Még van pár nap a Művészetek Völgyéből. Azt nem fogjuk kielemezni, hogy 10 évvel ezelőtt, minden szebb és jobb volt. Hány faluval volt több, mennyivel tömöttebb sorokban jártak az emberek.
Viszont egy gyors helyzetjelentést tennénk gasztro ügyileg, mert az igen csak elszomorított minket.
Mivel a fesztivál nagyon összement, így a vendéglátóhelyek is visszahúzódtak. Már nincs annyi kürtőskalácsos, se langallós. Ami van, az pedig a szokásos és sokszor inkább a gagyi kategóriás.
Étteremből a Katlan Tóni uralja a frontot. A Veresegyházán található étterem számomra rejtély, hogy miért nem kapott se plecsnit, se kritikát akár a Dining Guide-tól, de más hazai éttermekről foglalkozó újságtól se. Párszor jártunk ott, de mindig olyan ízekkel és minőséggel találkoztunk, ami roppant magasra teszi a mércét.
Ezt hozták Kapolcsra is. Az árak az étteremben érhetően drágák, itt viszont elég borsos. A Balaton Sound-on, ha nem is értjük, de elfogadjuk az árakat, mást úgyse tehetünk. Nagy tömeg, sok szponzor, a népnek van pénze. A Művészetek Völgyébe teljesen más réteg jár. Nekik nincs annyi, így kicsit fájó, ha egy gulyáslevesért 1200 Ft-ot kérnek el, és egy szelet kenyér is 100 Ft. Tény, hogy a kenyér megszólal. Saját pékkel dolgoznak. Burgonyás, nagy szelet, sűrű, friss. A pogácsa szintén burgonyás 350-ért, és a borzacska (csokis túrós süti) 450-ért.
Fájó pont, hogy anno itt lehetett kapni az ország legjobb palacsintáját. És az emberek képesek voltak fél órát állni, kígyózó sorokban, hogy kaphassanak. A szemünk előtt sütötték, a nagymama régi, szenes palacsintasütőjében. Most van pár bódé, ahol kaphattunk, de ez már, mind újhullámos. Finom, de elfelejtjük.
Egy két udvar van, ahol kínálnak menüt 1000 Ft-ért, de ezt most kihagytuk.
A Palya-udvarban viszont van Mojito, aminek ára majdnem 1000 Ft.
Egy hete felkértek, hogy főzzek fesztiválon kóstoltatót. Mikor kértem friss koriandert, majd a környék 4 csillagos hoteleit végigjárva, visszajöttek egy csomag petrezselyemmel, hogy a séf azt üzeni, koriander nincs, de kitűnően helyettesíthető petrezselyemmel, nagyon bután néztem. Valamint biztosan tud ez a petrezselyem, mert a kapolcsi Mojitoba menta nem, ellenben az előbb említett növény került. Ha, nem helyi jellegzetesség, márpedig a mojito nem őshonos a balatoni régióban, akkor nem tudjuk hova tenni a dolgot, csak megint bután nézünk. Lehet, hogy összecserélték, és a gulyáslevesbe ment a menta?
Szintén a Palya-udvar előtti bódéban ehettük ugyanazt a fűrészporos, félkész alapból megsütött kenyérlángost, és a gyorsfagyasztott rétest, amit tavaly hirtelen felindulásból vásároltunk, és csak fizetés után láttuk a sarokban megbúvó zacskót. Idén leellenőriztük. Ugyan az a helyzet…
Lekvárokból sincs már nagy választék. Azok viszont jók, de hiányzik a néni, aki kiült a kis portékájával, hiányzik a Szatmár-beregi szilvalekvár, amit minden évben vettem. Van helyette még pár méhész, egy levendula árus, ahol levendula ecet, lekvár és méz is kapható. Valamint 100%-os gyümölcsleves.
Elmúltak a régi szép idők. Lehet, hogy szellősebb és így is jobb. Nincs az a nagy zsivaj és forgatag. De, mi hiányoljuk azt a sokszínűséget, ami régen volt. És a palacsintát.
Dani
Haverkodjunk Facebookon is: www.facebook.com/colorcammag
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a hello@colorcam.hu-ra!