Saját korában az E5 nem vette fel a pixelháborúban dobott kesztyűt. A 13,1MP-el a ligában szerény szereplőnek számított. A Leica méret megtagadása az FT azaz 4/3-os képszenzorral  új utat tört. Az Olympus viszont már fennen hirdette az MFT, azaz a mikro four / third irányzatot, elbizonytalanítva a vevőköreit, főleg az E3 utódra várók táborát. Megjött az E5! De lesz-e további támogatatás, vagy meg áll ez a vonulat? Ma is válaszra vár a kérdés. Ez pedig már 2010-ben is felmerült, de ma is aktuális. Lehet, hogy az Olympus az E5 modellel búcsúzik az FT irányzattól? De lássuk a gépet.

Gép a kézben

A mai vázakhoz képest  eléggé  vaskos, tömzsi. Stabil, masszív fogás van a gépen. Az mindenképpen hozzá tartozik, hogy a gép fröccsenő víz ellen védett, időjárás álló, robosztus kialakítású. Nyomógombjai így keményebb járásúak, mélyebben fognak működéskor. A jobbkezesek, főleg  hüvelyk és mutató újaira komponált kezelőszerveknél a két vízszintesen pozícionált tekerők használata különösen jól kézre, illetve újbegyre szabottak. Jó a szem-kagyló és komfortos kihajtható, forgatható  nyeles képernyő. Sokkal praktikusabb, mint sok más gyártók zsanéros szerencsétlenkedése.

Közvetlen elérések tekintetében nincs ok panaszra. Balról jobbra haladva a vaku nyíl Up felirattal ugrik a 13-as kulcsszámú vaku. A vaku nyíllal aktiválható és a menüben a kompenzációra is lehetőséget ad. Mód van a vezetékmentes 3 vakucsoport vezérlésére is. A középső MODE az önkioldó, egyedi és a sorozatfelvételeket állítja. Alatta az AF mező választható. A MODE és az AF együttes alkalmazásával különféle funkciósorozatok AWB, AE, stb. Külön üzemmód választó tárcsa helyett a MODE és a vízszintes belső tárcsa működtetésével állítható a PASMB beállítás. Balra a képernyő síkjában a MENÜ és az INFO gombok találhatók. A jobb oldal ehhez képest jóval több funkció kezelését látja el. A mutató új azonnal rásiklik az exponáló gombra. Alatta a vízszintes elülső tárcsa üzemmódtól függően több funkciót láthat el, mint blende, idő, stb. A segéd LCD megvilágítását az első felső gomb adja, majd a WB a fehéregyensúly beállításra szolgál. Az expozíció kompenzáló gomb erősen be van ágyazva, vastag újakkal nehézkes a kezelése. Szerencsére az ISO gomb már kibújik és jobbra szélen kezelhetővé válik. Az AEL/AFL gomb jól elérhető, de az élőkép gombjának eléréséhez kissé le kellet venni a kihajtható monitor kávájából. Az Fn egyedi funkció gomb. Tizenegy szolgáltatás rendelhető a gombhoz az Egyedi beállítások B-menüjében. Ezen kívül 4 db saját beállítás is aktiválható vele. Az Fn gomb működése felcserélhet az AEL/AFL-lel. Visszajátszásnál azonnali 10x nagyítás érhető el vele a képen a nyílgombokkal kiválasztott képkivágáson. 

A videó felvétel indítását a mellette lévő jobb szélső gomb kezeli. Nem maradhat el a kék lejátszás gomb és a kuka törlő gomb, amelyek a menü navigációs nyilakat és a nyugtázó OK gombot fogják közre. Hatásos belső szenzorstabilitással rendelkezik a gép. Kukkantsunk közelebbről a valódi 100% lefedettségű pentaprizmába! Energiatakarékosság miatt a kijelző képernyőjét lekapcsolja a reflexiós IR orr közelítés érzékelő.

 Első lendülettel

Az ember mindjárt lövöldözne, előbb bekapcsolót kell keresni. Alul balra nem éppen kézre esően, de megtaláltuk egymást. Kártyákból CF és SD variációknak is bebocsátást adnak az oldalajtó mögötti foglalatok. Ellenőrizve a markolatban lakó PS-BLM1, 7,2 V, 1500 mAh akkumulátort már célra is lehet tartani a Zuiko 14-54 f 2,8-3,5-ös alap obit. A gép gyorsan fókuszált, határozottan, szépen hanggal exponált. A képernyőt kifordítva a visszajátszásnál telt színekkel, szép rajzolatú képeket adott.  A módosításokhoz a gyorsmenűben minden jól átlátható és kezelhető. Az üzemmódok között szépen lehet navigálni és az első ill. hátsó tekerentyűk gyors beavatkozást tesznek lehetővé. A menüben a nyilakkal és az OK-val nyugtázva hasonlóan kezes a gép.

A fókuszra sincs panasz, bár egy kicsit fürgébb is lehetne.  A kontraszt érzékeny 11 kereszt-szenzoros rendszer megbízhatóan dolgozik. A baloldali felső keskeny vállon az AF gomb megnyomásával és a belső tárcsával az egyszeri, folyamatos követő, a manuális egyszeri AF+MF, ill folyamatos AF+MF állítható.

A 49 zónás fénymérési módből az AF gomb benyomásával és a külső tekerővel állítható, átlagoló, középre súlyozott, szpot csúcsfény és szpot árnyék választásával.  Az utóbbi kettő igen hasznos sok extrém helyzetben. A MODE gombbal az egyes és a sorozatvető üzemmódokat illetve az önkioldási időzítéseket állathatjuk az elülső tekerővel. Mindez jól mutatja a gép gyors reagálását a változó igényekre.

A TruePic V+ processzor legalább úgy repeszt, mint az öthengeres V-rokker. A jó lencse, ami a Zuiko-nál adott, a képérzékelő, a jó képfeldolgozó szoftver algoritmus pontos összehangolása kell a jó kép készítéséhez.  Az Olympus híres a szép képszíneiről. A JPEG kissé élénkebb, élettelibb színekkel dolgozik. Sárgáit nem sokan hozzák esetleg PS ill. LR után, mint ami itt az E5-ből, alap géphangolásból” azonnal kipottyan.

ISO tartománya hozza az akkori technika elvárt adatait. Az ISO 100-6400 standard elvárás volt akkortájt. Igaz az 1600-as de inkább 1250 az igazi felső határ a szép kép készítésénél. Zaj már 3200 esetében számomra magas. A számítógépes laborálás esetén PS, LR, vagy Noise Ninja karmai közé kell dobni. Ezek levasalják a zajokat, de élességet veszítünk, akármit is csinálhatunk vele.

A folyamatos expozíciós sebesség 5 kép/mp 16 ORF rögzítés mellett. Ezzel jó középmezőnyben van a gép teljesítménye.

Beépített vaku 13-as kulcsszámmal / ISO 100-nál magasabb az átlagnál. ETTL II üzemmódot ismeri a gép. Természetesen külső vaku vezérlésre alkalmas a gép. A belső vaku fénye szabályozható és jól illeszkedik, megfelelően adagolja a képekhez a fotonokat.

A videó ebben az osztályban is alapkövetelmény. Az Olympus azért jócskán lemarad a versenytársak

kínálta lehetőségektől. Még ultrakompakt és kompakt gépeiben sem követte a kor elvárásait, a HD felbontású videót. A 640x480-as mozgóképek is csak igen korlátozott módon kerülhettek a kártyára (hanggal maximum 10 mp hossz stb.). Az E-5 immár képes mozgóképek rögzítésére, de csúcsgép mivoltának ellenére csak 720p-ben. A konkurencia ezen a téren fölényesen lehagyta az Olympust, hiszen már akkor is standard lett az 1080p. Viszont a felvett filmek képminősége ebben a felbontásban átlagon felüli. Az AVI kiterjesztésű videók motion JPEG tömörítéssel átlagosan kb. 4-4,4 MB helyet vesznek igénybe másodpercenként a memóriakártyán. Sajnos, a filmek hossza korlátozott, így HD-ban csak 7, SD (640x480) felbontásban pedig maximum 14 percesek lehetnek. A filmfelvétel élőkép módból indítható. A kontrasztérzékeléses AF igen lassú, ezért érdemes inkább manuálisan fókuszálni felvétel alatt. Az ISO értékét a masina automatikusan állítja, kivéve, ha M-módban.

Menürendszer dióhéjban,

…kerül ismertetésre, túl az első lövöldözésen és izgalmakon. Sok oldal, a gépkönyv, a Youtube valamint a DPreview részletesen taglalja a menürendszert, így itt is csak ízelítőt adhatunk erről.  Ehhez úgy is a gépet kell kézbe kapni és lapozgatva nyomogatni.  Mint minden gyártó igyekszik a menü rendszerét következetese fenntartani illetve adaptálni az új verzióra.

Ebből a legfontosabb az utolsó ábra. Ezen minden lényeges menüpont a nyilakkal és az OK nyugtázással gyorsan elérhető. Az Olympus külön beépített extrái művészi beállításokat, hangolásokat tesznek lehetővé.  Az E-5 összesen tíz művészi szűrőt kínál: kereszthívás, dioráma, lágy szépia, világos tónus, halvány és világos szín, lágy fókusz, popművészet, pinhole, szemcsés film és talán a legizgalmasabb, a drámai színek. Az ortodox „hagyományőrzők” természetesen fintorognak, hogy ennek nincs keresni valója ennek a gépben. Viszont a felsorolt szűrőkkel időt megtakarítva sikerül már gépen belül olyan fotót készíteni, ami örömet okoz és tetszik, akkor a számítógépes utómunkálatokat megtakaríthatjuk. Pluszként említendő, amivel egy adott fotó árnyékos részeiben (bebukott terület) szabadíthatunk fel részleteket. A szűrőt gyenge, normál és erős fokozatban lehet beállítani.

 Értékelés

Az Olympus E5 érkezését már nagyon várták a ”hellenisták” és a szakma is. Az E3-hoz képest vannak komoly előrelépések, de semmiképpen nem áttörés, hanem inkább illeszkedés a korszak ligája követelményeihez. Kétség kívül 13,1 MP, nyolcféle képarány, egy új TruePic V+ képalkotó processzor, megemelt ISO 6400, arcfelismerés, AF hangolás, videófelvétel, 3”-os kijelző 920 000 képponttal, művészi szűrők és még pár apróság mindenképpen többlet az előd tulajdonságaihoz képest. Az Olympuson történt ugyan változás és a villámokat szóró Zeus meója dicséretes módon csak 13-as kulcsszámmal engedte ki az E5 vakuját. Energiafelhasználás a kb. 500kép/feltöltés adattal még mai szemmel se rossz. A gép 2013-ban is szép képeket ad. Legendás JPEG szoftvere, ami ma is megállja a helyét. Sajnos a mai 20-25MP-s és a stréberek 30 MP fölötti pixelszáma, amihez ugye teljes számítógépes háttér cseréje javasolt, valamint a 25600-as ISO háborús hősök világban ez a gép technikailag túllépettnek tekinthető.  Ha így haladunk, lassan olyan magasra emelik az ISO-t, hogy még a „fekete lyuk”-ban is vaku nélkül fényképeznek egyesek! Igen egyesek, mert párjuk nem lesz, hiszen csak egyszer kerülnek oda — így ott nem kell a sorozatvető sebességekkel már bíbelődni. Marhaságot félre téve, azt hiszem a dolog a FÉNYképezésről és nem a SÖTÉTképezésről szól. Az Olympus E5 normál fények mellett ma is állja a sarat képeivel.  Kérdésesebb viszont a 4/3-os géposztály támogatottsága. 

Várkonyi István

A készüléket köszönjük az Olympusnak!