Azzal kell kezdenem, hogy soha, de soha nem vontam meg magamtól és a szervezetemtől a földi javak élvezetét, s hogy a Mindenhatóval sem olyan a viszonyom, amit be lehetne kategorizálni a hivatalosan létező vallások közé. Mindezek ellenére, s ami a legmeglepőbb, a tudtom nélkül végigcsináltam a 40 napos böjtöt!
Ehhez persze több tényező együttállása is kellett: a megvalósításhoz leginkább az, hogy hét hetet Thaiföldön tölthettem, az észleléshez pedig az, hogy cikket írok a húsvéti étkezési szokásokról, vagyis utánanéztem, eszik-e, vagy isszák a nagyböjtöt?
A nagyböjt húsvétra, vagyis Jézus feltámadásának ünnepére való 40 napos felkészülés. Célja a lélek test elé helyezése a hit gyakorlásával, illetve a testi lemondás révén. Hamvazószerdától húsvét vasárnapig tart, ez rövid matekozás után úgy jön ki, hogy 4 nap (szerda-szombat) + 6 hét, kivéve a vasárnapokat, amik nem számítanak böjti napnak. Ami az étrendbeli korlátozásokat illeti: a régi szigorú szabályok 40 napot írtak elő zsír, hús, és bizonyos ókeresztény regulák szerint tejtermékek nélkül. Ez idő alatt az emberek gabonákból készült savanyú leveseket (cibere), kásákat, aszalt gyümölcsöket, káposztát, babot, édes (mákos, diós) tésztákat és persze halételeket ettek. Mára már jóval enyhébbek az egyház rendelkezései a hívek felé. Mostanság elegendő, ha hamvazószerdán és a böjt összes pénteki napján nem kerül húsétel az asztalra. Ja, és a leglényegesebb: "potum non frangit ieiunium", azaz "az ital nem töri meg a böjtöt".
Jómagam a böjthöz tartozó vallásos gyakorlat, mint például a hitbéli elmélyülés, a bűnbánat vagy az elcsendesedés (szórakozás kerülése) terén semmit sem tudok felmutatni az említett időszakból, az étkezés terén viszont jócskán túlteljesítettem a mai elvárásokat. Tettem mindezt könnyedén, bármiféle lemondás nélkül, valahogy így:
Bármennyire is imádom a thai konyhát, az ottani szigetvilágban ilyenkor 30°C van, s ahogy itthon sem zabálom félholtra magam nyáron, úgy ott sem tettem. Minden reggel a jól bevált ötös fogattal (gyümölcssaláta ananászból, papayából, mangóból, banánból és dinnyéből) nyitottam, aztán egész nap laza sörözés, este pedig egy helyi fogás hallal, rákkal vagy tenger gyümölcseivel a főszerepben. Talán 5-6 alkalommal csaltam (pl. csirkével kértem a sült rizst), de ez belül van a böjt nélküli vasárnapokból adódó hibahatáron. (Az gasztro rovat kedvéért itt jegyezném meg, hogy a fent bemutatott, s itthon a nyári hónapokban több, mint egy évtizede alkalmazott sördiétám állja az idő és a súlygyarapodás próbáját. A sör önmagában nem hizlal, sőt!)
Nem állítom, hogy a böjtöm, ami nem volt böjt, támadhatatlan. Az egyház szempontjából az étkezési rend kipipálva, de mivel nincs mögötte vallásos meggyőződés, vagy legalább valódi lemondás, nem ér pontot. A gasztroenterológus szerint pedig (mivel még nem kóstolta a helyi rumot) az alkoholbevitel miatt bukik a történet. Én azért büszke vagyok magamra, azt viszont el nem tudom képzelni, hogy mindezt mínusz öt és plusz tíz fok között, heti öt munkanap mellett miként lehet hús és alkohol nélkül megoldani, de minden tiszteletem azé, aki képes rá.
Amennyiben sikeresen túléltük a hústalan napokat, nézzük meg azt is, mi történik, amikor végre elérkezik a húsvét, és mit lát az egész ünnepkörből a ma modern, világi embere, illetve miként buzgólkodik a maga fogyasztói hite szerint.
Húsvét vasárnapja a sonka dicsőítését jelenti. Talán valamikor régen, a történelem homályában feljegyzésre került egy csodaszerű eset is ez idő tájt, de a húsvét mégiscsak a sonkától húsvét. Lehet az tescós-vákuumozott-vízbenállós, kistermelőtől származó mangalica, toszkán prosciutto vagy épp spanyol jamón serrano, a lényeg, hogy ki-ki igényei és pénztárcája szerint beszerzi, megfőzi és az ünnepi asztalra teszi, ha a fene fenét eszik is. Ha valakinek megadatik az utóbb felsorolt mediterrán csodák közül valamelyik, az ég szerelmére, meg ne főzze! Inkább keressen mellé egy odaillő bort! Mindkét nemzet vöröset iszik a sonkái mellé: Toszkánában a sangiovese, Spanyolországban a tempranillo a befutó (elérhetőek itthon is), de ha valaki a hazait részesíti előnyben, hasonló hatást érhet el egy közepes árfekvésű (2500-3000 Ft) soproni kékfrankossal.
Ha viszont az átlag magyar asztalra kerülő sonkákhoz keresünk bort, figyelembe kell venni, hogy azok, még ha rendes parasztsonkák is, a hosszas főzéssel veszítenek eredeti karakterükből, az áruházi nemsonka alakúaknak pedig soha nem is volt karakterük, szóval semmi sem indokolja a vörösbort melléjük. A disznóhús egyébként is határeset, ami a fehér- és vörösbor kérdését illeti. Egy-két példa (erősen pácolt és grillezett tarja és oldalas vagy szűzérme erdei gombás raguval) kivételével, ahol egy könnyed vörös is megfelelő, a tüzesebb, teltebb fehérborok jobban passzolnak a disznóból készült ételekhez. A lényeg: a mi sonkáinkhoz teltebb olaszrizlinget ajánlok a Balaton-felvidékről. Ha pedig még a színekre is odafigyelünk, egy rozét, ám nem azt a friss, ropogós-savú, nyári kivitelt, hanem olyat, mint amit Provence környékén készítenek. Ez fahordóban is tölt időt, így veszít a gyümölcsösségéből, de nyer egy kis komolyságot, és ha vakon kóstoljuk, simán át tud verni és teltebb fehérborra tippelünk. Magyarországon eddig ebben a stílusban Egerben és Villányban születtek jó próbálkozások.
A borválasztást egyébként az is igazolja, hogy mit körítünk a sonka mellé; jellemzően kalácsot, főtt tojást, tormát és rengeteg zöldséget. A zöldségeknél megállnék egy gondolat erejéig. A rendszerváltás környékén, a határaink és az üvegházak megnyitásával elindult az a folyamat, ami mára oda vezetett, hogy egész télen elérhetőek a friss zöldségek, de nem volt ez mindig így. Emlékszem, gyermekkoromban húsvét idejére esett az új évi zöldségek (friss fejes saláta, uborka, hónapos retek, újhagyma) megjelenése a piacokon, mi pedig kiéhezetten, mint elvetemült vegetáriánusok vetettük rájuk magunkat, a sonkát meg csak úgy eltűrtük a tányéron.
A másik ünnepi megoldás a bárány (az áldozathozatal jelképe) lenne, de sajnos erősen kiveszőben van az itthoni asztalokról. Pedig Erdélyben még gyakran viszik a hívek húsvét vasárnap reggelén a templomba megszenteltetni, a kaláccsal, borral együtt. Ha valakinek kedve támadna bárányt sütni, fűszerezéshez bátran használja a rozmaringot, és válasszon hozzá egy jó pinot noirt, vagy egy vöröset a spanyolok riojai borvidékéről (ez is beszerezhető itthon).
A mai instant-húsvét szintén megkerülhetetlen tényezője a hétfői szünnap, amit a férfi az anyaföldhöz közel, leborulással tölt. No, megint nem ájtatosságában, sokkal inkább a locsolkodás álruhájába bújtatott, mértéktelen pálinkafogyasztás utóhatásaként. A nő igyekszik nem elhervadni és termékeny maradni az őt beborító kölnifelhő dacára, miközben kezd a múltban használt vödör hideg vízre, mint járhatóbb útra gondolni. A gyerek csokimérgezést kap és megtanulja, hogy a húsvét a nyúl ünnepe, ami csokitojással szaporodik.
Na jó, talán nem ennyire rossz a helyzet, de függetlenül attól, hogy vallásosak vagyunk-e, vagy sem, a húsvéti szokásoknak, szimbólumoknak egy része néphagyomány is, vagyis velünk él tovább. Érdemes hát kicsit utána nézni, miért zöld a zöldcsütörtök, mi a jelentése a barkának, vagy mit keres a sonka csontja a gyümölcsfán? Én már tudom, de hagyok rátok is egy kis böngészést a neten.
Ha pedig ez sem üti át az ingerküszöböt, legalább annyit észre kell venni, hogy a természet épp minden erejével azon van, hogy újjászülessen, a lányok pedig lassan levetik télikabátjaikat! Éljenek a csajok!
Nándi
És azt ismered, hogy a nyuszi bemegy a boltba...?
Az illatos nyuszi titka - Lush termékteszt
Colorcam menni Ázsia:
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra
