Kétszer is visszakérdeztem, mikor hívtak, hogy tesztelnem kéne a Honor-t. Nem mintha olyan bonyolult lenne, de lévén, hogy sose hallottam még róla, így először ösztönösen azt hittem, valamit félrehallok. Honor?
Mindkét telefon masszív dobozban pihen, amihez kis tájékoztató és adatkábel tartozik csak. Ez utóbbiak elég fapadosra sikerültek, tapintásra és méretre is. Az adapter kifejezetten nagydarab, de legalább nehéz elhagyni. És feltétlen csak ezzel a töltővel tölthetők. Történt ugyanis, hogy megpróbáltam a saját mini USB-és töltőmet bevetni, ami általános, és minden telefonnal gond nélkül működik. Na, ezt is lehet, csak 8 óra míg feltölt. A sajátjával viszont a normális 2 óra körül.
A telefonok első ránézésre is szépek, bár a Honor 6, ugyanúgy mint a Samsung Alpha (tesztünket ITT olvashatod), eléggé az iPhone mintájára készült. Ugyanaz a szögletesség jellemzi mindkét telefont, és hirtelen ránézésre simán összekevernénk.
Honor 3C H30-U10
A Honor alsóbb kategóriás telefonja műanyag, de minőségi fajta. Mikor a sim kártyát akartam belerakni (tehetünk bele 2 sim kártyát is) fél óráig kerestem a nyílást. Gondoltam annyira el van rejtve, és precíz az illesztés, hogy nem látom. Aztán szét akartam szedni, de az se ment. Feladtam, és a youtube-on néztem utána, láss csodát, a hátoldala mégis levehető, de olyan precíz az illesztés, hogy senki nem jön rá, hogy lehet szétszedni. Több ismerősömnek is odaadtam a készüléket, mindenki feszegette, de feladták, mondván, hogy tuti nem szétszedhető.
A hátoldalát levéve találjuk a 2300 mAh-es aksit, ami nem nagy, de egész jól teljesít. Ide rakhatjuk a micro SD kártyát, és két foglalat is van a sim kártyáknak, amit egyszerre tudunk kezelni. Viszont az aksit mindenképp ki kell szedni, hogy a kártyákat berakhassuk.
Jobb oldalt a hangerő szabályozó gomb, alatta pedig a bekapcsoló gomb. Mindkettőnek nagyon kellemes a nyomáspontja, és pont megfelelően dudorodnak ki a telefonból. Felül a fejhallgató csatlakoztatója, alul pedig a micro USB foglal helyet. Hátoldalt a 8 MP-es kamera vakuval. Világosban értékelhető képeket lő, de sötétben igen gyorsan el is lehet felejteni. A metróban olyan siralmasan lehangoló és fakó képeket készít, mintha egy régi 3-as iPhone-nal lőttük volna őket. A hangszóró a készülék hátoldalán, alul található. Beépített memóriából 8 gigát kapunk, ami nem sok, de 32 GB-ig bővíthető.
A képernyőt bekapcsolva rögtön kettős érzésem támad. Egyik, hogy nagyon szép a kijelző. Telített színek, a 720x1280 felbontású kijelzőn pixeleket se látni, mégis a betűk mintha kicsit homályosak lennének. Érdekes, hogy a nemrég tesztelt Samsung Alpha is ugyan ez a felbontás, mégis sokkal ’pixelesebb’ a kijelzője, mint a Honornak.
A három virtuális gombot a képernyő alá kapjuk. Picit zavaró, hogy pont fordítva vannak a funkciók, mint pl. a Samsungnál. A 'vissza' itt a bal oldali gomb, míg a Samsungnál a jobb, de hamar meg lehet szokni.
Android 4.2.2 fut rajta alapból. Az ikonok igen fapadosak, de választhatunk több téma közül, amik egész pofásak, vagy le is tölthetünk. A ’Témák’ pl. egy ing formájában, a ’Fájlkezelő’ bőrönd formájában, a ’Telefon’ pedig egy angol telefonfülkét ábrázolva jelenik meg, ami nekem nagyon bejön. Végre nem a megszokott unalmas sémák. Egyébként ha valaki a csempe ikonokat szereti, mint ami a Nokiának van, azt is lehet az ’egyszerű kezdőoldal” kiválasztásával.
Az ikonok átmenetéhez is végtelen beállítás közül válogathatunk. Gömb alakban fordul, átcsúszik, henger alakzat, stb.
A kínaiak tényleg nem sajnálták a testreszabás és beállítási dolgokat. Az égvilágon mindenhez hozzányúlhatunk. Nem csak a fényerőt, de a színhőmérsékletet is változtathatjuk, betűméretből pedig 5-félét is beállíthatunk. Az indításkezelőben kiválaszthatjuk, mely alkamazások induljanak el egyből, ha bekapcsoljuk a telefont. Külön van értesítéskezelő is, ha netán nem akarjuk, hogy minden pillanatban jelezzen a telefon, ha Facebook üzenetet küldtek nekünk; beállíthatjuk sms-nél a kézbesítési üzenetet, sőt lehet időzített sms-t is küldeni, ami nagyon menő. Az üzenet írásnál használhatjuk a Swype-ot, ami annyit tesz, hogy nem kell felemeljük az ujjunkat, csak csúszkálunk a betűk között, és írja, amit kell. Én esküszöm megpróbáltam többször is, de sikertelenül. Pedig egyszerű szavakkal kísérleteztem. A hangunkat viszont tökéletesen felismeri és konvertálja szövegre, ha így akarnánk üzenetet küldeni.
Lefordítva a telefont, elnémíthatjuk, a kesztyű mód pedig kiválóan működik.
A biztonsági beállítások között nincs infra vagy ujjlenyomat olvasó, viszont van arcfelismerő! Igaz figyelmeztet, hogy ez nem adhat teljes biztonságot, ha netán valaki olyan nyitja fel a telefont, aki hasonlít ránk. Én mondjuk szakállas vagyok, úgyhogy ritka jelenségnek számítok. Pár percig elemezte az arcom, miközben a fejem körül futtatott zöld pöttyöket. Lakásban, fél homályban, néha felismert, néha nem. De a felismerés is eltartott hosszú másodpercekig, miközben meggyőzően néztem a képernyőre, hogy én vagyok a kicsi gazdád. Amúgy ez roppant mulatságos, de valójában kissé hosszadalmas így bekapcsolni a telefont.
Alapból jól csoportosítva kapjuk az ikonokat. Nincs túlpakolva sok fölösleges dologgal, de az előre telepített demo játékok mappát kicsit fölöslegesnek érzem, ráadásul külön van egy Gameloft-os ikon.
A Honor H30-U10 igazi meglepetés. Bár a méretei nekem nagyok (71x139x9mm), súlyra pedig emberes (140g), mégis egy igen jó telefon. Nekem a Honor az újdonság erejével hatott, és pozitív csalódás volt. Persze lehet jönni azzal, hogy a kínaiak többsége ilyet használ, de az európai piacon nem számottevő. Nagyon jól összeszerelt, a beállítások pedig tényleg szinte kimeríthetetlen lehetőséget kínálnak. Az egyedüli fájó pont a kamera gyengesége, ami nálam az egyik fő szempont.
Honor 6
Egyből az iPhone jutott eszembe, mikor megláttam a fehér színű Honor 6-ot. Méretben szinte ugyanakkora, mint a H30-U10-es modell, mégis a fehér színű keret, mely a képernyő körül fut, kecsesebbé és elegánsabbá teszi a telefont. Oldalt egy fém hatású, műanyag csík fut körbe. Érdekes módon mindent a jobb oldalra zsúfoltak, ami nem zavaró, de nem látom az indokot. Vagy így egyszerűbb kiönteni formát? Tehát jobboldalt, felül a hangerőszabályzó gombok és a bekapcsoló, melyek talán túlságosan belesimulnak a telefonba, mégis jól lehet őket kezelni és pontosan reagálnak. Alatta precízen, szinte nem láthatóan van egy nyitható rész, ahol a micro sim kártyánkat és a memóriakártyát tolhatjuk a telefon belsejébe. Ez csak 1 sim kártyát keze,l és az aksi se cserélhető. Ellenben csillogó-villogó hátoldalt kapunk. Alul egy rövid csíkban van a hangszóró, ami nem rossz, de azért nem zengek ódákat. Sajnos játék közben könnyen befoghatjuk, ami nem túl szerencsés. Felül egy apró kamera és a vaku. A fényképező tényleg olyan szolid, hogy eszünkbe se jutna, mennyire jó képeket készít. És igen. Talán mondhatom, hogy az eddig tesztelt telefonok közül a Honor 6 fényképezője győzött meg legjobban. Pedig volt már nálam több csúcskészülék. A Honor pont olyan, amiért az iPhone-t is szeretem. Nem gondolkodik sokat, egyből lő, elmenti, és a végeredmény egy jó minőségű fotó.
Érdemes összevetni a Samsung üdvöskéjével, az Alpha-val, ami 12 MP 4608x2592 pixeles fotót csinál, míg a Honor 6 13 MP 4128x3096 pixeles képeket készít.
A különbség szemmel láthatóan nagy, és jó fej voltam, mert a Samsung egyrészt több másodpercig kéri a mozdulatlanságom, és a képmentés is eltart egy kis ideig, addig a Honorral szinte mozgó állapotban lőhetek képet, és nem pörög a homokóra, hogy menti a képet. Sötétben már-már zavaróan világos fotót készít, oly annyira, hogy míg kijelzőn sötétnek láttam valamit, addig az elkészült kép jóval világosabb lett. Gondolom korrigált magán, de mégsem barmolta szét a képet.
A telefonon alapból Android 4.4.2 fut, méghozzá igen nagy sebességgel. A 3GB RAM 1.7 GHz-es processzorral nem vacakol semmit. Pillanatok alatt játszi könnyedséggel tölt be mindent. Az Asphalt 8 meg se kottyan neki, és jó idő után is csak egy enyhe, kellemes melegedés érzékelhető, de egyáltalán nem zavaró. Ezt nagyon szépen megoldották.
Ám a játékról jut eszembe egy furcsaság. Itt is kaptunk alapból demo játékokat, és mikor az Asphalt-tal akartam játszani, telepítenem kellett a teljes verziót. Miután rámentem, és kiírta, hogy elkezdi tölteni, nem mozdult. Gondoltam, több mint 1 giga, nehezére esik. Csak nem mozdult, már a kijelző is elsötétült. Felélesztem, semmi. Rányomtam a képernyőre, csodák csodája megindult, és gyorsan le is töltött. De nem volt szüneteltetve a töltés, nem is lehet a játék kezdőképernyőjén. Mindenesetre érdekes.
Ami a kijelzőt illeti, kristálytiszta. Nem is csoda, hiszen 1080x1920-as felbontásban gyönyörködteti a szemünket. A Honor 6-on is is beállíthatjuk nem csak a fényerőt, de a színhőmérsékletet is. A videók tű élesek, és még a kimerevített mozdulatkép is jóval kivehetőbb, mint egyéb készülékeken. Egyedül a belátási szög, amiben gyengébben szerepel, mint mondjuk egy iPhone. Persze látszanak úgy is a képek, de kap egyfajta homályosságot.
A homályosságról jut eszembe. Két alkalmazás is roppant szórakoztató. Az egyik a tükör funkció, amit még a zárolás feloldása előtt elő tudunk csalni, ha lentről felfelé simítjuk a kijelzőt. Megjelenik egy párás tükör, amire ha ráfújunk , kitisztul. De az ujjunkkal is le tudjuk dörzsölni a párát. Fölösleges, de nagyon szórakoztató. Aminek viszont már haszna is van, az a nagyító. A kamerát használva, a kijelző sokszoros nagyítással pont úgy viselkedik, mint egy nagyító. Reszkessenek az apró betűs részek!
A 3 funkció gomb itt már nem a képernyő alatt, hanem a képernyőn belül helyezkedik el. Ez nem zavaró, viszont észrevettem, hogy pl. az Asphalt játéknál így eldöntve, a jobb oldalon vannak ugyebár a funkciógombok, amik kitakarnak/lecsípnek az egyébként optimalizált méretből. Ez mondjuk azért picit ciki. Majdnem nem láttam, hány pontot kaptam az első helyért.
A telefon tudja mindazt, amit a fentebb leírt Honor 3 is, de jóval erősebb a hardver és a specifikációk terén. Bár ez se kapott ujjlenyomat, se retina szkennert, én személy szerint nem bánom. Viszont itt is megvan az Arcalapú felismerés, a Kesztyű mód is hibátlanul működik. Van energiatakarékos üzemmód, amikor is mindent le- és kikapcsol, csak a telefon hagyományos funkciói érhetők el.
A widgeteket itt is saját ízlésünk szerint pakolászhatjuk. Amit én hiányolok, az a Samsungban úgy megkedvelt osztható nézet.
Azt kell mondjam, hogy a Honor 6-ot eléggé megkedveltem. Ha méretre kicsit kisebb lenne, biztosan erőteljesen elgondolkodnék egy ilyen készüléken. Teljesen megbízható, nincs telepakolva túl sok fölösleges dologgal, pont annyit tud, amit kell, és az nem kevés. Nagyon gyors, szépen is néz ki, valamint a fényképező csillagos ötöst kap nálam. A 100. 000 Ft-os ár verhetetlenné teszi. Nem csak papíron, de valóságban is felveszi a versenyt a Samsung Galaxy S5-tel, bár funkciókban nem tud annyit, ha pl. az ujjlenyomat olvasásra és az osztható képernyőre gondolok, viszont kb. 30. 000 Ft-tal olcsóbb, ami valljuk be, nem kis pénz.
A Huawei a Honor szériával eléggé nagyot robbantott, és nem kérdés, hogy nemcsak felveszik a versenyt, de több tekintetben le is győzik a már ismert márkákat. Ár/érték arányban verhetetlenek. Igazából csak a marketingre kéne többet fordítani, hogy az emberek jobban megismerjék, és ne féljenek egy kevésbé promotált terméket vásárolni, mert megéri. Nagyon is.
Dani
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
Samsung Alpha - drágább és gyengébb, mint a nagyytesó
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
