A hétvége csak úgy tobzódott a programokban. Ráadásul mindezt egy utcában: Nemzeti Vágta, Mobilitás Hét és Főzdefeszt. Egyedül az Édes Napok árválkodott fent a Várban.

Mi a két utóbbira voltunk kíváncsiak. Nagy volt a félelmem, hogy mivel a Nemzeti Vágta mindig sok embert vonz, és a Mobilitás Héten is szoktak lenni szép számmal, így ha mindent összeeresztenek, nem lesz-e túlzsúfolt. Sajnos de. 

Az egybekelt Főzdefeszt és Street Food a nyár elején a Műegyetem Rakparton is hatalmas tömegeket vonzott. Ott a tágas utca, a Duna part és a Műegyetem árnyékában ehettek és ihattak kedvükre a népek. Az Andrássyn a kiállítók dupla annyian voltak, főleg a Street Food részéről, amiből én alig érzékeltem valamit. Sőt, első gondolatom az volt, hogy kevesebben vannak. Biztos csak azért, mert annyian voltak, hogy nem láttam semmit, és mozdulni se tudtam.

Én annak nagyon örülök, hogy egy ilyen kezdeményezés ekkora tömegeket vonz! Nincs is jobb, mint közösen sörözni és finomakat enni.

Egyébként az Andrássy is szép. Nem beszélve arról, hogy a város egyik legpatinásabb utcájában sétálni (tolakodni), mennyire jó már! Az pedig, hogy az Opera előtt leülve (már ha találunk szabad ülőhelyet) fogyaszthatjuk el a hamburgerünket, megfizethetetlen. Pláne, hogy szombaton még Színházak Éjszakája is volt, így kivetítőn követhettük az eseményeket. Grátisz pedig egész hétvégén olyan nyárias volt az idő, hogy kívánni se lehetett volna jobbat.

Szóval elmondhatjuk, hogy az egész roppant sikeres volt. Ugyanakkor nekem kicsit menekülhetnékem lett attól az embermennyiségtől. Szombat este tényleg mozdulni se lehetett, leülni meg pláne nem. 20.00 – 21.00 óra fele pedig a legtöbb street foodos bezárt, mert elfogyott mindenük. Vasárnap délben picit szellősebb volt, estére megint teltház.

Ami, az ételeket illeti. Kóstoltuk a Wok&Tandoori ételeit. A Tikka masala isteni volt. Nagyon sűrű, szinte főzelék, de az ízek, és a hús benne megfőve. Hozzá a naan, ami egy lángosféle, nagyszerű passzolt. Azt hiszem rá is jöttem a titokra, mikor megcsapott egy erős kókusz illat. Szagolgattam, honnan jöhet, majd rájöttem, hogy sütés előtt kókuszolajjal dörzsölik meg a tésztát. Mikor ezt jeleztem a szakács felé, csak sejtelmesen mosolygott.

Szintén indiai fronton ott volt még a Kerela Dosa, ami egyébként a Kazinczy utcában székel. A Dosa egy indiai palacsinta őrölt és fermentált rizs, valamint lencse keverékéből készül. Glutén-, illetve laktózmentes, ami jó hír lehet az erre érzékenyeknek. Kértünk egy Masalásat, ami a legtradicionálisabb. Főtt burgonyával van töltve, és jó nagy adag gyömbér érkezik az arcunkba. Kóstoltuk a csirkés változatot is. Ez utóbbi jobban bejött, talán a hús miatt. Egyébként a palacsintatészta nagyon finom, könnyű és hajszálvékony. Engem a sajtos tallérra emlékeztetett. Ehhez járt még kétféle mártogatós. Egy csípősebb, fűszeres, és egy kókuszos, könnyedebb.

A Piqniq utcabazár hozta a tőle megszokott magas színvonalat. Egész nyáron ott volt az összes fesztiválon, úgy ahogy a Pasta Station is. Nem beszélve a ZING-ről, aminek valamiért olyan vonzereje van, hogy az emberek fél órát is képesek sorban állni. Én valahogy nem vagyok oda értük. Pláne olyankor, mikor vele szemben a Spíler készíti a hamburgereit. Egyébként nem csak ők voltak, nagyon sok helyen lehetett még enni hamburgert. Ráadásul jó fajtát.

 Pista Bá’-t most nem kóstoltuk, de szintén nagyon ajánlatos ellátogatni hozzájuk a Madách térre. Gyrososnak ott volt a Gyradiko, akik az egyik, ha nem a legjobb gyrost készítik a városban.

A söröket most kihagytam, inkább a Várba vettem az irányt, ahol az Édes Napok voltak. Ide a belépő 2200 Ft. Van, hogy indokoltnak találom, ha van belépő. Mondjuk a Borfesztiválnál. Ott azért rengeteg koncert, és valahogy nagyobb az esemény. Itt hiába 3 nap, és voltak bemutatók, egyszerűen nem érzem, hogy lenne értelme. Ráadásul semmi nem jár érte, még egy kóstoló falat sem. A Borfesztiválnál legalább egy poharat kapunk. Itt viszont 200-300 Ft-nál kezdődnek a parányi bonbonok, és ennél csak feljebb van. Igyekeztem minél többet kóstolni. Szomorúan konstatáltam, hogy pl. a gyulai Cadeau Bonbon Manufaktúra csokijai, amik árban az alsó kategóriában versenyeztek, ízben is azt a szintet ütötték meg. Egy normális táblás csokoládé finomabb, mint amiket kóstoltam, pedig legalább négyfélét ettem. Ez már csak azért is szomorú, mert egy kézműves termékről beszélünk, amitől alapból egy jóval magasabb színvonalat várnánk el. A Bonbonier-t viszont szerettem. Itt a külalakra is nagy hangsúlyt fektettek. Amúgy nem hiszem, hogy egy rozés csokit választanék, de olyan szépen mintázott rózsaforma volt, ráadásul a színeivel is játszottak, hogy végül kértem. Belülre egy krémes fehér csoki ganache került , amiben érződik a rozé bor. Nagyon ötletes.

 A Nobilis nem csak pálinkában utazik, most bonbonokat is készített. Nagyon jól eltalált arányok, és csupa különlegesség. Sörpárlatos, ágyas meggypálinkás aszalt meggyel, zöld diópálinka, és a nagy kedvenc a vilmoskörte pálinkás, amiből én vittem el az utolsó darabot.

 A SÜ sütik brownie-kat hoztak. Egyszerű, de nagyon finoman elkészített. A chilis volt a kedvenc, mely jóval a fogyasztása után kezdett egyre intenzívebben jönni. Talán picit túl csípősre sikerült, de nekem tetszett.

 Természetesen Szántó Tibor csokoládéi is kint voltak. Ő az, aki mindent tud a csokoládékról, és a kakaóról. A legjobb minőségű csokik nála vannak. Ezen kívül láttam még faszénen készült csoki szuflét, amit már nem bírtam megkóstolni, pedig izgalmasnak tűnt. Volt még jó pár résztvevő, de sajnálattal láttam, hogy sok kommersz csokoládés és édességes is kint volt. Azt hinné az ember, itt szinte minden kézműves, vagy manufakturikus, így egy-egy szépen kivitelezett és dizájnolt porta közé beékelődve egy színes, már távolról is túl műanyagnak tűnő hely, sokat rontott az összképen.

 A legnagyobb baj viszont, hogy valami hiányzik. Szerintem ennek a rendezvénynek túl nagy a Vár. Idén már a negyedik alkalommal rendezték meg, de nem érzem a létjogosultságát. Egy fele ekkora helyszínen, belépő nélkül, azt mondanám, hogy családias, barátságos. Így csak azt mondom, hogy túl nagy és túl üres.

Dani

Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!