Bevallom, fotósként nem igazán foglalkoztam kompakt gépekkel, ezért teljesen újdonság volt számomra a Fujifilm x100s modellje. Egy pár napig magammal vittem mindenhova, készítettem a képeket és kíváncsian néztem az emberek reakcióit, akikkel találkoztam. Bár először kissé szkeptikus voltam, de végül minden szempontból pozitív élményekkel találkoztam.

A gépre mindenki felfigyelt, de mindenkit átvert a külseje. Senki sem gondolta volna elsőre, hogy ez egy mai darab, akit megkérdeztem mindenki minimum 20 évesre saccolta, mikor pedig elárultam, hogy ez valójában egy digitális gép, egyből felcsillantak a szemek, közelebbről is látni akarták. De ez nem csak egy feltűnő kiegészítő, mely stílussal ruházza fel tulajdonosát, hanem igen is egy komoly kis masina, amely többet rejt magában, mint azt elsőre gondolnánk. Nézzük meg közelebbről.

A gép dizájnaja az 50-es 60-as évek fényképezőgépeinek stílusjegyeit hordozza, az anyagválasztás viszont modern időkre jellemző: magnézium ötvözet váz, és fekete műbőr borítás. Ami az utóbbit illeti, talán túlságosan is műre sikerült. A lajikus szemnek első ránézésre úgy tűnhet, mintha analóg géppel lenne dolga, viszont hamar szembetűnik két fontos különbség. Hiányzik a film visszacsévélő, és van egy plusz tárcsa melyen az expozíció korrekciót állíthatjuk +- 2 értékkel. A többi dolog szinte stimmel. A rekeszértékekekt az objektíven állíthatjuk 2 és 16 között, hagyományos kiosztással, viszont van lehetőség a köztes értékek beállítására is a film tovvábbítás tárcsájának álcázott két oldalra mozgatható pöcökkel. A zársebességet pedig a ház tetején található tárcsával változtathatjuk 4 és 4000 között, de található T és B idő is, az előbbit a menü forgótárcsájával állíthatjuk be. Mindkét esetben van lehetőség automata használatára, így választhatunk rekeszelőválasztós, záridő választós és manuális módok között.

A gépvázon egy Fujinon SUPER EBC bevonattal ellátott fix 23mm-es 2-es fényerejű objektívet találunk, mely kisfilmes értéken 35mm-nek felel meg. A régi filmes korszakban ez volt a legmegszokottabb látószög. Az objektív mérete igen kompakt, mely a hordozhatóságot megkönnyíti viszont a kezelhetőséget igen csak megnehezíti. Sem az élességállítás, sem a rekeszbeállítás nem könnyű, sokszor összeütköztek a kezeim, ami miatt olyan érzésem volt, mintha egy extra nehéz gyufás skatulyával akarnék fotózni. Nyilván a legtöbben sem az élességet, sem a rekeszt nem fogják manuálisan használni, ezért ezen az apró mizérián tovább is léphetünk.

A legfontosabb dolog egy digitális kamerában, az objektíven kívül a szenzor. Ezt a Fujifilm-nél is jól tudják, ezért olyan konstrukcióval álltak elő, amit a régi ezüst-halid filmek inspiráltak. Az X-Trans CMOS II (23,6x15,6mm) érzékelőn szinte véletlenszerű a színszűrők elhelyezése, így aluláteresztő szűrők nélkül is, sokkal jobb képminőséget értek el, mint korábbi szenzoraiknál. A mostani érzékelő 16,3 megapixel felbontású, mely a fotóknál 4896x3264-es legnagyobb felbontást eredményez; a RAW fájlok 14 biten hordozzák a képinformációkat. Videókat 1920x1080-as felbontásban rögzíthetünk (30 illetve 60 képkocka/másodperc) 10 perces egységekben, sztereo hanggal.

A váz hátulján található LCD kijelző rögtön elárulja, hogy nem filmes géppel van dolgunk. Keresőként a lefedettség 100%-os, minőségét tekintve egy 2,8”/71mm-es, 460 000 képpontos TFT kijelzőről beszélhetünk.

A távmérős keresőt két féle módban használhatjuk, melyek között a gép elején található váltókapcsolóval lépegethetünk. Van egy átnézeti kereső, mely képébe az objektívünk kicsit bele lóg, egyáltalán nem zavaró, sőt van egy kis romantikája is a dolognak. A másik fajta nézet, egy digitális képet ad, az exponáló gomb félállású lenyomásával, pont azt amit a gép készíteni fog. A kijelzőn és a átnézőn is rengeteg információ segíti a helyes exponálást, a megszokott rekesz, záridő és fénymérő adatain túl, mejeleníthetők a segéd rácsok, hisztogram, és a képminőségi beállítások is. Ami nagyon tetszett, az a 49 pontból álló fókuszpont beállítási leheteőség, ami bőven elegendő tud lenni, bármilyen helyzetben.

A gép rendelkezik beépített vakuval, de a használhatósága erősen korlátozott (kb 2,5 m), viszont a tetején található vakupapucsra tehetünk külső villanóegységet, aminek beszerzése igencsak javaslott.

Alul találjuk a állványhoz szánt menetet, mellette pedig az 1800mAh kapcitású akksi helyét, és a SD kártya foglalatát. Ez utóbbiba tehetünk SDHC, SDXC és Eye-Fi SD kártyát is, mellyel vezeték nélkül tölthetjük át képeinket számítógépünkre, vagy más eszközünkre.

A kezelőszervek jól használhatók, bár kissé zsúfoltak, ez a gép méreteiből is következik, de aki használja a gépet, könnyen hozzászokik a helyzethet. A menü rendezett, áttekinthető, és a menügombokkal könnyen kezelhetjük beállításainkat. Választhatunk különböző filmszimulációs módok közül, mint például sárga, vörös vagy zöld színszűrős fekete-fehér módok, élénkszín, lágyszín, vagy szépia mód. Vannak speciális képeffektusok is, mint például részleges szín, low-key, high-key, miniatűr mód. Találunk a menüben digitális ND szűrőt, HDR funkciót, többszörös expozíciót két képlehetőséggel, mozgó panorámát, önkioldót, és fehéregyensúly beállítást. Az ISO érték ISO100 és ISO 25600 közé kiterjeszthető, a zaj magas értékeknél sem zavaró, de van zajcsökkentő funkció is.

A csomagban található egy usb adapter, meg egy nyakpánt. A bőr tok nagyon tetszetős, de csak kiegészítőként vásárolható meg, ugyanúgy, ahogy a külső vakuk, vagy a nagylátószögű lencse kiegészítő.

A retro dizájn és a modern technológia jól összekomponált fúziójáról van itt szó. Mind a kezelhetőségben, mind a funkciók terén, mind a kiegészítőket illetően ezt az életérzést támogatja a koncepció. Kitűnő választás azoknak, akiknek a stílus mellett a kiváló képminőség is fontos. Véleményem szerint a „street photography” ikonja válhat belőle.