Hamburger day - élet a mekin túl

Megjelent: 2014.06.27. 17:25
Írta: colorcam

Azt tudni kell, hogy én Mekis hamburgert, és amúgy ámblokk „junk food”-ot általános iskolában ettem utoljára, akkor is csak azért, mert osztálykiránduláson oda vittek a tanár nénik ebédelni. Én már akkor se találtam menőnek. A hamburger sose tudott lenyűgözni. Ellenben ősszel ettem a Kecskeméti utcában a Goodbarban. Na, arra már azt mondom, hogy igen! (Innentől a fanatikus burgerezők, lehet nem is olvassák a cikket, én azért mégis leírom az észrevételeim).

photo 2 (10)_1.JPG

Gondoltam, azért csak illik kinézni erre az eseményre, pláne, hogy nem talponálló hamburgerezők lesznek, hanem Budapest legjobbjai. Vagy ha nem a legjobbjai, de akik számítanak. Két napot is kint voltam, de másodjára csak azért, mert az első nap annyira nem fogott meg, hogy nem tudtam volna miről írni. Sajnos így se. Hacsak annyit nem, hogy ha ezek a legjobb helyek, akkor senki nem maradt le semmiről.

photo 1 (13).JPG

Szinte most minden gasztro esemény a Millenárisban kerül megrendezésre. Ami egyébként egy jó helyszín. Viszont hátulról érkeztem, és azt hittem, rossz helyen járok, mert teljesen üres volt a Millenáris. Mint kiderült, csak az első karéjban, egy kis körben voltak a bódék. Nem egy Gourmet Fesztivál.

Gyors szemle után az első kérdésem, hogy a Pasta Station mit is keres a Hamburger Day-en? Mentségükre legyen mondva, volt kürtőskalácsos is. E két rejtély leküzdése, és ignorálása után, töprengés, hogy hol együnk? Külső dizájn alapján a Finomító Kantin és a Bölcső volt, ami jónak tűntek. A Finomítóról már sok jót hallottam, sajnos azonban Bárány Burgerük nem hagyott bennem mély nyomot. Az igazat megvallva, semmilyet. Kissé ízetlen, fűszerezetlen hús. Ha látatlanba elém teszik, nem tudom milyen húst eszek. Pedig a báránynak elég jellegzetes az íze, de ez valahogy semmilyen volt. Paradicsomos szósz a buci felső részében, kis saláta és kb. ennyi. Mirelit sült krumplival, és egy kissé gejl szósszal, ami egy ezersziget öntet utóérzését keltette.

photo 1 (12).JPG

Ezután a Bölcső Bár burgerét kóstoltuk meg. Itt is volt bárány, de biztosra akartunk menni. Itt kb. 10 percet kellett várni, míg elkészült, de kivárja az ember. Sokan panaszkodnak emiatt, de egy fesztiválra nem berobog az ember, hanem úgyis eszik-iszik, beszélget. Szerintem ez belefér, másrészt tényleg mindenki keze alatt égett a munka, hogy minél gyorsabban készítsék a hamburgereket. A Bölcsősök nagyon szimpatikusak voltak, mind a tulajdonos, mind a kiszolgálók, ami a Finomítóról szintén elmondható. Ha, ezt kéne pontozni akkor előkelő helyen végeznének. Viszont most az ételek vannak terítéken, és számunkra a Bölcső se tudott maradandót alkotni. Jól átsütve kértük a húst, amit meg is kaptunk. A krumpli is házi, aminek örültünk, viszont a HEINZ mustár és majonéz, olyan kapufa, hogy arra szavak nincsenek. Bár, mielőtt kóstoltuk volna, szabadkoztak, hogy ezen kívül minden házi, mi akkor is szomorúan konstatáltuk.

photo 2 (9).JPG

photo 1 (11).JPG

Nagy ízekről itt se tudunk beszámolni. Ezután távoztunk is, és 1 perc múlva már semmilyen nyom nem volt bennünk, csak a nagy űr.

Vasárnap ismét kinéztem, mert kíváncsi voltam a legendás W35-re, és a Barabás étterem kacsás hamburgerére. Ők egyébként debreceniek, csak nyitottak egy bisztrót Pesten.

A W35 számomra túl amerikai, az óriási táblájával, rikító zöld pólóival. Legyőzve ezt az ellenszenvem, egy BBQ-s hamburgert kértem. Köretnek itt már lilakáposztás salátát és újburgonyát kaptunk. Igazából ezek jobban bejöttek, mint az összes hamburger, amit kóstoltunk. Egyrészt a salátába rafinált módon kis gyömbért raktak, másrészt a krumpli nagyon puha, pont jól megsült, ízletes volt. A hamburgerre annyit tudok mondani, hogy jó. Semmi különös, nem hozott lázba, de legalább véleményem van róla.

photo 3 (4).JPG

Végül a Barabás Thai Kacsa Hamburgere. Nálam ez lett a befutó. Nem azért, mert annyira Fine Dining lenne, vagy annyira kifogástalan. Hanem azért mert itt legalább kaptam egy erősebb íz élményt. Ha hamburgert csinálnék otthon, vagy valakihez mennék vendégségbe, akkor az ilyen lenne. Vagy ilyennek kéne lennie. A buci nem kiemelkedő, sőt talán a négy közül ez a legegyszerűbb, de mangalica zsírban sütötték, picit megkeményedett, és ropogós lett. A kacsa finom, zamatos volt, pont jól átsütve, rá édes hagyma, és mogyorós-mézes mustár. Ez utóbbi  annyira nem volt ütős, nem rakott hozzá sokat, de kísérletnek jó. A saláta itt is kapott gyömbért, mégis megmaradt a házias (vidéki) íz, ami nagyon tetszett. Itt is újburgonya, kis kakukkfűvel. Szintén tökéletesen elkészített. Mondom, az egész közel sem jár a gasztro forradalomhoz, se a fine dininghoz, de mégis ez a hamburger lett az, amire 2 nap távlatából is emlékszem.

photo 2 (8).JPG

Ami az italokat illeti, a Finomító Kantin fahéjas meggyszörpjét mindenképp ki kell emelni! Az hibátlan volt. Nem csak úgy, hanem az egyik legfinomabb, amit életemben kóstoltam. Nagyon eltalált, úgyhogy ezért egy piros pont mindenképp. Valamint, a Barabás hárs limonádéja is igazán különleges volt. Bár ismerősömnek ez az íz már túl bizarr, és engem pedig kicsit a gyógy termálvíz ízére emlékeztetett, de ízlett.

Összességében csalódást okozott a Hamburger Day, és ahogy a Facebook oldalukon található hozzászólásokat olvasom, nem csak én vagyok így ezzel. Igaz, ahogy nézem, nem meghívásos volt, hanem bármelyik étterem jelentkezhetett. Remélem, azért ennél vannak jobbak is a hazai színtéren, akik talán nem látták értelmét, hogy nagyüzemben kijöjjenek és főjenek a saját levükben, hanem inkább viszik a boltot.

Haverkodjunk Facebookon is: https://www.facebook.com/colorcammag

További képek Instán: http://instagram.com/colorcammagazine

A bejegyzés trackback címe:

https://colorcam.blog.hu/api/trackback/id/tr836414187

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.