Hatalmas sikerrel robbantak be a köztudatba legelső feldolgozássukkal, mely szinte egyből közönségkedvenc is lett. Azóta jó pár fellépést tudhatnak a hátuk mögött, rengeteg tapasztalattal gazdagodtak, megjelent a nagylemezük is egy különleges kiadás keretében, most csütörtökön pedig visszatérnek az A38 fedélzetére, hogy ismét elvarázsolják a közönséget.
Warnusz Zsuzsa művészeti vezetővel és Szakonyi Milánnal az elmúlt év tanulságairól beszélgettünk; elárulták, hogyan kerülnek kiválasztásra a feldolgozandó dalok, illetve az is kiderül, vajon mindannyian ott tudnak-e lenni a zenekari próbákon.

Egy év elteltével tértek vissza március 12-én az A38 Hajóra: akkor egy debütáló koncertetek volt itt, most pedig már rengeteg tapasztalattal a hátatok mögött álltok fel ismét erre a színpadra. Milyen élményekkel, inspirációkkal gazdagodtattok ez alatt az időszak alatt?

Warnusz Zsuzsa: A tavalyi koncertünk volt tulajdonképpen az első, teljesen önálló, egész estés fellépésünk. Azóta mi változott? A kórus maga mögött tudhat rengeteg koncertet, sokféle színpadon és helyzetben: szabadtéren, fesztiválokon, klubokban. Sokkal tapasztaltabbak lettek, és a repertoár is jócskán megnövekedett. Milán, te mit gondolsz?

Szakonyi Milán: Hasonlóképpen látom én is. Igaz, hogy ez az egy év hosszú időnek tűnik, de nagyon gyorsan elment. Belefért nagyon sok olyan koncert meg fesztivál, ahol szerintem rengeteg rutint szerzett a csapat. Ez az egy év azért ilyen szempontból nagyon sokat számít; összeszoktunk, egy húron pendül mindenki.

Akkor könnyebbek így a próbák is. Kevesebbet kell gondolom megbeszélni, hogy mit és hogyan csináljatok, mert mindenki érzi a helyét.

Warnusz Zsuzsa: A mai napig csiszolgatjuk a dalokat, azokat is, amik már a lemezre kerültek, mert ezeket folyamatosan edzésben kell tartani. Egyáltalán nem könnyű a kórus feladata, hétről hétre sokat dolgozunk, finomítunk a dalokon.

Mennyire van a zenekaron belül demokrácia?

Warnusz Zsuzsa: Amik nagyobb volumenű dolgok, azokban közösen döntünk. Ha a dalokról van szó, hogy melyik legyen átdolgozva, abban én szoktam dönteni. De a többiekkel is természetesen megbeszélem: kikérem a véleményüket, megmutatom, hogy erre gondoltam, ez hogy tetszik. Szerintem most már egyre inkább működik ez a folyamat.

Szakonyi Milán: Én is úgy gondolom, hogy hallgatunk egymás véleményére. Mindenki el tudja mondani, mit gondol; nem hinném, hogy bárkiben benne maradna a saját véleménye.

Warnusz Zsuzsa: Ez is egy tanulási folyamat volt, mármint részünkről...

Hogy hogyan hangoljátok össze a folyamatokat?

Warnusz Zsuzsa: Igen.

Hogy mindenkinek a véleménye, érzése, stílusa benne legyen, de azért mégse legyen az, hogy nagyon elhúztok olyan irányba, ami már nem összeegyeztethető veletek.

Warnusz Zsuzsa: Pontosan. Voltak félreértések és megbántódások is. Ezek mind azért történtek, hogy tanuljunk belőlük, úgyhogy szerintem ez most már működik.

Említetted, hogy te vagy az, aki igazából kiválasztja a dalokat. Milyen szempontok alapján döntesz, választasz ki egy produkciót, hogy abból érdemes lehet nektek egy covert készíteni?

Warnusz Zsuzsa: A legszerencsésebb eset mindig az, amikor ugye egyből jön az érzés, mikor hallgatom, hogy „Na ez jó!” - és már hallom is, hogy mit lehetne belőle kihozni. Vannak küzdelmesebb dalok is. Múlik például azon is egy választás, hogy el tudom-e képzelni valamelyik szólistával, vagy a kórus valamelyik tagjával az éneket. Ez is sokat lendít, hogy ha már hallom, vagy el tudom képzelni, hogy énekelné Milán, hogy énekelné bárki a kórusból. Illetve olyan-e a szövege, ami tetszik, olyan-e a mondanivaló, amit szívesen hallgatok meg akár harmincszor, negyvenszer; szívesen énekli el a kórus stb. Sok mindenen múlik, nem tudok egy dolgot kiemelni. Nincs egy állandó séma, ami alapján döntök.

Mi volt az eddigi legnagyobb kedvenc, amire mindenki azt mondta, hogy úristen, ezért megveszünk, ezt tényleg meg kell csinálni, mert ez annyira jó eredetiben is, hogy ezt még jobban fel lehet turbózni?

Szakonyi Milán: Igazából mivel sokan vagyunk, ezért ez eléggé megoszlik. Van, akinek ez a kedvence, van, akinek egy másik – és ez szerintem így a jó. Nyilván ezeket a dalokat sokat énekeljük, de még sincsen az, hogy bármelyiket megunnánk. Mindig van valaki, aki turbózza a csapat többi részét, hogy ez a legjobb, az a legjobb, és ezáltal mindig újratöltődnek a produkciók.

A közönség részéről mi a visszajelzés? Mennyire fogadtak így el titeket? Szeretik az új feldolgozásokat, vagy vannak azért kritikusabbak is közöttük? Melyikkel találkoztatok többet?

Warnusz Zsuzsa: Szinte kivétel nélkül pozitív visszajelzésekkel találkozunk. Amikor a lemez megjelent, akkor például megkérdeztük a hivatalos oldalunkon, hogy kinek mi a kedvence, és nagyon vegyes visszajelzések érkeztek. Én úgy veszem észre, hogy az első pillanattól kezdve nagyon fogékony a közönség erre a műfajra.

Hogyan működik az eredeti előadókkal az együttműködés? Vegyük például a Quimby-t, akiktől feldolgoztátok az „Autó egy szerpentinen” című dalt. Ilyenkor ennek az a folyamata, hogy megkeresitek a Kiss Tibiéket, hogy: „Helló, sziasztok, nagyon tetszik nekünk ez a dal, szeretnénk feldolgozni.” Ezt nekik engedélyezni kell, vagy ti megcsinálhatjátok a feldolgozást, és mielőtt mondjuk publikálásra kerülne, azért megmutatjátok nekik is, hogy ők mit szólnak? Vagy ebbe ilyen beleszólások nagyon nincsenek? Hogy működik ez? Csak hogy a laikusok is belássanak egy kicsit a kulisszák mögé.

Warnusz Zsuzsa: Minden alkalommal megkeressük az eredeti szerzőket, és az engedélyüket kérjük ahhoz, hogy feldolgozhassuk az adott dalt, és esetleg lemezre is kerüljön.

És szeretik egyébként ezeket az átiratokat?

Warnusz Zsuzsa: Igen, szeretik. Nagyon jól esik amikor pozitív visszajelzéseket kapunk a szerzőktől.

Hogyan tudtok próbaidőpontot egyeztetni? Elég sokan vagytok, ráadásul mindenkinek másfele is vannak kötelezettségei, elfoglaltságai. Hogyan lehet megoldani azt, hogy mindenki ott tudjon lenni ezeken az alkalmakon?

Szakonyi Milán: Ez valóban nem egy egyszerű feladat. Szerintem már egy három-négy fős zenekarnak az életét is nehéz lehet összeegyeztetni, mi meg itt vagyunk tizenhárman, plusz a Zsuzsi. Illetve amikor a menedzsmenttel egyeztetünk, akkor még több embert kell összekoordinálni, tehát nagyon nem egyszerű. Van erre egy elég jól bevált módszerünk: ez az online naptárazás. Ide mindenki be tudja írni az elfoglaltságait, és akkor ezt próbáljuk úgy összeegyeztetni, hogy ha van egy olyan nap, ahol nincs senkinek semmi programja, akkor ott vagy próba, vagy koncert lesz.

Warnusz Zsuzsa: Az elején nekem a szervezés elég sok feszültséggel járt. Nagyon szomorú voltam, ha valaki nem tudott eljönni próbára, mert annyira szerettem volna, hogy mindenki ott legyen. De egy idő után be kellett látnom, nincs mit tenni. Azért ilyen jó a kórus, mert ilyen jó énekesekből áll; és akik ilyen jó énekesek, azoknak több feladatuk is van: saját zenekarok; más zenekarokban vokáloznak. Sokkal rugalmasabbnak kell lenni.

Hogyan készültök a mostani koncertre? Lesz meglepetés vendég, lesz előzenekar is.

Szakonyi Milán: Így van. Szerintem ez egy nagyszabású koncert lesz minden szempontból, aminek az A38 kiváló helyszínként tud szolgálni. Az utolsó nagykoncertünk ugyanis ülős volt, és szerintem már a közönségünk is vágyik arra, hogy egy kicsit tomboljon, amire itt lesz lehetőség. Előttünk a The Acoustic Loops lép fel, és lesz egy különleges vendégünk, Lévai Balázs, akinek a szerepére majd csak ott derül fény. Természetesen próbálunk ezerrel, hogy ki tudjuk hozni a maximumot ebből a fellépésünkből is, s mindenki utána boldogan, szép élményekkel tudjon hazatérni.

Budapest Voices - Alternatívák (teljes lemez)

Rosta N. Napsugár

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Instagram: COLORCAM_MAGAZINE

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!