Bevallom, a legjobb gofrit eddig Dániában ettem, még sok évvel ezelőtt egy utcai árusnál a tengerparton. A második legjobbat pedig Brüsszelben, hasonló módon.. Sok helyen próbáltam még, de valahogy ez a kettő ragadt meg bennem. Talán pont azért, mert az utcán ehettem, és nem beültem, mint Amszterdamban, ahol a Ben&Jerry jégkrém feltét dupla annyiba került, mint maga a gofri. Ami igazából waffel. Ugyanis a tésztája sokkal sűrűbb, ragacsosabb és édesebb.

Itthon nincs nagy kultusza a gofrinak, amik meg kaphatóak, köszönő viszonyban sincsenek az eredetivel.

A Dohány utcai Go-Free Bárról már lassan egy éve csak jókat hallok, és annyi mindenki mondta, hogy menjünk el, de eddig sosem sikerült, most viszont bepótoltuk.

Örömmel jelentem, a hely elég közel áll ahhoz, amit kint kaphatunk.

Nem is csoda, hiszen sokat jártak utána, kísérleteztek is, majd végül kiutaztak a gofri szülőhazájába, felkutattak egy céget, akiktől raklappal rendelik a tésztát. Ez a garancia, hogy tényleg belga gofrit eszünk. Talán az a kis plusz, ami hiányzik, amiatt lehet, hogy nem saját a recept, mint a belga utcai árusé, hanem egy nagy cég mértani pontossággal elkészített masszája.

Emiatt viszont nem kell bánkódnunk, mert így is jóval olcsóbban megússzuk. Egyrészt, nem kell utazgatnunk, másrészt, míg itthon kb. 1 euró az alap, amihez hozzá jön még a feltét, addig kint ennek a duplája, triplája is lehet.

A hely nem nagy, de pont elég. Kedves lány fogad minket, aki készíti a gofrikat. Felmehetünk a galériára, ahol egy álmos reggelen, főleg ősszel vagy télen nagyon hangulatos lehet elfogyasztani a reggeli gofrit és banánturmixot. Iskolába menet, de munkába is, hiszen a gofri nem csak a gyerekek kedvence. Most hirtelen el is fogott egy nosztalgikus hangulat, hogy iskolatáskával beüljek és falatozzak.

200 Ft körül vannak a feltétek. Ezeket kedvünkre variálhatjuk. Nutellás, lekváros (a barackos nagyon finom), pudingos, gyümölcsös. Ha pl. kérünk egy nutellás, banános, tejszínhabosat, és mellé egy turmixot, akkor már igen nagy cukorsokkot kaphatunk, és pár órára biztos beindul a boldogsághormon. Bevallom, én üres hassal érkeztem, így a két gofri és turmix könnyen lecsúszott. Ez viszont ne tévesszen meg senkit, mert itt tényleg nem a hazai értelemben vett hagyományos gofrit kapjuk, hanem egy sűrű tésztát, gyöngycukorral kisütve. A belseje ragacsos, ahogy kell, a külseje épp, hogy picit roppan. Kellőképp vastag, bár a nagy nyári melegben kicsit túlkelnek a tészták.

 A turmixok közül talán azért a banánosat ajánlanánk, mert az könnyedebb, így jobban illeszkedik a gofrihoz, mint a csokis. Szép nagy pohárban kapjuk, a tejszínhab is jóféle, rá pici, színes, roppanós cukorka és szívószál. Itt tényleg újra gyereknek érezhetjük magunkat.

Állítólag van, akiknek nem ízlik ez a fajta, és kifogásolják, hogy a tészta belseje ragacsos és „sületlen”. Ők viszont biztos nem ettek még igazi gofrit, azaz waffelt, mert az ilyen. Egyszer mindenképp érdemes megkóstolni! Én biztos, hogy vissza fogok járni, egyrészt a nosztalgikus hangulat miatt, másrészt, mert tényleg nagyon közel áll ahhoz, amit kint ettem.

Dani

Cím:  1074, Budapest, Dohány utca 39.

www.facebook.com/go.free.bar

Haverkodjunk Facebookon is: www.facebook.com/colorcammag

Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?

Oszd meg velünk kommentben, vagy írj a hello@colorcam.hu-ra!