Mikor válogattam az új készülékek között, olyat kerestem, ami annyira még nem lapát. Ezért ott hagytam a Xiaomi-t és elhoztam az iOcean-t. Sokat nyomott a latban, hogy az üzletben azt mondták, én vagyok az első, aki tesztelem. Magamban már az írói Oscart vizionáltam. Az első, aki írhat erről a kínai telefonról. Learatom a babérokat és igenis bebizonyítom, hogy a kínai telefonok jók. Múltkor a Honor telefonokat teszteltem, melyekért őszintén rajongtam és teljesen meggyőztek. Persze ezért kaptam hideget-meleget. Ez nem tántorít el, én akkor is írni fogok. Ám egy apró jel azért figyelmeztethetett volna. Amikor a boltban érdeklődtem, mégis milyen ez a telefon, azt mondták, nem tudják, még ők se próbálták, de a kezdő képernyőjén bevillanó logó egy az egyben Samsung nyúlás. Hát ezzel engedtek utamra...
A kárörvendők most örülhetnek, mert az elején lelövöm a poént. Az iOcean mesze az eddigi legrosszabb és legbosszantóbb telefon, amit teszteltem.
Gyártási helyük szerint két nagy csoportra oszthatjuk a telefonokat. Az egyik Kína, a másik Kína. Ehhez pedig két fanatikus tábor csatlakozik, akik mindig egymásnak feszülnek.
Az egyik szentül átkozza a kínai telefonokat, merthogy az Apple az Úr. Meg se hallják, hogy az iPhone-ok is Kínában készülnek. A másik fél pedig felkarolja a kis kínaiakat, hogy márpedig tudnak ők jót is gyártani.
Tudnak, ha akarnak. Az iOcean-nél viszont nem akartak. Nagyon nem.
Kezdődött az ismerkedésünk úgy, hogy elhoztam a telefont. Itthon nyomogatom, de se kép, se hang. Még annyit sem mutat, hogy hahó, lemerültem. A kissé fapados dobozból kiveszem a töltőt, közben örülök, hogy adtak hozzá magyar nyelvű útmutatót, és meglepődöm az egyszerű, ámde praktikus védőtokon, amit a telefon hátuljára pattinthatok fel. Emellé kapunk még egy fülhallgatót. És talán ezzel minden pozitívumot le is írtam.
A telefont felraktam tölteni, de meg sem mozdult. Kezdett teljes pánik úrrá lenni rajtam, mert el kellett, hogy menjek otthonról, és csak késő este értem volna haza. Biztos rossz a telefon. Azért nem tesztelte senki, mert nem is működik. Pánikoltam, hogy csak másnap tudom visszavinni, és biztos rám fogják, hogy elrontottam. Míg egy hosszabb fohászt elmondtam, kb. 5 perc múlva fel is éledt a telefon. Vagyis egy piros fény jelent meg a tetején. Ekkor megnyugodtam. A fény egyébként a töltés teljes ideje alatt piros, mintha azonnal le akarna merülni. Elláthatták volna barátságosabb színekkel, hogy mikor már van benne elegendő szufla, narancssárgán vagy zölden világítson, és ha feltöltődött, akkor pedig kéken vagy zölden. Most direkt saját tartozékot használtam, mert az én töltőm egyes telefonokat csak igen lassan tölt. De így is kicsit maratoni távnak tűnt a 100% elérése, ugyanis majdnem 2.5 óra alatt lesz fullos a 2100 mAh-es akkumulátor. Ez igencsak hervasztó.
Az iOcean annyira olyan, mint a többi telefon… vagyis a többi telefon annyira olyan, mint az iOcean. Másképp fogalmazva: az összes telefon egyforma. De tényleg. És ez engem speciel nagyon elszomorít. Hol van az egyéniség? Hol van a dizájn, a külalak, ami vásárlóként megfog? A telefon a specifikációkon túl azért mégiscsak egy vizuális valami. De ha minden egyforma, honnan tudom, melyiket akarom? Vagy ha egy buliba az asztalra kerül több márka ugyanolyan fehér, kocka készüléke, honnan tudom, melyik az enyém? Jöhetnek a matricák!
Az összeszerelés és anyaghasználat egyébként a másik, ami jó pontot érdemel. Igaz, nem levehető a hátlapja, így nincs is mi recsegjen. Bal oldalt a SIM-kártya bemenet, melyet gombostűvel aktiválhatunk, amit utálok (de legalább mellékeltek hozzá egyet). A micro valamint a nano SIM-kártyának külön foglalata van, így örülhetünk, nem kell lecserélni a meglévő kártyánk. Jobb oldalt a bekapcsoló, felette a hangerőszabályozó gomb helyezkedik el. Ezeknek határozott a nyomáspontjuk, jól működnek. Fent a szokásos füles kábelt csatlakoztathatjuk, alul pedig a micro USB bemenet található. Súlyra 134 grammot nyom, ami átlagosnak mondható.
Miután bekapcsoltam és végignéztem az enyhén szaggató bejelentkező szignált, ami tényleg egy az egyben a Samsung mintájára készült, csak a felirat más, pár gyors beállítás után már használatba is vettem a telefont. Az 5 inch-es, 1280x720 pixeles kijelző igencsak harmatos. A színek erősen sárgás tartományban mozognak, és még csak lehetőségünk sincs állítani ezen. A Honor mindkét tesztelt telefonján ez nem okozott gondot. Az Instagram kék fejléce pedig pont olyan kéknek hat itt, mint amilyen a Facebooké. Ez annyira zavaró, hogy többször azt hittem, az Instagramom integrálódott a Facebookba.
Tudom, nem egy technikailag mérvadó dolog, de még az instagramozástól is elment a kedvem ezzel a telefonnal. Elég sok olyan oldalt követek, ahol profi minőségű fotókat tesznek fel. Ezen a készüléken még a legjobb képek is színtelennek, fakóan hatnak. Ráadásul a felbontásuk is olyan, mintha egy széteső pixeles fotót töltöttek volna fel. Pedig tudom, hogy nem.
A legbosszantóbb dolog mégis a kijelző érzékenysége. Mintha óriás ujjaim lennének, amire nem kalibrálták az érzékenységet. Szintén az Istagramnál maradva, ha meg akarom nézni a kép alá hozzászólók profilját, folyamatosan mellényomok. A görgetés is esetlegesen megy, valamikor pedig Like-nak érzékeli, pedig csúsztattam az ujjam. Ez annyira frusztráló tud lenni egy idő után, hogy legszívesebben földhöz vágnám a készüléket.
Még a saját beállítás kapcsoló gombjait sem sikerült könnyedén cselekvésre bírni. A wifi bekapcsolását 3-4 simítással sikerült abszolválnom. És itt nem egy miniatűr gombról beszélünk.
A telefon egész kezelése esetleges. Van, hogy többször kell megnyomnom valamit, van hogy elsőre sikerül. Tényleg zsákbamacska az egész.
A Beállítások között a szokásos dolgokat kapjuk, de nem mondhatni, hogy hemzsegne a személyre szabhatóságtól. Az internet sebességét viszont mutatja, ám bosszantott, hogy többször sem sikerült csatlakozni a Play áruházhoz. Pedig hibátlanul működött a netem.
Lehetőségünk van a képernyő tartalmának más eszközre történő átküldésére, és van egy „Álmodozás” funckió, ami elvileg bekapcsolt állapotban mutatja az időt a pihenő kijelzőn, gyakorlatban nekem ez nem működött, csak ha konkrétan rányomtam, hogy „Indítás most”. De ki az, aki a menüben 5-6 lépésből akarja ezt beállítani, mikor egy gombnyomással megnézheti az időt.
A „tartózkodási mód”-ban érdemes az energiatakarékost beállítani, máskülönben zabálja az aksit. Erre 2 nap gyötrelem után sikerült rájönnöm. Ha ugyanis a „Nagyon pontos” módot választjuk, a GPS és wifi hálózatot is használja, ami szerintem nem kéne, hogy gond legyen, gyakorlatban viszont úgy néz ki, hogy feltöltöm a telefont este 10-re, picit Instagramozom, Facebookon csetelek, majd hajnal 2 fele már 55%-on áll. De ez nem azt jelenti, hogy folyamatosan nyomogattam. Max. fél órát. Lefekszem, reggel felkelek, és a telefon 14%-on áll. Nem is tudom, mi lenne, ha tényleg használnám. Szerintem egy délelőttöt nem tartana ki. Mióta ezt a funkciót átállítottam takarékosra, viszonylag jól bírja, és talán elmegy a nap végéig.
Ami az alkalmazásokat illeti, nem pakolták tele, de ez nem is baj. Csak a szükséges dolgok vannak rajta, nem tolják az arcunkba a fölösleges appeket, mi dönthetjük el, mit szeretnénk letölteni.
Az oldalak közötti csúsztatás nem akadozik, de nem mondhatnám, hogy olajozott.
A widgetek is kicsit fapadosak, de azért állíthatjuk a méretét, és rakhatunk bele ezt-azt.
Például az óra ikonját, amit nem sikerült beállítanom. Hiába kérdezte meg a telefon bekapcsolásánál, hol lakom, hiába kértem, hogy az időhöz automatikusan vegye figyelembe a hálózat által megadott adatokat, a GPS-t és mindent. Csak nem sikerült neki megsaccolnia a pontos időt. Így ezzel is el kellett babrálnom. Azért az eddigi telefonok még úgy is tudták, mennyi hány óra van, hogy szintén volt, amelyik elsőnek járt nálam.
Az iOcean-t már csak azért is az Óceánba kéne hajítani, mert előszeretettel melegszik az 1 GB RAM-os, 1.3 MHz-es proci. Nem terheltem túl, mégis pár alkalmazás letöltése, kicsi Facebook és Instagram nyomogatás után eléggé meleg volt a készülék. Még a kijelzője is. A hátuljára felszerelt védőtoknak pedig olyan égett műanyag szaga volt, hogy megijedtem, vajon milyen káros anyagokat lélegzek be a tüdőmbe. Az Asphalt 8 fut rajta, éppen nem akad, de éreztem már gördülékenyebbnek is más telefonon. És itt 2 kör megtétele után (6 perc játékidő) a készülék hátsó felső része forró volt.
A kamera a dobozon 8 megapixelesnek van írva, ITT 12 megapixelesnek írják. A 8 közelebb áll a valósághoz, de nemhogy ne várjuk csodát, de halvány örömöt se. Sokat szoktam az ételeimet fotózni, de ennyire elszomorító, fakó képeket még életemben nem csináltam, mint ezzel a telefonnal. És még az effektek se javítottak a helyzeten. Ennél már csak egy mirelit pizza lehet lehangolóbb. Arról nem is beszélve, hogy a képek nagyítása és kicsinyítése is szaggatva megy.
Alig várom, hogy visszaadjam a készüléket, és elfelejtsem az együtt töltött egy hetet. Az ára 65.000 Ft, ami nem olcsó ahhoz képest, amennyire rossz. És nem fizetett reklám, de a sokat említett Honor alsó kategóriás 3C telefonja 50.000 Ft-ért simán veri az iOcean X8 mini üdvöskéjét, amit a gyártó felső kategóriában küldött harcba. Én legszívesebben tényleg a tenger fenekére küldeném.
A készüléket köszönjük a VIP-Phone-nak !
Dani
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
Samsung Galaxy A3 és A5 - Vaslédik
HONOR - Csúcskategória megfizethető áron
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
