Számomra mindig is példaértékű dolognak számított az, amikor egy nagyon erős irányvonalon dolgozó művész képes arra, hogy a szintén erős elvek szerint pozicionált márkák arculatát, tipográfiáját vagy kampányait a saját egyéniségét megtartva tudja képviselni. Kiss Miklós - akiről legutóbb az idei Design Héttel kapcsolatban a Heineken egyedi üvegeinek egyik tervezőjeként, illetve a Néma beleegyezés címet viselő művészeti projekt alkotójaként hallhattunk - szerencsére pont ilyen. Alkotásaiban megjelenik az egyediség és mind a kortárs, mind a régebbi korok művészettörténetének ismerete is, amit nagyon fontosnak tart.
Mesélj nekünk egy picit a szakmai karriered kezdetéről. Hol és hogyan sikerült elsajátítanod azt az alapvető tudást, ami a munkádhoz szükséges?
Otthon, Dunaújvárosban egy komoly, rajztagozatos általános iskolába jártam, ahova már kisgyerekként is felvételizni kellett, majd amikor befejeztem, a Kisképző felé vettem az irányt, ahol alkalmazott és művészeti grafikát tanultam. Szinte törvényszerű volt, hogy ezután vagy a Képzőművészeti Egyetemen folytatom a tanulmányaimat vagy a MOME-ra adom be a jelentkezésemet. Én az előbbit választottam, ahol először képgrafikát tanultam, de aztán festő szakon diplomáztam, ami, mint később bebizonyosodott, nagyon sokat tett hozzá a mostani szakmámhoz. Sikerül rajta keresztül meglátni olyan dolgokat is, amiket nem biztos, hogy ennyire könnyen észrevennék, ha ’’csak’’ grafikusnak készültem volna.
Hogyan folytatódott a pályád az iskolák elvégzése után?
Már az egyetem mellett is rendszeresen állították ki az alkotásaimat, többek közt a Műcsarnokban és a Ludwig Múzeumban is. A pályám elején viszont egy kisebb tragédia miatt átmenetileg abba kellett hagynom a szabad alkotást, munkát kellett keresnem, és a grafika mellett döntöttem. Ezzel párhuzamosan összejöttem egy Angliában élő blogger lánnyal, akit rendszeresen látogattam Londonban és ezért sikerült közelebbről is megismerkednem a ottani képzőműveszettel. Egy ilyen látogatás során egyszer megláttam a Victoria and Albert Museum logotípiáját és elhatároztam, hogy az lesz a mérce, annál rosszabbat sosem csinálhatok. Nem sokkal később rendeződött a családi helyzet is, és bele tudtam vetni magamat egy nagyon fontos feladatba: a portfólió készítésbe.
Milyen elv mentén haladtál tovább, amikor már nem csak a pénzkeresés számított?
Felállítottam egy elméletet, miszerint csak olyan munkát készítek el, amit fel merek vállalni a honlapomon is, ahova szinte az összes alkotásomat feltöltöttem. Fontosabbnak tartom azt, hogy minőségi portfóliót készítsek, amire az egész pályám során büszke lehetek, minthogy egymás után mindent elvállaljak, ami szembejön.
Mi jellemzi szerinted az alkotásaidat?
Nem lehet belőlem kiírtani a képzőművészeti vénát, többek közt ezért is van az, hogy nagyon erősen koncepciózusak azok a művek, amiket alkotok. Elsősorban sorozatokban gondolkozom, amiket egy adott első koncepció mentén fűzök fel és munkálok ki teljesen. Komplexitásban nézem a dolgokat, és úgy tudom egybe gyúrni, ha csak én alkotok benne, mert ha többen vagyunk egy projektben, akkor mindenki a saját önmegvalósításával foglalkozik és nem tartja a kijelölt irányt. Egyszerre egy dologgal foglalkozom, amit az elejétől a végéig elkészítek. Így olyan lesz az egész a végén, mint egy design kiállítás.
Mit gondolsz a mai kortárs művészetről?
A képzőművészet úgy fejlődött, hogy rákérdezett arra, vajon mi is maga a művészet – aztán úgy érzem, elefántcsonttoronyba zárta magát. Az első olyan kortárs művészet, ami emberközelivé tette ezeket az alkotásokat, az a pop art volt. A stílus úttörő alkotói apropriálták és feldolgozták ugyanazokat a reklámokat, amiket egyébként ők vittek fel a hirdetőfalakra. Reagáltak az akkori társadalomra. A vizuális művészeti ágazatokban mindig van egy diskurzus arról, ami a világban folyik, amibe a művész vagy bele tud szólni vagy nem. Ha reflektálni tud rá, akkor nevezzük kortársnak. Persze ha nem, az sem baj, csak nem kortárs.
Hogyan emeled bele a műveszetedet egy márka kommunikációjába? Hogyan alakult ez például az egyik legutóbbi nagy branddel, a Heinekennel?
Egy kisebb projektből, egy tervezési pályázatból indult az egész együttműködés, amibe sokkal több energiát fektettem, mint a többi felkért alkotó, majd ezt felraktam a weboldalamra és szerencsére egy elég hosszú utat járt be a virtuális térben. Egy évvel később egy hasonló felkérésen újra ismét komolyabban vettem a feladatot, mint mások, és ez ismét sikeresnek bizonyult az online világban. Aztán jött egy felkérés, amiben egy mini animációt kellett elkészíteni a Trafiqba, ami egy Heineken reklám volt "Trafiqos" formába burkolva. Egy tipóból indult ki, majd egyszercsak azt vetted észre, hogy az egész átváltozott egy üveggé. Ez ismét nagyon sikeressé vált. Azóta terveztem már pop up store-t, Heineken üvegekből mennyezetet (Bonta Gáspár barátommal együtt) és most az emlitett egyedi Heineken üveget, ami már testet is öltött.
Kiss Miklós alkotásait megnézheted itt is: kissmiklos.com
Szöveg: Pozsgai Brigitte
Képek: Farkas Anna
Az interjú helyszínének biztosításáért köszönet a Konyhának!
Kiss Miklós művészeti projektje a nők elleni erőszak megszűntetéséért:
Szeretünk beszélgetni:
JÁVOR VILÁGSZTÁRRAL LÉPETT AZ A38 FEDÉLZETÉRE
"NEM AKARTAM SZÍNÉSZ LENNI" - BESZÉLGETÉS KAUTZKY ARMANDDAL
SZÓ-FORRADALMÁROK, AKIK MIATT SZERETÜNK MAGYAROK LENNI - INTERJÚ TAKÁCS ÁKOSSAL
TEGNAP HAZUDTAM LEGUTÓBB A KOMMENTELŐKNEK - SIXX INTERJÚ
EGÉSZ NAP MELEGÍTŐBEN - INTERJÚ GRECSÓ ZOLI KORTÁRS TÁNCOSSAL
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
