Legalábbis a mellékelt ábra ezt mutatta. De arra is rájöttünk, hogy lehet valaki korai húszas vagy késő negyvenes, ugyanúgy tud ugrálni a Kiscsillagra, mintha élete első koncertjén ropná a ropni valót.
Már szinte történelem, hogy a Kispál és a Borz frontembere, valamint a Pál utcai fiúk gitárosa nekiláttak csak úgy zenélni, amiből szintén "csak úgy" egy első lemez kerekedett. A két banda tábora pedig szépen összeállt és együtt kezdték követni az alternatív rock magyar fenegyerekeit. Erről a pontról nézve sem volt meglepő, hogy a legutóbbi, Akvárium Klubban tartott koncertjükre már jóval a meghirdetett időpont előtt elfogytak a jegyek, pedig a helyet finoman se mondanánk kicsinek.
De térjünk vissza a cikk címéhez, a csípőmozgáshoz. Szerintünk nagyon sokat dob egy koncert minőségén, ha az előadó ugyanúgy élvezi az estét, mint bárki a színpad előtt lévő tömegben. Ugrál, lefekszik, felkel, üvölt, a lényeg, hogy teljesen átéli, és ezzel át is adja a mondanivalót. Eggyel jobb, ha a hangulatot képes fokozni, például hőn szeretett nemzeti költőnk, Petőfi Sándor, A bánat? egy nagy oceán című verséből készült feldolgozással. A dal előadása közben inkább tisztelettel, mint tombolással - az amúgy is nekünk maradt a végére.
Bár tinikorunk egyik nagy zenekara volt a Kispál és a Pál utcai fiúk is, így végig hallgatva a koncerten játszott dalokat rájöttünk, hogy pont jókor sikerült váltania mindegyik bandának. A korábbi slágerekhez képest a Kiscsillag zenéi amellett, hogy táncolhatóak maradtak, sokkal letisztultabb és költőibb formában tudják közvetíteni a világ számára szánt üzenetet. Így a higanymozgás befejeztével mind szépen hazaugrálhattunk a a belvárosból kis lelkünk útvesztőibe...
Fotók: Akvárium Klub
Pozsgai Brigitte
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
