A Lőrinc pap tér Budapest egyik parányi ékszerdoboza, kis térrel, templommal, csodás házakkal, a Zichy Hotellel és a Matrjoska Bisztróval, ami bár a belvárosban van, mégsincs a környékén sok autó és nyomasztó emberáradat. Melegebb évszakokban kiülhetünk a teraszra, a vacsorát pedig kellemesen elkölthetjük az étteremben, ahol a mindenhonnan visszaköszönő nyírfa, különösen ilyenkor télen, igazi meleg, otthonos hangulatot áraszt. Randihelynek is tökéletes!
Az étterem nem nagy, de pont megfelelő méretű. A belső jól kialakított fa asztalokkal, székekkel, fehérre lekent téglafallal fogadja az idelátogatót. Az ötletes falfirkákból, ha még nem találkoztunk vele, megtudhatjuk, mi az a 'matrjoska' (pici fabábuk, melyek szétszedhetők és egymásba rakhatók). Az ablak mellett ülni és bámulni kifelé a térre megnyugtató, de a fal mellé is bekuckózhatunk a nyírfa deszkákhoz.
Az étlap nem terjedelmes, de épp elég. Előételek, hideg ízelítők, kétféle tradicionális leves, főételek találhatók rajta, melyek szezonálisan változnak, de ha nem kapnak valamiből jó minőségű árut, akkor gondolkodás nélkül váltanak valami másra. Ezenkívül háromféle desszertből valamint különleges italokból választhatunk kedvünkre.
Üdvözlő falatnak egy kis fűszeres mangalicakrém érkezett, ami házi kenyérrel nagyon ízletes. Selymes, krémes, simán eleszegetnénk még egy darabig.
Ezután következett az előétel, mely a Szeljodka Pod Suboj névre hallgatott, amit most mindenki mondjon ki hangosan. :) Ez nem más, mint egy marinált hering, mely krumplisaláta ágyon fekszik, rajta reszelt répa, cékla, a tetején pedig reszelt tojás. Amellett, hogy nagyon szép, kellemes és friss fogás. Lehetne akár egy egészséges vegetáriánus tálnak is nevezni, ha a hal belefér a vendégnek. Bár kicsinek látszik, de mind a hal, mind a krumpli igen laktató és a sok zöldség tényleg egészséges. Innen üzenem minden diétázó meg fitness-őrültnek, hogy például illyet is bátran lehet fogyasztani a böjti időszakban!
Levesnek jött a klasszikus borscs leves. Kárpátalján már volt szerencsém sok helyen ezen háznál készült levest enni. Ott sokkal erősebb, savanykásabb és markánsabb levest főztek. Ahány ház, annyi szokás. A Matrjoska borscs levese szolídan simult, de gazdagon volt benne minden és az összhatás nagyon kellemesre sikeredett. Mellé kis tejföl és házi zsírral készült pogácsa, ami szerintem sokkal jobban passzol, mintha csupán "sima" kenyeret hoztak volna hozzá.
Főételnek sertésszűzet kértünk lilahagyma krémmel, juhtúrós polentával. A köretnek nagyon jót tett, hogy megpirították, a lilahagyma- és a sárgarépa-krém pedig olyan lágy és édes volt, hogy akár egy bödönnel elnyalogattam volna belőle hazafelé.
Ezután érkezett a nagy klasszikus, mely nyitás óta fent van az étlapon. A pelmenyi (amit szoktak pilmenyének, pilmenyinek is hívni) ecetes vajmártással kikerülhetetlen mind az orosz, mind az ukrán területen. Ezek a hússal töltött kis tésztácskák igazi ikonikus ételnek számítanak. Meg kellett állapítanunk, hogy nagy rokonságban állnak az ázsiai gyozával méretre és ízre is, csak míg az utóbbit sütik, ezt főzik. A házi verzió ebből is sokkal ütősebb, sok helyen nekem már túl soknak hatott az ecet. Igaz, más egy bolti ecet, ami durván arcba vág és más az, amikor gondos odafigyeléssel állítják be az arányokat. Itt a vajmártás szintén nagyon szofisztikált, kellemes és a tésztával harmonikus elegyet alkotott. Az adag nem kicsi, ezzel és egy levessel akár jól is lehet lakni.
Desszertnek Napóleon tortát kértünk sós karamellel. Bár a név alapján nem jósoltam nagy tapsot, mégis egy perc alatt eltüntettük ezt a sütit, amit úgy lehetne legjobban leírni, mintha sok krémeslapot enne az ember egy nagyon finom vanília krémmel. De mivel ez egy vajas lap, nem roppan úgy, mint a krémesé. Gyerekbarát vagy fogatlan idősek is elmajszolhatják. Mind a krém, mind a tészta selymes, kellemes. És bár mindenhol ezt a két tulajdonságot emeltem ki, talán velük írható le legjobban az Matrjoska ízvilága. Nem hivalkodik, nem üt arcba, hanem nagyon finoman lecsúszik a torkunkon. Olyan, mintha a saját konyhánkban főzne egy séf. Nem érezzük azt, hogy most egy étteremben vagyunk, ahol mindent meg akarnának mutatni és elvarázsolni, de azért mégsem az otthoni koszt íze van a szánkban. Minden arányos és biztonságos.
Végezetül pedig csokoládé variációk névre keresztelt süti landolt a bendőnkben. Azonfelül, hogy én a variácikótól sokkal több textúrát és játékosságot várnék (mint ahogy azt teszi például Várvizi Péter a Larusban), a kakaós piskóta és rajta csoki mousse szintén hibátlanul KELLEMES darab. Tetején egy csokiroppanós, ami végülis ad egy harmadikféle állagot. De ez tényleg csak az én kötözködésem, egyáltalán nem kell ide fine dining tálalás, mert ez a hely nem arról szól.
Keresve sem találthattunk volna semmi kivetnivalót. A hely egy nagyon jó színvonalú bisztró, ahol a pincérek kedvesek és még az idős rigolyás vendégekkel is jól bánnak. Ottjártunkkor ugyanis egy öreg nénike ebédelt az éppen és szegény pincért többször keresztbe le akarta nyelni, de ő jól bírta a kiképzést és végig nagyon illedelmes és udvarias volt, látszott rajta, hogy nemcsak kötelességből kedves, hanem valóban empatikusan áll a nénikéhez. Ami nagyon nagy plusz pont egy vendéglátóhelynél. De nemcsak ő, hanem a többi felszolgáló is nagyon szimpatikus volt, úgyhogy hangulatában és az ételek minőségében is egy kifejezetten ajánlott hely a Matrjoska. Az árak közepesek: a levesek 1.300 Ft, főételek 3.000 Ft körül mozognak.
Amiért még érdemes ide elnézni, az az italkínálat. Bátrak voltunk és egyből bekezdtünk egy kvasszal és tarhunnal. Előbbi egy eredetileg kovászolt barnakenyérből készült üdítő, a másik pedig egy tárkonyos ízű, melynek a fenyőmagtól és tárkonytól földöntúli zöldes színe van. Szaga és kinézete alapján nagyon nem bíztunk benne, de ízre meglepően jó. Sőt olyannyira, hogy meg is kérdeztem, honnan lehet beszerezni ezeket a bizar kinézetű nedűket. A kvasz egyébként nagyon hasonló a szlovák, lengyel területen kapható kofolához. Ez is olyan ital, hogy valaki vagy nagyon szereti vagy nagyon utálja. Én az előbbi csoportba tartozom. Kólát nem iszom, mégis ha kint járok, ez az első, amit megveszek.
A Matrjoskába tehát mindenképp érdemes elnézni, mert kedves kiszolgálás mellett kóstolhatunk bele az orosz konyha ízeibe, a környezet pedig nyugodt és meghitt, amihez nem is kellett Budára vagy a külvárosba utaznunk.
Matrjoska
Cím: 1088 Budapest, Lőrinc pap tér 3.
Szöveg: Dani
Képek: Colorcam
GASZTRONÓMIA MÉG:
TABASCO - EGY SZÓSZ, AMI HÉTFÉLEKÉPPEN CSÍP
FRIDECZKY ANDRÁS - INTERJÚ BUDAPEST LEGRÉGEBBI SÖRÖZŐJÉNEK SÉFJÉVEL
BARAKA - MOLEKULÁRIS FINE DINING
CODE ZERO BUDAPEST - ERŐS ÚJFIÚ A BORBÁR PIACON
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
