Sosem rajongtam az olcsó kategóriás mobilokért. Pontosabban azóta nem, amióta a telefon már nem csak egy telefon, hanem szerves része a hétköznapjaimnak. Az alsó kategória azonban nem feltétlenül rossz. Kicsit ahhoz tudom hasonlítani, mint egy hosszú vonat úton a turista és az első osztály közti különbséget.
Telefont sem két hétre vesz az ember, és ha azok az alkalmazások, amelyeket nap mint nap használunk döcögnek, lefagynak és lassúak, az rém bosszantó tud lenni. De ugyanakkor kétség sem fér hozzá, hogy szükség van az alacsony kategóriára, hiszen nem mindenki számára ennyire fontos az, hogy a nap bármely szakában, a város bármely részén, bármit meg tudjon csinálni, amire a számítógépén is képes. Ezért is voltam a szkeptikusabbnál is szkeptikusabb, amikor kézbe fogtam tesztünk telefonját, a Samsung Fame-et.
A Barcelonában bemutatott készülék egyértelműen úgy néz ki, mintha az S3 kistesója lenne. Kavics alakú, fehér, egy kis bronz színű betéttel az oldalán. Nem egy giga maszkulin darab, de nem is egy puncifon. Fogásra nem volt vele baj, nem lötyögött, nem zörgött, jól meghúzták a csavarokat. Viszont kicsit sírásra kezdett állni a szám, amikor bekapcsoltam a telefont és megláttam a kijelzőt. Értem én, hogy olcsó kategória, de na… HVGA, de egyszerűen szörnyű, hogy csak akkor látni normálisan, amikor a legideálisabb szögből nézed. Belülről kicsit tunningolták a telefont, de azért nem voltak álmatlan éjszakái a mérnököknek, hogy hogyan lehetne minél olcsóbban minél jobbat alkotni. Beleraktak egy 1 GHz-es Cortex-A9 procit meg 512 MB-nyi Ram-ot. Nem egy erőgép, ezt az is bizonyítja, hogy nonstop akad, és borzalmasan lassan fut rajta minden. De tényleg minden. Alapból a Jelly Bean 4.1.2. verzió pörög rajta, amely nem a legújabb, de még ez is felzabálja a hardvert (pusztán az, hogy él a telefon elpusztít az 512 MB-ból 412-t, azaz marad 100 megánk mindenre).
Amúgy van itt minden: widgetek, max fő hétképernyő TouchWiz (butított), stb. Programoknak nem vagyunk híján, van benne Chaton (olyan, mint a WhatsUp, csak a Samsung cucca) dropbox kliens, tölthetünk le játékokat, szóval öröm és boldogság (csak ne lenne annyira lassú, mint Kiszel Tünde felfogása). Adatátvitel tekintetében sem lehet egy szavunk sem: négysávos GSM, kétsávos 3G, 4.0 Bluetooth, wifi stb. Megkapta elődjének az 5 megapixeles kameráját, csak egy vadiszupi új kezelőfelülettel, ahol mindent beállíthatunk. Szakállnyírónk pengeméretét is… Alapvetően jó fények között szép képeket csinál, de ne ez legyen a mérvadó szempont. Végül az üzemidő, amely a mai telefonok Achilles-ina. Hát ez itt is igaz. Internetezve ez is sírva könyörög a töltőért a nap végére (csupán pár százalékot tudunk nyerni a fényerővel).
Egyszóval olcsó kategória. Arra jutottam, hogy aki ilyet vesz, az valószínűleg tisztában van a hátrányokkal és az előnyökkel, de ez a telefon ettől függetlenül sem egy jó darab. A mérleg egyik oldalán a lassúság és a trágya kijelző, a másikon pedig a kamera és a meggyőző formaterv. Ráadásul annak tudatában, hogy ez a mobil 50.000 Ft, nem, sajnos nem egy jó telefon.
