És milyen jól tették! Bár hónapokkal előbb beszéltem a Street Food szervezőivel, akikben nagy volt a félelem, már az első nap után kiderült, hogy kár volt az álmatlan éjszakákért! Nagyon jól működik a fúzió!

Olyannyira, hogy jobb időpontot nem is találhattak volna. Pünkösd, hosszúhétvége, szép idő, rakpart. Mi kell még? Sok ember. De, az megvan. Lehet, sokan elmentek vidékre, vagy a Balatonra, de sokan maradtak, rengeteg a külföldi.

Sok turista kérdezett, hogy hol ehetnének magyarosat. Ebben kicsit igazuk van, mert a felhozatal jó, de lángosost és a bodagost tudtam nekik ajánlani, ami közelít a magyarhoz. Esetleg a Csöppentőt. Pedig, sok finomat lehetett volna enni, de amire azt mondom, hogy magyar, és jellegzetes, az ez a kettő.

No, de lássuk, kiket kóstolhattunk egész hétfő éjfélig!

Itt is a már megszokott metapay rendszerrel mehet a vásárlás, de sokan most is nagyon csodálkoznak, hogy csak készpénz, és valami olyan ördögtől való dolognak tartják a metapay rendszert. Pedig, semmi hátrány nincs ebből. Végén, visszakapják a pénzt, amit nem fogyasztanak le. Hiába raktak ki több feltöltő pontot a szombati roham után, az is kevésnek bizonyult. De, ha valaki nem azon gondolkodik a kasszánál, hogy drágám, akkor mennyit rakjunk a kártyára, hanem mindezt sorban állás közben találja ki, akkor 10mp alatt megússza a műveletet. Az ételekért nagyobb sor volt, és többet is kellett várni. (lásd: ZING, Kolbice)

Egyből a bejáratnál Szendzso vár minket. Frissen készül a melegszendvics, én mégis egy kacsamellel, hagymalekvárral töltött croissant kérek 650 Ft-ért. Délután kettőkor ez indítja a reggelim. Kitűnő választásnak tűnik. Nincs benne vaj, de nem is kell. A croissant friss, puha. A hagymalekvár nagyon finom édes ízt ad neki, a kacsamell pedig tökéletes.

Elhaladva sajtosok mellett, amik számomra most nem érdekesek, hiszen egész évben annyi fesztiválra járok, ahol sajtosok vannak, hogy egyből megyek is Gál Attilához, akinél egy hete már voltam a Gourmet Fesztiválon. Kíváncsi voltam, hogy mit újít, hiszen akkor azt ígérte, hogy mindenhova mással készül.

Egyedül az epres-bodzás mákszörpöt nem cserélte le. Szombaton meggyleves volt, pillecukorral, pirított chilis mogyoróval, de vasárnapra már málnakrémlevest készített. A kacsamájas, vargányás lepényét falták az emberek.

A Mangalica és Társainál is sorok álltak. Egyszerű hot-dog és burger, amit az ember alapból eszik. Jól bevált, szokásos. De milyen jó, hogy ezt ők árulják, mert így végre, nem a fűrészpor ízek és a kamu virslik, hanem két óriás, roppanós virsli, pirított hagymával, ami emberes adag. És a húspogácsa, rajta a sajttal szintén, nem a fagyasztós változat. Talán így rá tudják szoktatni az embereket, egy minőségibb amerikai kosztra.

Konkurenciának ott a ZING, akik szinte mindenhol ott vannak. Már-már nyomasztó a jelenlétük, de tény, hogy ügyesen csinálják, és náluk is minőségi minden. Én nem vagyok tőlük elájulva, tavaly kétszer is próbálkoztam, de mindkétszer csalódás volt. Szerintem kicsit túl hype-olt, de elismerésre méltó a sikerük, és tényleg mindig újítanak ők is, masszív adagot árulnak az éhes gyomroknak.

A Tésztafeszítő Kisiparost már a Dining Guide beharangozta. Már pedig, ha ők mondják!

Lángos!Fánkos! Ez a jelszó. És végre! Egy lángos, ami nem tocsog az olajban. Egy lángos, aminek nem olaj ízt érzel, és eltelít az ócska trappistával, hanem egy lángos, amit élvezet enni, és van íze! 650 Ft a sajtos-tejfölös. Megeszi az ember, és azt érzi, jól lakott. Nem, azt hogy émelyeg. Nem akarom tovább ragozni. Kóstoljátok meg! Még nagyon frissek, de már most úgy néz ki, ott lesznek minden nagyobb fesztiválon, a kocsi is jól össze van rakva, figyelemfelkeltő. Hajrá!

Ez a vajpuha borjúláb, a Funky Pho műve. Nekem ez az étel túl extrém a koreai szósszal, de kétségtelen, hogy ennél jobban el se lehetne készíteni. Aki a pacalt szereti, ezt is imádni fogja!

Romani Platni. Cigány közösségi étterem. Talán a tűző nap ellenére, állnak még kevesen a sátornál, de a bodagot mindenki kóstolja meg. Nekik ez a hagyományos kenyér. Bár, itt töltött verzió van, és én sokféle bodagot ettem már életemben, ilyet még pont nem, de ezt is meg kell kóstolni. Hiányolom a cigány virtust, hogy ránk tukmálják a portékát. De lehet, hogy az este vagy a következő nap, már előhozza azt a vért, amiért én szeretem őket. Állítólag lesz élőzene is. Talán az rádob még egy lapáttal.

A Padronnál van mindenféle különleges étel, én mégis azt mondom, mindenki egyen padront. És nincs pardon! Én legalább is teljesen odáig vagyok ezért az egyszerű forró olajban kisütött spanyol paprikáért, amit egyszerűen meghintenek nagy szemű sóval és fogyasztható. Könnyű előétel. Nem kell megijedni, nem csíp, nem erős. 590 Ft-ért, pont határeset, de ha azt nézzük, hogy minden héten Spanyolországból hozatják az árut. 

Kint volt a Pasta Station és a Fragola is, ami szintén mindenhol ott van. A Pastások kicsit csalódás. Egyrészt ízben semmi izgalmasat nem mutat, másrészt az 1500 Ft durván drága, egy kis adag tésztához. A PASTA. olcsóbban, dupla ennyit ad, és sokkal bátrabb kombinációkkal.

Kóstoltam sörfagyit, ami nem is volt olyan borzasztó. Bár, a vaníliás szofisztikáltabb, a csokis a belga keserűcsoki miatt is már erősebb volt, de a keserű komlóval még jobban rádobott. Nekem ez már sok volt.

A legjobb a legmegdöbbentőbb volt számomra. A Lyan csokoládéműhely, ugyanis megcsinálta a Jell-O Shot-ot, ami külföldön már hódít, itthon még nem nagyon találkozni vele.

Magyarul talán azt mondanám, hogy alkoholos gumicukor. Inkább ez, mint a Haribo. Sör, vagy pálinka egy különleges eljárással zselésítve, amivel 3 deci italból 5dkg kockát kapunk vissza. A Lyan a sörnek a habját is gumicukorrá redukálta. Úgy néz ki, mintha egy felespohárba fagyasztott sör lenne. A kávés sör így teljesen desszert hatását kelti. A pálinkás nekem már erős volt, de van kóstoló is, ha nem mernénk elsőre bevállalni egy adagot.

A sörök.

Hihetetlen, hogy ennyi kézműves sör van. Nem gondolná az ember. Egyébként, a fesztivál inkább 80% sör és 20% gasztro. Amit, én kicsit sajnálok a Street Food szempontjából. Valahogy kevés olyat találtam, amire igazán azt mondanám, hogy enném. Söröknél viszont, pánik törhet az emberre. Egyrészt, hol kezdje, másrészt, hogy ütemezze át a hétvégi programokat, hogy a többi napon is visszajöjjön, és megkóstolja azt a maradék 200 féle sört, amit nem tudott az első napon. Több mint 60 kiállító! Mindegyiknél legalább 3 féle sör, de van ahol 8-10 is. Bodzás most nagy favorit, és csak a hírét hallottam, de állítólag van már 15%-os sör is. Mondjuk arra kíváncsi lennék, mennyire sör. Vagy inkább must, vagy egyéb nedű lesz belőle. (tudom, komló…)

Talán csak a gasztronómia a kivétel, de mindenből a hagyományosabbat szeretem. Nekem a különféle ízesített sörök, nem igazán jönnek be. Érdekes volt egyébként az emberek reakcióit figyelni, ahogy banános, bodzás, fügés és egyéb söröket kikértek és sétálgatva ittak. Több olyan arcot láttam, akik megrökönyödve, kicsit csalódva fintorogtak, mint olyat, akik örömben úsztak, hogy ez mennyire jó, és ilyet minden nap innának.

A hangulat egyébként kiváló. Már csak koncerteket kéne szervezni, és a legnagyobb fesztivál lehetne. De, lehet akkor pont a kulturált beszélgetős nyugodtság hiányozna, amilyen most volt. A Rakpart kitűnő húzás. A környéken nincsenek lakók,senkit sem zavarnak. A Duna közelsége nagyon csábító, egyedüli gond napközben a döglesztő meleg, és kevés helyen van a padoknál ernyő. Így jobb híján a Műszaki Egyetem korlátjánál, a járdán és a fűben ülve oldották meg a problémát. De, mivel sok a fiatal és a külföldi, ebből nem csináltak gondot, nagyon családias az egész.

 Kövess minket Instán is:

http://instagram.com/colorcammagazine