Felfaljuk Ázsiát 2. - Yamato

Megjelent: 2015.03.24. 16:12
Írta: praclee

Míg Koreában lassan minden utcasarkon van olyan étterem, ahol „saját pecsenyénket” sütögethetjük, és az egyetemistáknak is inkább ez a menza, addig itthon teljesen ismeretlen az asztali BBQ-zás fogalma. Ezen próbál most változtatni a Yamato. A mércét igen magasra tették, de ez érthető, mivel a több éve ugyancsak magas szinten működő Wasabihoz tartozik a nemrég nyílt japán-koreai fúziós grillező.

img_2391.JPG

Hatalmas üvegajtó, pincér a bejáratnál. Már kívülről is látszik, hogy magasra pozicionált étteremmel van dolgunk. Csupán a kinti vitrinben meghúzódó műanyag ételreplikákat nem tudjuk hová tenni. Bár bevett gyakorlat, hogy a külföldi japán éttermek a kirakatot telepakolják ezekkel a műanyag ételutánzatokkal, inkább a gyors, beülős, hétköznapi éttermek sajátja ez, nem pedig a felsőkategóriás éttermeké. Márpedig a Yamatóban minden precízen illeszkedik és magas minőségű.

Ahogy belépünk, már jönnek is hozzánk, illedelmes köszöntés után elkérik kabátjainkat, és az asztalhoz kísérnek. A belső kialakításnak köszönhetően több választásunk van annak függvényében, hogy amennyiben romantikus vacsorára jöttünk, akkor célszerű az ablak mellett helyet foglalni, családi többfős összejövetelkor érdemes a bentebb található fal melletti hosszú bőrkanapés helyet választani, ha pedig üzleti, céges megbeszélést tartanánk, vannak külön bejáratú szeparék.

A benti kialakítás egyszerű, nem hivalkodó, mégis tudjuk, hogy egy igen magas minőségű helyen járunk. A kék fényben úszó és pezsgő bárpult igazi csoda, és itt szó szerint kell érteni, hogy úszik és pezseg. Egy magyar tervezőbrigádnak köszönhetően ez a hely leglátványosabb része, ahová le is ülhetünk egy koktél mellé. Itt nem tudunk sütögetni, az összes többi asztal viszont Japánból érkezett a beépített gáz sütőráccsal.

Mielőtt magunk elé képzelnénk, hogy dől ki az étteremből a füst, el kell áruljuk, hogy a legkorszerűbb technikai megoldásokat tartalmazza ez a szerkezet. Az asztal közepébe mélyesztett sütő oldalán ugyanis nagyteljesítményű elszívó fut körbe, így gátolva, hogy füstben ússzon az egész helyiség. Ráadásul a hőelvezetése is olyan, hogy nyugodtan közel tehetjük a kezünket, nem fogjuk megégetni. Persze azért a rácsot ne fogdossuk, mert az már olyan forró, hogy pár perc alatt elkészíthetjük rajta a lehelet vékony húsokat.

A high-tech élményhez itt már az is hozzátartozik, hogy tabletről böngészhetjük az étlapot. A rendelést viszont személyesen kell leadni.

Azt már most le kell szögeznünk, hogy bár a pincérek elmondása szerint van olyan, aki ebédidőben beugrik gyorsan megenni valamit, ez a hely nem erről szól. Itt 2 órát minimum érdemes eltölteni, de inkább 3-at, ha mélyebben el akarunk merülni az ízek és élmények világában.

A pincérek segítőkészen magyarázzák, hogy mit rendelhetünk, de pár perc után már így is kezdünk elveszni a bőség zavarában. Nem arra gondolok, mint sok étterem esetében, hogy a halászlé, spagetti, mátrai borzaska, szalontüdő sorakozik az étlapon, amit valószínű nem tudnak ugyanolyan minőségben elkészíteni az éttermek, csak a régi bekövült megalománia jegyében született a 10 oldalas étlap. Nem. Itt arról van szó, hogy egyrészt választhatjuk a Wasabi étlapján szereplő ételeket, leveseket, sushikat, bento boxokat, tésztákat és minden egyebet.  (Ennek az az előnye, hogy míg a Wasabiban fix áron tudunk korlátlanul fogyasztani, itt kérhetünk egy tál levest, vagy sushi válogatást, és csak annyit fizetünk, amennyit ettünk.) Másrészt az étlap izgalmas és különálló részét képező grill választékból is kedvünkre csemegézhetünk. Itt eldönthetjük, hogy a japán yakinikut, azaz frissen grillezett húsok és zöldségek összességét választjuk, vagy a koreai vonalon az előre pácolt húsok közül kérünk.

Mivel egy luxus étteremről beszélünk, tudni kell, hogy a húsokat nem a hazai piacról szerzik be. Itt ugyanis olyan különleges húsokat süthetünk, mint például a japán wagyu, ami a legmagasabb minőségű marhafajta. Ezt egy 12-es skálán osztályozzák. A Yamatóban található húsok pedig 9-es osztályzatúak, ami már igencsak az elitbe tartozik. A borsos árát egyébként annak köszönheti, hogy teljesen másfajta a hús szerkezete. Míg a megszokott marhánál a zsírréteg javarészt kívül helyezkedik el, addig a wagyu, kobe, vagy omaha marha,  mely utóbbi szintén az étlapon szerepel, textúrája már márványozott. Itt az izmok közt vékony zsírszövetek hálózzák be az egész belső részt, ezáltal lesz olyan zamatos, így igazi kulináris élmény fogyasztani eme húsokat. Érdemes a válogatást kérni, melyben bélszínt, hátszínt és combot is kapunk. Mivel hajszálvékonyra van szeletelve, percek alatt megsül mindkét oldal, és az ízélmény tényleg páratlan.

A koreai vonalról kérhetjük a marha bulgogit, ami az egyik fő specialitása a helynek. A pácolt húsok közül rendelhetünk csípős császárszalonnát, de itt is megtaláljuk az omaha marhát, és van borjúnyelv is. A vegetáriánusoknak sem kell aggódniuk. Pálcikára felszúrt lazacot, rákot vagy sügért is választhatunk, de ha halat se fogyasztunk, még mindig ott a yasai válogatás, ami csak zöldségekből áll. Bár az elején kicsit lenéztük a répa, uborka, avokádó, hagyma és egyéb zöldségek létjogosultságát, rá kellett jönnünk, hogy igazi ízorgia ez is. Én vaslapon sütögettem már sok zöldséget, de azokon érződik a karakteres, füstös íz, ami finom, mégis kicsit parasztos jellegű, a szó nemes értelmében. Itt viszont a füstöt elszívják, így teljesen naturális ízeket tapasztalhatunk meg. A répa és az uborka igazán fantasztikus így fogyasztva.

A húsokhoz kapunk egy alap öntet és salátaköret válogatást, ami bőségesen elegendőnek bizonyul.

A húsok már magukban is olyan ízeket tárnak fel, melyekkel korábban nem találkoztunk, de a speciálisan kikísérletezett szószok még rádobnak egy lapáttal. A legtöbb alapja a szójaszósz, amit aztán felturbóznak. Az egyik kedvenc a yakiniku öntet, ami édeskés az almától, ugyanakkor kicsit csíp is a fokhagymának és a paprikának köszönhetően. A szezámolaj tengeri sóval és egy lehelet chilivel egy könnyedebb ízt ad a húsnak, de van durvább fokhagymamártás is.

Mielőtt tényleg ízorgiába fulladunk, a salátákról is beszélnünk kell. A kaktugi egy enyhén csípős reteksaláta, roppanós és könnyed. A szójababcsíra saláta harmonikusan ellensúlyozhatja egy erősebb hús és szósz kombinációját. Az Oi kimchi egy hagyományos uborkasaláta. Érdekes volt kóstolni, éreztük a megszokott uborkasaláta ízt, mégis a koreai fűszernek és erjesztésnek köszönhetően egy új világot nyitott meg előttünk. Nálunk első helyen a krumplisaláta végzett, mely édeskés, és iszonyatosan eteti magát.

Mindezek mellé alapból kapunk rizst és kínai salátaleveleket. Ebbe tudjuk belegöngyölni a dolgainkat. Ez egy igen mókás folyamat, és igen sok vicc forrása is lehet. Ugyanis elsőre nem egyszerű boldogulni, ahogy fogjuk a salátalevelet, kicsi rizst rakunk rá, de ha több rizst rakunk, akkor már nem fogjuk tudni összetekerni, csak szétesik az egész. Erre kellene ráhelyeznünk az elkészült húst, amit a pincérek segítőkészen forgatnak nekünk, és megmutatják az első lépéseket. Ha szeretnénk, végig ott állnak mellettünk, és tényleg nagyon illedelmesen tanítgatnak minket eme bonyolult folyamatra, de résen kell lennünk, mert ha sok a vendég, és pár percre otthagynak minket, már ránk hárul a felelősség, hogy ne égessük szénné a méregdrága húsokat. A hőfok praktikusan állítható. Míg a halaknak elég egy közepes hőfok, addig a húsoknak egy mozdulattal felcsavarhatjuk a „fűtést”. Szóval fogjuk mondjuk a lazacot, vágunk vagy tépünk belőle egy darabkát, belemártjuk a kiválasztott szószba, majd rápakoljuk a rizsre és összegöngyöljük. Legalábbis próbálkozunk, majd imádkozunk, hogy ne essen szét, míg elér a szánkig. Azért ez egy elég összetett mutatvány. Szerelmes párok biztos jót derülnek a másik bénázásán, de egy üzleti tárgyalásnál komoly fegyvertény lehet, hogy melyik fél tudja precízebben kivitelezni az étel összerakását.

Az egészben tényleg az a jó, hogy az ízek variálhatósága gyakorlatilag végtelen. Ha csak egy húst, vagy halat kérünk, akkor is 5 szósz és 5 saláta áll rendelkezésünkre, hogy ebből rakjunk össze valamit. Jó ideig el lehet játszadozni vele.

Desszertek terén kihagyhatatlan a mochi. Ez egy rizstésztába csomagolt fekete szezám paszta, aminek több változata is van. Japánban a teniszlabda méretű, keményebb fajta az elterjedt, míg a Yamatóban apró, frissen, melegen fogyasztandó golyókat kapunk. Kötelező kipróbálni! Elsőre talán különös a ragacsos rizstészta nyúlóssága, de finom és nem is túl édes. A mandulás túrógolyó eperöntettel akár egy klasszikus túrógombóc továbbgondolása is lehetne. Kellemes és könnyed lezárás. Ha valami ütősebb édességbombára vágyunk, akkor kérjünk sült kókuszgolyót, ami olyan, mintha egy Rafaellót sütöttek volna ki olajban. Sajnos ezt az olajosságot mi sokalltuk, de azt leszámítva finom ez is.

 

Nem mehetünk el az italok mellett sem. Csak ennek a tanulmányozása legalább negyed órát elvehet az időből.

Ha a tradicionális vonalon akarunk mozogni, akkor különböző teákból válogathatunk kedvünkre. „Újhullámos” teának pedig Bubble Tea-t kérhetünk. Ennek az alapja lehet jázmin vagy zöld tea, amihez többféle szirup és robbanó golyó  segítségével kombinálhatunk magunknak izgalmas italt. Most ittam életemben először ilyen szétrágható bogyót. Igen bizarr, mintha paintball golyókat ennék.

Szintén kötelező megkóstolni a Matcha tea lattét, amit szójatejjel húznak fel, de a yashi is remek választás, aminek gyömbéres íze van, és apró zöld tápióka bogyók úszkálnak benne. Kicsit kétkedve fogadtam a fotók hitelességét, de a kiérkező italok tényleg pont úgy néznek ki, mint a képen. Tényleg érdemes kipróbálni ezeket. Ezenfelül alkoholos és mentes koktélok is akadnak. Ne várjuk az elcsépelt „Sex on the beach” és egyéb idejét múlt italkeverékeket. Sehol másutt nem kapunk olyat, mint itt.

 Japán sörökön és több nemzet borain kívül a whisky felhozatal is igen erős.

Gondolták volna, hogy a Skóciában megrendezett whisky világbajnokságon többször is nyert japán ital? Ez azért jelenthet valamit.

A Wasabi a Yamato megnyitásával egy igazán egyedi és eddig ismeretlen étterem fogalmát vezette be hazánkba. A lassú evés teljesen más dimenziókat nyithat meg számunkra. Az árfekvése magas, de nem is hiszem, hogy minden héten ide kéne járni enni. Inkább különleges alkalmakkor, amikor tényleg ráérünk, és maradandó élményben akarunk részesülni. Mert innen nem csak úgy fogunk távozni, hogy ettünk egy jót, hanem még másnap is arról fogunk beszélni otthon vagy a munkahelyen, hogy mennyire sütöttük túl a húst, vagy csavartuk ügyesen a salátatekercset.

Elérhetőség:

1065 Budapest, Jókai utca 30.

+36 70 681 7544

Yamato Facebook oldal vagy yamatorestaurant.hu

 

Dani

 

Colorcam menni Ázsia:

Felfaljuk Ázsiát 1. - Ramenka

 

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr377219035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása