A SsangYong Rexton végre mutatósra sikeredett. A sárkányos logójú itthon kevésbé népszerű terepjáró sokak figyelmét felkelti. Egyrészt mert szerintem tényleg jól néz ki, másrészt, mert kevesen ismerik a modellt. Pedig érdemes jobban utánamenni a dolognak. Mert lehet, hogy végül felejtős lesz a Toyota Land Cruiser.
Végre egy színfolt az amúgy már unalmas hobbiterepjárós piacon. A SsangYong mérnökei nem kifejezetten szépérzékükről híresek, legalábbis az előd modellek nem voltak annyira vonzóak itt keleten és a mesés nyugaton sem. Azonban végre nekik is leesett a tantusz és megalkották a Rexton W fantázianévre hallgató autót. Az eredmény természetesen nem csak a külcsín miatt dicséretes. A belbecs és az autó tulajdonságai is sokat fejlődtek. Persze, még mindig van hova.
Nem csak egy fekete Q7-es lehet tiszteletet parancsoló, hanem bizony egy jóval alacsonyabb mezőnyben versenyző Rexton is. Robosztus méretei, majd 2 méteres szélességéhez és ugyanekkora magasságához 4,76 méteres hossz társul. Egy fehér modell került hozzám, így talán egy picit kevésbé néztek rá az emberek "maffia autóként".
A fehér színhez belül jól passzoltak a "nagyokat" idéző fekete bőr ülések. Tér bőven van az autóban, elől és hátul is kényelmesen elférünk, nem kell magzatpózba húznunk magunkat. A harmadik üléssor kedvünkre variálható, esetleg a nagyobb csomagtér érdekében a padlóba is süllyeszthető. Az így 2 köbméteressé váló csomagtérből azonnal rakodótér válik.
A műanyagos beütésű fabetétek, nem hatnak ultragagyin és a jellemzően távol-keleti műszerfaltól sem vert ki a víz. A beltér összképe kellemes a szemnek, abszolút barátságos, bár talán picit régimódi is egyben. Viszont amint helyet foglalunk az egyébként kényelemes ülésekben hiányérzetünk támad. Ugyanis itt nem azokat a szolgáltatásokat kapjuk, amit ebben a kategóriában várnánk. Hol a fedélzeti számítógép? Kérem szépen az nincs. Ugyan a cikk már 2014-ben íródott, de már 10 évvel ezelőtt is elvárás volt ennek megléte. Azonban ez csak a kezdet. Ugyanis az automata ablak is hiányzik, se hármat villanó irányjelző, se fullos hifi (bár usb-t kapunk), se automatikus fényszóró lekapcsolás. Csodák csodájára viszont a motorháztető teleszkóposan nyílik. Kompromisszumok. Erről szól a Rexton. Az persze érthetetlen, hogy miért. Ugyanis az említett hiányosságok, apróságok beépítését egy sarki fűszeres sem hagyná ki. Akkor a mérnökök miért tették?
A tesztautó egyébként fűthető és memóriás ülésekkel érkezett, egy szívemnek kedves automata váltóval megspékelve. A Mercedes-Benz és SsangYong kooperációból született 5 fokozatú bolygóműves automata kiváló társ volt. Akadásmentesen dolgozott, a váltásoknál szinte semmit sem lehetett érezni és meglehetősen gyorsan reagált. Az egyébként kétliteres motorral szerelt kiváló koreai öngyulladós motor 155 lóerőt tol ki magából. Az infokat olvasva tényleg nem tűnik soknak ez az adat, tudva, hogy egy 2 tonnás gépet kell ennyi erővel megmozgatni, mégis olyan érzésünk lehet az autóban ülve, hogy ez nem esik nehezére, sőt. Ha pedig kicsit odalépünk és megérkezik a 360Nm akkor még az ülésbe is tapadhatunk egy rövid ideig. A gyárilag 7,8-as fogyasztás nem teljesen tükrözi a valóságot, alattam simán ette a 10-et is, amin nem érdemes csodálkozni.
A Rextont kicsit terepen is megmozgattuk, így jól kijöttek az autó pozitívumai, ugyanakkor már említett hiányosságok itt is visszaköszöntek. Klasszikus alvázas felépítéssel találkozunk. Keresztlengőkaros, hátul pedig nyolc lengőkaros (automatánál) futóművel próbálták Koreában ellensúlyozni az esetlegesen kényelmetlen közúti közlekedést, amit azt gondolom többé kevésbé sikerült is. Nem akarok túlozni, nem arról van szó, hogy meg sem érezzük az úthibákat. Erősen tompítva kapjuk őket, így nem fog minket káromkodásra késztetni utunk során. Problémásabb útviszonyoknál ott a kapcsolható összkerékmeghajtás és a felező is, plusz kapunk lejtmenetvezérlést is. Azonban differenciálzárat nem. A legtöbb helyen egyébként kisegít minket az autó 25 centis hasmagassága.
A tesztidőszak alatt nagyon megszerettem az SsangYong felsőkategóriását. Annak ellenére, hogy érthetetlen módon nélkülöz sok, a mai elvárásoknak megfelelő kényelmi funkciót. Terepen és közúton viszont kifejezetten jól teljesít, elfér benne egy kisebb stáb, vagy egy nagyobb család és a kétliteres motor is szépen muzsikál. Ha hajlandóak vagyunk áldozni a kényelem oltárán, akkor egy nagy, tekintélyt parancsoló, praktikus autót kapunk a versenytársak alatt jóval egy millióval. A fapados verzió már 7 millió alatt vihető. Ez az ami nem mindegy.
A tesztautót köszönjük a WAE Kft.-nek.
