Az elegáns éttermekbe mindig kicsit félve lép be az ember. Pláne, ha az olyan helyen van. A Baraka pedig igencsak jó helyre költözött a Vörösmarty tér Gerbeaud-felőli végéből kiágazó Dorottya utcában. Belépve a kedves, mosolygós bárpultos egyből oldja a hangulatot, és egyáltalán nem érezzük kellemetlenül magunkat, hogy nem öltönyben, Jaguár kulccsal a kezünkben érkezünk.
Az étterem két részre osztható. Az óriási belmagassággal jól játszottak. Az első rész kialakítása, ahol a bárpult és mellette oldalt asztalok és egy gyönyörű bőr heverő foglal helyet, a sok fa elemmel díszítve szinte otthonos. Kellemes a légkör. A hátsó részben található az étterem valódi része a látványkonyhával. Itt már vegyesek az érzések. Kicsit olyan, mintha Las Vegas egyik menő kaszinójába ugrottunk volna le ebédelni. A konyha pedig olyan futurisztikus löketet kapott a fekete csempével és a megvilágítással, mintha a Szupercella című filmbe csöppentünk volna. Már csak Stallone és Swarczi hiányzik. Helyette viszont egy roppant mókás séffel találkozunk. Biró Norbert már 9 éve a Barakában főz, ami igencsak hosszú idő. Ritka, hogy valaki ilyen sokáig maradjon egy helyen. Norbi viszont láthatóan élvezi, és azt hinné az ember, hogy egy lelkes húszonévessel beszélget, pedig elmúlt negyven. Az étlapon bátran használ apróbb molekurális gasztronómiai elemeket, és legnagyobb meglepetésemre a borhabos kacsájuk, ami az egyik signiture étel, már a kezdetek óta létezik itt. Szóval nemcsak a divathullámokat követi. De erről majd később.
Mivel a napfényt jobban szeretjük, az étterem elülső részében foglaltunk helyet a kandalló mellett. A zene kellemes, megkaptuk a limonádékat. Figyelnek az apró részletekre. Savasan vagy mentesen is kérhetjük, és nem gépből jön a szóda, hanem saját szűrt vízzel dolgoznak szifonból, amivel tényleg sokkal kellemesebb az ital.
Köszöntő falatnak érkezik egy kis friss kenyér vajjal. Az egyik tulaj, Dave hozza ki, akitől megtudjuk, hogy a szinte kalács állagú, zamatos kenyér az ő érdeme és a desszert frontot is ő viszi. Előre eláruljuk, azt is igen jól. Meglepetések sora ez, nem hittük volna, hogy a tulaj is kiveszi részét a konyhai főzésből, méghozzá nem is akárhogy. Talán apróságnak tűnhet, de a vaj sem a hűtőből került ki, így egyből könnyen rákenhettük a kenyérre, igaz, az tényleg annyira finom volt és etette magát, hogy a felét betoltuk magában.
Van déli menü 4.500 Ft-ért, ami húzós, de a hely minden tekintetben minőségi, és ha azt nézem, hogy pár utcával arrébb a Vörösmarty téren milyen lehúzós éttermek vannak és milyen a színvonal, máris átértékelhető az ár. A 3 fogásos menü egyébként bőséges és több fogás közül is választhatunk. De hogy a kedves olvasó tudja, hogy a gulyáslevesen és töltöttkáposztán túl is van élet, pár részlet kiragadva a menüből. Füge kéregben sült jérce, skót lazac, golgotagyümölcs vagy éppen libamáj is fellelhető benne. Ebből már kitűnik, hogy alapanyagok tekintetében is magas a mérce. Az étlap pár oldalas, pont elég. Van mód 7 fogásos degusztációs menüt kérni borral (mivel somelier is van a háznál), vagy válaszhatunk az étlapról.
Mi utóbbi mellett döntöttünk, és kezdtünk egy akácon füstölt érlelt sós lazaccal, zöldalmával és uborkazselével. Gyönyörű tálalás, finom ízek. Az uborkazselébe már bekerült a molekurális gasztronómia. A zöld bogyó ott csücsült a tányéron és szinte hívogatott, hogy vágj fel, had terüljek szét. Belülről kibuggyant a wasabi, ami szépen harmonizált a lazaccal. Az alma könnyed édes lap közé került, szinte lekvár formájában, ami finom volt, de nekem valahogy a két íz nem jött össze. A fehér garnélarák carpaccio, koriander-spenót pesztó, kókuszos rákleves megint izgalmas fogás. Az ázsiai vonal mindenhol visszaköszön, de épphogy csak, finoman. Egyből a tom yum leves jutott eszünkbe, a maga kicsit csípős, kókuszos ízével, de a garnélarák carpaccio elvitte ebből az ázsiai világból. A nyertes viszont egyértelműen a curry kelvirág leves lett fűszeres wonton chipssel. Amennyire félt tőle társaságom hölgy tagja, olyan boldog arccal ette meg végül. Talán ennél nagyobb dicséret nem is lehet. Zamatos, sűrű krémleves, amiben kitűnően eltaláltak minden arányt!
Főételnek a már említett borhabos rosé kacsamellt kértem ragacsos fekete rizzsel. Az étterem kezdete óta jelenlévő fogás már látványra is lenyűgöző. A borhab ötletes, és nem csak kinézete, de íze is van. Annyira, hogy forralt borból készült, és máris magam elé képzeltem a kandallót, kötött kesztyűt, bögrét. Az indonéz ragacsos rizs ismét az ázsiai vonalat hozza. Igen szokatlan, de működő párosítás. A göngyölt mangalica kakaós raviolival kapott egy körtés-gyömbéres pürészerűséget, ami szintén az őszi-téli vásárok hangulatához repített minket. A kakaós ravioli nekem túl erős és picit kesernyés volt ilyen formán, de erősítette a mély ízeket, ami mellé pár fáva babot is kaptunk. Ismét a társaság hölgy tagja seperhette be választott fogásával a legnagyobb elismerést, ugyanis számomra a füge-kéregben sült jércemell quinoával és zellerrel volt a nyerő a három főétel közül. Bár látványra talán ez mutatta a legkevesebbett, de a füge kéreg isteni! Aki netán ódzkodna, hogy a füge vagy datolya erős, ne tegye. Itt olyan szép harmonikusan kiegészíti a puhára sült jércemellet, hogy minden nap szívesen enném. A főételek egyébként 6.000 Ft körül mozognak.
Végül a desszertek következtek, melyekre nagyon kíváncsi voltam, hisz a séf különleges és szokatlan párosításaival nagyon jól teljesített. Vajon ezek után lesz-e ilyen színvonalú a desszert, amit nem ő, hanem a tulaj készít? A bizalmat már megelőlegeztem a kenyérnél, a desszert megerősítette azt. A csokoládé – forrón, jegesen, lágyan egy csoki szuflé volt, melybe gyümölcs infúziós pipettát szúrtak. Mellé egy gombóc fagylalt és sóskaramellás szósz járt, melynek titkos összetevője a whisky. Bevallom nem jöttem rá, mi lehet az íz, amit kerestem, így az alkotó segítségét kellett kérnem. Ügyes csavar ez is, ami szokatlanná és egyedivé teszi az amúgy untig használt krémet. A golgotagyümölcs édesen kinézetre olyan volt, mint egy Kinder Bueno lecsupaszítva. Nagyon finom, nem is tömény, a kókuszos-banánkrém pedig ismét egy nagyon ötletes és működő elem. Számomra ez volt a nyerő, de a szilva, mandula, citrom Bailey’s-es pohárkrém is igencsak elnyerte tetszésem. Az édességek 2.400 Ft-ba kóstálnak.
A Baraka nem egy tipikus hely, és még ha nem is a mi pénztárcánkhoz szabott árai vannak, mindenképp érdemes kipróbálni! Az étterem hangulatához sokat hozzátesz a személyzet, ami jelen esetben a pincértől, a somelieren keresztül a bárpultosig kifogástalan volt. Nem tolakodtak, ugyanakkor kellemesen elbeszélgettek velünk, mikor kérdéseink akadtak. Egyébként a borkínálat igen nagy. Főként hazai termelők tételeit tartják, és szépen régiókra lebontva választhatunk, milyen bort szeretnénk. Ha elakadunk, nyugodtan kérjünk segítséget! Az ételek tényleg nagyon különlegesek és kinézetre is szemet gyönyörködtetőek. Biró Norbert séfen érződik, hogy alázattal, szeretettel és egy csipet őrültséggel készíti őket.
Bár az étterem benti része számunka kicsit sötét, és hiányoljuk a természetes fényt, de el kell ismernünk, hogy dizájn tekintetében tényleg olyan a hely, mintha nem is itthon lennénk. Teljes kivilágításban pedig biztosak vagyunk benne, hogy igazán fényűző, luxus hatást kelt. Kedvencünk a bárpult, ahol percekig tudnánk legeltetni szemünket a szépen sorakozó italokon, de ha hátat fordítunk, az ablaknál található pultoktól csodálhatjuk a szemközti impozáns épületet és a járókelőket.
Szöveg: Dani
Képek: Colorcam
Gasztronómia itt is:
Code Zero Budapest - erős újfiú a borbár piacon
A jó bor szexi - interjú Miklós Csabival
Larus Étterem - új felfogású, mégis klasszikus
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
