Az okostelefonok megjelenése óta viszolygok az egyre nagyobb kijelzővel felbukkanó készülékektől. Elvárásaim szerint egy telefon legyen okos, essen rajta jól mindenféle dolgot csinálni, de azért méretügyben közelebb legyen a telefonokhoz, mint a tabletekhez: ne legyen a kijelzője olyan kicsi, hogy 2 centiről kelljen néznem, de akkora sem, hogy lábedzés után ne tudjam a zsebembe rakni a telefont, mert szétszakad rajtam a farmer.

A Samsung csúcskészülékei (Galaxy S III, Galaxy Note II, de már a korábbi Galaxy S II is) a második kategóriába esnek nálam, így némileg negatív szájízzel kezdtem az ismerkedést a Galaxy Note széria legfrissebb generációjával. Spoiler alert: a végére azért jó barátok lettünk.

Hardver

Belső tekintetében bőven van mit a tejbe aprítanunk: négy magos 1.6 GHz-es processzor pörgeti 2 GB rammal a 4.1.2-ig frissíthető, természetesen Android operációs rendszert. 16/32/64 gigabájtos belső tárhellyel került forgalomba, de SD kártyával bővíthető, abból maximum 64 gigabájtosat eszik meg. A kijelzője a gyártótól megszokott Super AMOLED 5.5” méretben, 720x1280 felbontással, ami ~267 ppi-t jelent a Gorilla Glass 2 alatt. 8 megapixeles hátlapi, 1.9 megapixeles előlapi kamerával rendelkezik, előbbi fullhd-ban rözgít videót 30 fps-en. Most jön a lényeg: az akkumulátora 3100 mAh, ami magasan veri a mezőnyt. Hogy mindez mire elég a gyakorlatban? A teszt folyamán kiderül.

Design, külcsín

A készülék nem a korábbi modell külsejét örökölte meg, hanem a Galaxy szériától megszokott szappantartóformát. Ha nagyon egyszerűsíteni akarnám a dolgot, akkor azt mondanám, hogy úgy néz ki, mint a Galaxy III, csak nagyobb. Megkapta a mostanában a Samsungnál erőltetett fényes műanyagokkal teli házat, amit szerintük a természet ihletett. Ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát döntse el ki-ki magának, bennem sajnos az olcsóság hatását kelti, csak úgy, mint a lepattintható, visszarecsegtethető hátlap – többek között az anyaghasználat miatt döntöttem eddig mindig másik gyártó készülékénél. A csatlakozók, gombok a helyükön vannak, kényelmesen elérhetőek – ezen mondjuk nem sok elrontanivaló van, bár múltkor a Sonynak sikerült.

 Használatban

Most jönnek a pozitív dolgok. Az első, hogy ez a készülék (és gondolom, hogy a társa, az SIII is) már mindenféle főzött rom meg launcher nélkül is teljesen gördülékenyen, akadás-mentesen működik az Ice Cream Sandwich / JellyBean Android verziókkal. Sokáig viszolyogtam az Androidos készülékektől a sok akadozás, szaggatás, bénázás miatt (például az Android 3.2-t futtató Galaxy Tab 8.9-em összesen talán tízszer, ha volt a kezemben 1 év alatt emiatt), hiszen hiába a bika hardver, almás társaik simaságát sosem érték el. Ez a probléma tulajdonképpen megszűnt, gyári állapotában (persze alkalmazásokkal telepakolva) is szélsebes, úgy mászkálhatunk az alkalmazások között, mint forró kés a vajban.

A nagy akkumulátor pedig óriási magabiztosságot kölcsönöz a készülék használójának. Nem kell többé remegő térdekkel töltőre dugni a telefont már 78%-nál, hogy ha délután nem leszünk konnektor közelben, akkor is kibírja estig: a 78% itt még bizony 1.5 nap használatot jelent. Igen, ez tényleg azt jelenti, hogy 100%-ra feltöltve 2 napig használhatjuk úgy bekapcsolt 3G mellett, hogy jókedvűen telefonálunk, böngészünk, játszunk rajta. Mindez köszönhető annak, hogy arányaiban nagyobb az akksi, mint amennyit a nagyobb kijelző fogyaszt, ráadásul akkukímélő üzemmódot is kapott a készülék, itt például a CPU maximális teljesítményét szabályozhatjuk.

Ha már a kijelzőnél tartunk: jó, de lehetne jobb is. Szép, nagy, meg minden, de azért messze van mondjuk az iPhone 5 IPS kijelzőjétől, még akkor is, ha a pixelsűrűségtől eltekintek. Habár a betekintési szögek jók, napsütésben is látjuk, de a fényerő nem az igazi, ahogy a fehér és a fekete sem. Persze nem zavaró dolgok ezek, csak tényleg lehetne jobb.

A toll a készülék hátuljában van elrejtve, melynek funkcionalitását leginkább az S-Note alkalmazásban használhatjuk ki. Természetesen kiválthatjuk vele az ujjunkat is, de böngészés, email írás vagy bármilyen más tevékenység közben eszembe sem jutott a tollhoz nyúlni. Az S-Note viszont hasznos lehet azoknak, akik szeretnek kézzel írni, rajzolgatni, illetve könnyebb jegyzetelniük úgy, hogy például ábrákat is tesznek mellé. A kézírást egész jól felismeri, ha egy kicsit odafigyelünk rá; egyedül az ékezetes karakterekkel gyűlik meg kicsit a baja.

Végül az elején tárgyalt méretről ejtsünk néhány szót. Az biztos, hogy egy női farmer zsebébe nem fér be a készülék, ahogy az egykezes kezelése is akadályokba ütközik (bár ezen próbál segíteni az egykezes használatot segítő funkció, ami a bal- vagy jobboldalra csoportosítja a billentyűzet gombjait), ráadásul némi feltűnést is kelthetünk vele a Combinón azzal, hogy eltakarja a fejünket telefonálás közben. Cserébe viszont kitűnő átmenetet nyújt a tablet és a telefon között, jó rajta böngészni, olvasni, hosszabb utakon filmet nézni – mikor megpróbáltam visszaállni az iPhone 5-öm használatára, szinte hiányzott a nagy kijelző.

Összegzés

Hardverben, használhatóságban nagyon erős készülékről van szó, annyi biztos, hogy a leendő tulajdonosoknak nem fog csalódást okozni, megvásárlásával elég egy eszközt magunkkal hurcolnunk a tablet+telefon kombináció helyett. Röviden: nekem tetszett, szerintem nektek is fog.

A hardverspecifikációk összefoglalva:

-  151.1 mm hosszú x 80.5 mm széles x 9.4 mm vastag, 184 gramm súlyú (Galaxy S III – 133g, iPhone 5 – 112g)

-  5.5” HD Super Amoled kijelző (Galaxy S III – 4.8”, iPhone 5 – 4”)

-  720x1280 felbontás, ~267 ppi (Galaxy S III – 306 ppi, 326 ppi)

-  8 megapixeles Full HD-ban rögzítő hátlapi kamera, 1.9 megapixeles előlapi kamera

-  Quad-core 1.6 GHz CPU (Galaxy S III – Quad-core 1.4 GHz, iPhone 5 – Dual-core 1.3 Ghz)

-  2 GB RAM (Galaxy S III – 1 GB , iPhone 5 – 1 GB)

-  3100 mAh akkumulátor (Galaxy S III – 2100 mAh, iPhone 5 – 1400 mAh)

VIPHONE! köszönjük!