A Mercedes-Benz 2004-ben a CLS-sel megalkotta az újkori négyajtós kupé fogalmát. Bár első hallásra furcsának tűnt az ötlet, a CLS a Mercedes egyik legvitatottabb, de sikeres modellje is lett. Az ötlet olyannyira jónak bizonyult, hogy idővel más márkák is követték, így jött létre a Volkswagen Passat CC és az Audi A7-es.

Hat év után most megalkották a második generációs modellt, amely az E osztály padlólemezére és műszaki megoldásaira épülve kicsit felfrissíti a Mercedes-Benz kupéválasztékát. Az új CLS már nem annyira különleges, mint az előd, a szögletes orr mellett kicsit furcsán hatnak az oldalt végigfutó lágy vonalak. A csomagtartófedél már nem lejt annyira, a hátsó lámpák meg kicsit cicababásan csajosak. Az orra kivételével nem egy férfias jelenség, méreteivel mégis tiszteletet parancsol, a formájából pedig sokan rájönnek: ez egy drága autó.

Belső

Utas szemszögből felemás érzéseket vált ki a CLS, már az sem mindegy, hol ülünk. A hangulat foghatja meg a legjobban az utasokat, a belső kialakítás tényleg ízléses és minőségi. Kicsit úgy érezhetjük magunkat, mintha éppen egy elegáns ötcsillagos szálloda szivarszobájában kellene társalognunk, a CLS nyugalmat és kifinomultságot áraszt. A térkínálat azonban csak az első utasoknál megfelelő, hátul a két különálló ülésnél a fejtér korlátozott. 180 centiméter magas embernek már kifejezetten kellemetlen ott ülni, tehát ekkor már nem javíthat a bizonyítványon a szép megmunkálás sem. Rekeszekben, ötletes tartókban nincs hiány, az 520 literes csomagtartó is elegendő lehet a négy utas összes csomagjának, de egy kicsit elnyújtott a kialakítása. Nagyon kényelmes a CLS-ben utazni, a menetzajok jelentős része is ki van rekesztve az utastérből.

Motor, fogyasztás

A tesztautóban a németek motorbüszkesége teljesített szolgálatot, a háromliteres turbódízel 265 lóerős teljesítményre és 620 Nm-es forgatónyomatékra képes. A motor igazi gyöngyszem, de sajnos a váltóról már ugyanez nem mondható el: a hétfokozatú szerkezet ugyan paramétereit tekintve nem rossz, azonban gyorsaságban már nem annyira kiemelkedő. Szerencsére finoman vált. Plusz 60 kg, ha a tömegről van szó, plusz 2 tized másodperc, ha a 100-ra gyorsulásról, plusz 7 tized liter, ha a fogyasztásról, több mint plusz 800 ezer forint, ha árkülönbségről van szó − amennyiben a CLS-re vágyó tehetős vásárló nem éri be a hátsókerékhajtással, a 4Matic rendszer esetén ezekkel kell számolnia. Így 8,5 liter körül jött ki az átlag.

 
Vezethetőség

Bár alapvetően sportosnak néz ki, hangulatában és menetteljesítményeit tekintve kicsit öreguras. A motorja a hatalmas nyomatéknak köszönhetően őserővel húz, de a 265 lóerő egy részét letagadhatná. Ezzel együtt is túl erős, az autó egyéniségéhez ugyanis nem illik a sportos hajtás. Inkább egy kellemesen lendületes vezetési stílus passzol hozzá, arra pedig gyengébb motorral is képes lenne. Forszírozott kanyarodáskor nem tetszett az erőteljes orrtolás, a túlzott alulkormányzottság sem. Az elöl több-, hátul térlengőkaros független felfüggesztés az átlagosnál nyilván jobb rugózási komfortot biztosít, az úthibák zömét kivasalja, de a CLS futóműhangolásilag sem S-osztály, annyi szent. 

Ár

A szerény ellátmányú, automata távfényt, LED-es világítási rendszert azért csak nyújtó tesztautóra szinte illik a fapados jelző. Húszmilliós listaárával, a próbált példány 23,7 milliós újkori értékével mondjuk mindezt. Nem kevés, de a CLS életérzést ad.

Összegzés

A kategóriateremtő CLS továbbra is unikum saját kategóriájában, de csak azoknak éri meg igazán, akiknek kell a kupés megjelenés - és ritkán ülnek hátra.