, rádiót, magazint, televíziót - tehát a válaszom nem, nem tudtam még akkor, hogy ezt fogom csinálni. Az érdeklődés a gasztro felé mindig is megvolt, és nagyon jó egy új területen úttörőnek lenni. Az elmúlt öt évben tart ott a magyar piac, hogy egyáltalán létezhet ez az új szakma. 

Mesélnél a kezdetekről? Hogy sajátítottad el a szakma gyakorlati alapjait?

Bár volt sok izgalmas dolog a hírszerkesztésben és eljutottam számos olyan helyre, ahova mások nem, mégis egyszer csak azt éreztem, hogy elég a politikából, abból, hogy ezzel kelek, ezzel fekszem. Elkezdtem utazás és gasztro témákban cikkeket írni először a régi Origónak, majd a hvg.hu gasztronómiai rovatába, ez 2008-2009 körül volt. Kiderült, hogy egész jól megy az írás.  2010-ben indult a most Baldaszti Group nevű vállalkozás, ahol éppen brand managert kerestek, én pedig jelentkeztem, és engem választottak. Eleinte a pr mellett minden mást is csináltam, mondhatni itt tanultam meg az alapokat, folyamatos pörgésben és állandó változások közepette. Jó társaságban és izgalmasan telt az itt töltött idő. Ezt követte a Babel – Kiosk – Terasz hármasa, szűk egy évig én vittem ezeknek a márkáknak a kommunikációját, majd picit később, 2012 őszén érett meg bennem a gondolat, hogy saját vállalkozást alapítsak. 

Innen egyenes út vezetett az önálló gasztro PR-os tevékenységedhez?

Hamar rájöttem, hogy a nekem való állás nem fog csak úgy szembejönni, ezt nekem kell magamnak megteremteni. Kitaláltam, hogy létrehozok egy mini PR-céget, annyira minit, hogy egyelőre csak én vagyok benne egyedül. Ez egy nagyon személyes dolog, pont attól jó, attól szeretik az ügyfeleim, hogy mindent én csinálok, mindenről személyesn gondoskodom. Persze megvannak körülöttem a szakemberek, ugyanúgy, mint egy ügynökségnél: fotósok, grafikusok, webtervezők, stylistok, csak éppen nem egy irodában ülünk közösen. Eleinte sokszor elbizonytalanodtam, valóban jó ötlet volt-e fejest ugrani a “semmibe”, de az első év kemény munkája után már az ügyfelek kerestek meg engem, nem pedig fordítva, így most már tudom, jól döntöttem.

Egy-egy napot töltök az irodában a héten, egyébként pedig az éttermeknél, borászatoknál, vidéken, legtöbbet Balatonon járok, így az enyém abszolút nem mondható tipikus nyolc órában dolgozós életformának. Amit csinálok, az távol áll a klasszikus értelemben vett reklámozástól, nekem nagyon fontos, hogy történetet, érdekes sztorit adjak az embereknek. Minden projektnél feltérképezem, mi lehet az a történet, amitől az adott brand más, mint a többi. Az, hogy nyílt egy újabb hely, ahol a “legjobb alapanyagokkal dolgoznak”, önmagában már nem bír hírértékkel.

Most már nemcsak Budapesten, hanem egyre inkább vidéken is, például a Balatonnál is tevékenykedsz.

Igen, a Balaton a szívem csücske. Füredhez van kötődésem így valójában sokkal hamarabb jártam már a Balatonhoz, mint hogy ott lettek volna munkáim. Az első balatoni projektem a Márga Bisztró. Tavaly döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy a Szent Donát Birtok éttermét újra szeretnék pozícionálni, az étterem irányítása Deli Jánoshoz került, akivel már korábban a MÁK Bisztróban is sikeres kommunikációs kampányokat valósítottunk meg. 2015 februárban Jani azt mondta, hogy “figyelj Judit, márciusra találjuk ki a koncepciót, és júniusra mindenki tudja, hogy ide kell jönni”. Ebben a projektben minden együtt van: a panoráma, a hely varázsa, jó csapat, újítani akarás, de a hagyományok és a régi jó dolgok tisztelete mellett. Sokat dolgoztunk a kommunikáción, és azt hiszem, sikeresen vettük az első akadályokat, ez persze nem azt jelenti, hogy hátradőlünk, sőt. Az első nyár után a vendégek nagy része imádta az éttermet, egy kis százalék volt csak, aki hiányolta a sült krumpli és rizs köretet, a dinófalatkás gyerekmenüt, a bográcsgulyást… Az is egy kommunikációs feladat, hogy megtanítsuk az embereket az új dolgokra nyitni, miközben nem tiporjuk lábbal a hagyományokat, a gyökereinket… 

És mi a története a balatoni gasztrotérképeknek?

Erre az összefogásra, ami most már két térképben is testet öltött, nagyon büszke vagyok. Elsőként a csopaki régióban szerettem volna kitalálni egy rendhagyó, új kommunikációs kampányt, ami a klasszikus értelemben vett szezonon túl is felhívja a figyelmet a Balatonra, most első körben a csopaki régióra. Így jött a gasztrotérkép ötlete. Az volt a cél már a Márga Bisztró indulásakor is, hogy ez ne egy elcsépelt szezonális hely legyen, hanem egy olyan étterem, amit számon tartanak, és nyitva van egész évben. Deli Janival közösen összeszedtük, hogy a környéken kik azok a vendéglátósok, borászok, akik igazán jó színvonalat képviselnek, megszerveztünk egy közös reggelit, ahol elmeséltük az ötletünk a résztvevőknek. Szerencsére mindenki imádta az elképzelésünket, úgyhogy kis csapatommal, Budavári Dórival (szintén újságíró és pr szakember) és Kerekes Kata grafikussal nekivágtunk a megvalósításnak.

Az első térkép 10.000 példányban készült el és októberben mutattuk be Csopakon. Múlt héten pedig a Balaton-felvidék gasztromómiai térképe mellett debütált a Káli-medence, Szigliget-Badacsony-Keszthely kiadás is. Már tervezzük a harmadik, déli-parti térképet is.

Milyen projektet szeretnél mindenképp megvalósítani a jövőben?

Azt szeretném, ha az a fajta nyitott és pozitív szemlélet, amivel mi Balatonon is dolgozunk, elterjedne. Nemrég jártam Ausztriában, remek példa, ahogyan ott a kis régiókban az emberek, a közösségek összetartanak, közösen gondolkodnak, tudják, egységben az erő. Örülnék annak, ha Magyarországon régiós szinten megvalósulhatna, hogy nem konkurenciának vagy ellenségnek tekintik egymást a piaci szereplők. Sokan naivnak tartanak emiatt, de én kitartok emellett a gondolat mellett.  

Mennyire érzed, hogy Budapest kezd telítődni új helyek tekintetében? Mi az ami hiányzik?

Sokan mondják, hogy telítődik, de azért érdemes megnézni, hogy azok a helyek, amik nyitnak – mikor nyitottak és még nyitva vannak-e? Rengeteg hely nyílik, de be is zárnak, csak arról nem beszélnek. 

Azt hiszem, ami hiányzik, az egyrészt a képzésen való javítás, bár én nem vagyok vendéglátós, de sok helyen járok és hallom a szakemberektől, hogy ez az egyik legnagyobb probléma. Jó lenne a fiatalokban a nyitottságra való hajlamot, a pozitív életszemléletet, a munka szeretetét erősíteni.

A másik ami hiányzik, lássuk csak… Lehetne több jó “magyar” étterem, számtalanszor kérdezik tőlem ismerősök, “Judit, hova vigyem a külföldi vendégeimet, ha jó magyar ételeket szeretnék nekik mutatni?” – a kérdésre nem is olyan egyszerű válaszolni…

Szauer Judit weboldala: www.szauerjudit.hu és Facebook

A Balatoni Gasztrotérképeket megtalálod a Facebookon és az Instagramon @balatonigasztroterkep

Szöveg: Farkas Anna

Képek: Farkas Márton

  Köszönjük a helyszín biztosítását a Villa Bagatell-nek!

Szeretünk beszélgetni:

"MINDENT EGY KONCEPCIÓ KÖRÉ ÉPÍTEK" - INTERJÚ KISS MIKLÓS DIZÁJNER ÉS KÉPZŐMŰVÉSSZEL

"NEM AKARTAM SZÍNÉSZ LENNI" - BESZÉLGETÉS KAUTZKY ARMANDDAL

TEGNAP HAZUDTAM LEGUTÓBB A KOMMENTELŐKNEK - SIXX INTERJÚ

EGÉSZ NAP MELEGÍTŐBEN - INTERJÚ GRECSÓ ZOLTÁN KORTÁRS TÁNCOSSAL

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!