Meggyőződésem, nincs olyan DSLR tulajdonos (hacsak nem a fotográfia a hivatása), akit hétköznapokon nem üldöz rendszeresen a dilemma, vigye-e magával a nem kis cihelődéssel járó fotóapparátusát, vagy válassza az egyszerű megoldást és induljon útnak nélküle.
Persze totálriszpekt az elhivatott kivételnek, sajnos jómagam nem tartozom ebbe a csoportba. Számtalanszor voksolok a kényelem mellett, amit aztán rendszeresen megbánok. Megbecsülni sem tudnám, hányszor adódott olyan helyzet, hogy azt kívántam, bárcsak döntöttem volna másképp reggel. A sorozatos bosszankodás következményeképp úgy egy éve fontolgatom egy komolyabb kompaktgép beszerzését, amit bármilyen körülmények között magamnál tarthatok, legyen az egy szimpla munkanap, kéktúra a Zemplénben, vagy akár egy spontán városligeti sörözés a cimborákkal.
Így nem csoda, ha kaptam a lehetőségen, hogy kipróbálhassak egy ígéretesnek tűnő kis masinát, a Stylus 1-et, ami az Olympus jóvoltából érkezett a COLORCAM irodájába. Ezúton is köszönjük.
A készüléket egy kék Olympus válltáskában egy akkumulátor és egy töltő társaságában foghattam először kezemben. Sajnos használati útmutatót nem tartalmazott a csomag, így külső segítség nélkül kezdtem meg a magyar nyelvű menü feltérképezését és a funkciók személyre szabását. Már első kézbevételkor megbizonyosodhatunk róla, hogy nem egy tucat géphez van szerencsénk. A kezelőtárcsák és funkciógombok inkább emlékeztetnek a tükörreflexeseknél megszokott világra, mint a kompaktokéra. A fém váz masszív felépítésről tanúskodik. A készülék egy 6.0 - 64.3 mm-es (ekv. 28-300mm), a teljes fókusztartományban fix 1:2.8-as fényerővel bíró, optikai képstabilizátorral is ellátott lencse és egy 1/1.7''-os 12 megapixeles szenzor büszke tulajdonosa. Utóbbinak ISO érzékenysége a 100-12800 közötti tartományt fedi le. Jpeg formátum mellett tömörítetlen raw képeket is készíthetünk, melyeket nem kis örömömre a Lightroom 5.5 verziója mindenféle fennakadás nélkül be is importált. A dönthető és érintésérzékenységgel is ellátott LCD kijelző mellett elektronikus keresővel is felvértezték, amely a beépített szemérzékelőjének köszönhetően automatikusan kel életre és ezzel egy időben kikapcsolja az LCD érzékelőt, mikor abba belenéz a lelkes felhasználó.
A számtalan tárcsa, funkciógomb mellet beépített vakuval is ellátták a készüléket, bár utóbbi használatát sikerült elkerülnöm. A full HD videó mellett sztereo hang rögzítésére is képes. Reggelig folyatathatnám, de az Olympus hivatalos honlapján mindenre kiterjedő részletes műszaki leírást talál az, aki alaposabban elmerülne a technikai adatok tengerében.
Engem a fent említett tulajdonságai kellően meggyőztek arról, hogy érdemes a Stylus 1-nak esélyt adni és nem is kellett csalódnom. Egy teljes hétvégén keresztül babrálhattam a kis masinát a barátaim társaságában egy kirándulás alkalmával. Leírni sem tudom azt a mámorító érzést, amikor egy több napig is eltartó túrán a 20-25 kg-os teljes menetfelszerelés mellett, nem kell még egy 3-5 kg-os fotós táskát is magammal vonszolnom. A feltöltött akkumulátor rezzenéstelen arccal kibírt egy teljes hétvégén át tartó kattintgatást (~150-200 kép és még nem mutatta a merülés jeleit). Az automatikusan nyíló objektívsapka jelentősen lecsökkenti a táskából kivétel és a hadrafoghatóság között eltelt időt. Az autófókusz zavarba ejtően gyors és pontos. A menü is jól átlátható és a személyre szabható tengernyi kezelőszervnek köszönhetően a legtöbb amatőr fotós kiélheti kreativitását. A legkomolyabb galibákat az ON/OFF és a REC gomb összekeverése okozta, melyek között tapintással szinte lehetetlen különbséget tenni. Az utóbbi funkcióját hamar le is cseréltem a beépített ND filter (mert olyan is van) ki-bekapcsolására.
Utólag ez a lépésem sem bizonyult bölcs döntésnek, innentől ugyanis rendszeresen kerültem olyan szituációba, hogy indokolatlanul magas iso-t vagy tág rekeszt követelt a helyes expozíció, gondolom a jelenség okát már kitaláltátok… Ami mellett még nem mehetünk el említés nélkül, az az f2.8-as rekesznek a tele állásban (300mm) tekintélyes fókusztávolságnak és kompaktokhoz képest nagyméretű szenzornak köszönhető háttérelmosás. Néhány a géppel készült tesztkép alapján azt kell, hogy mondjam, igazán kellemes (lásd képeken). Bár f2.8 mellett 100%-os nagyításban kukacoskodva jelentős lágyulás érezhető, de őszintén megvallva, ez „monitornyi” méretben már nem zavaró. Persze ez nem a szempillaszámláló női portré kategória, de méreteihez képest határozottan megállja a helyét.
Mivel egyéb ebben a kategóriában felvonuló egyedekkel összehasonlítani nem volt alkalmam, az egekbe magasztalni nem lenne túl sportszerű lépés. De azt határozottan kijelenthetem, hogy az együtt töltött idő minden percét élveztem, bizony sajnáltam, hogy vissza kellett adnom. Semmi kétségem a felől, hogy a jövőben egyre nagyobb teret hódítanak a fotográfia szerelmesei körében a csúcskompaktok. Persze lehet tőlük fintorogni és a komolyabb tükrösök képminőségével sem nagyon vehetik még fel a versenyt. Viszont egy nagyon fontos (ha nem a legfontosabb) tulajdonságukkal lépéselőnyben járnak, az pedig az, hogy elférnek egy kabátzsebben és bármikor előkaphatjuk, ha kell, még ha reggel nem is sejtettük, hogy szükség lesz rá...
Torrente
