Itt a tavasz, mehetünk a szabadba, mondjuk egyből a rakpartra. De van ott egyáltalán valami? A kérdés jogos. Furcsa, de sok errefelé a kihasználatlan hely, több felett már eljárt az idő, de a fény már ott van az alagút végén. Nyílt ugyanis pár étterem, akik nem csak a turistákat szeretnék magukhoz csábítani, hanem a hazaiaknak is újat kívánnak mutatni. A Fővám térnél található Up&Down egy ilyen hely. Egy gyönyörű szép sarokház lábában húzodik meg. Nem hivalkodik, majdhogynem elmegyünk mellette. A jó idő beköszöntével azonban kikerülnek az asztalok is, így élvezhetjük a friss szellőt, a napsütést és a Duna halk hullámzását.
Az étterem nevéből adódik a kérdés: mi az Up és mi a Down? Utóbbi, azaz az alsó rész még nem nyitott meg, mi azért lekukkantottunk oda is. Mintha időutazást tettünk volna a Csepel Művekbe, ugyanis koncepcióból kiállítottak mindent, ami vas és rozsdás. Bulihelyszínnek készült bár szerintem még lesznek itt finomítások, amik összehangolják a felső UP-pal.
Az UP, azaz a tulajdonképpeni étterem rész elegáns, mégis kötetlen és laza érzetet kelt. Az enteriőr nem feltétlen az én stílusom, de ez nem jelenti azt, hogy rossz. A tulajdonosok oda vannak Kubáért, így a karibi szigetország hangulata köszön vissza sok helyen. Igaz én sosem jártam arrafelé, úgyhogy ezt megerősíteni nem tudom, ám kétségtelen, hogy szolíd fülledtség sugárzik a helyből. Egyik felén csillárok, másik felén Edison-féle ízzók lógnak. A falakon visszatükröződik a rom és kopottság, ami a kubai életérzés velejárója, amihez kapunk még óriási képkereteket H.Newton fotóival és egy éttermen körbefutó lilás neoncsíkot. Ja, és van egy random próbababa is a sarokban. Ez így leírva kicsit rosszabbul hangzik, mint amilyen, mert amúgy a hely tényleg kellemes. Jó itt elidőzni és nézelődni, a szemünk biztos nem fog pihenni. Ráadásul körben az utcafrontra néző üvegablakok vannak, melyeken csak úgy dől be a fény, miközben limonádénkat vagy épp egy koktélt szürcsölünk.
Ha a szemünk már kicsodálkozta magát, vessünk egy pillantást az ételekre! Izgatottan vártam a napot, mert a az étterem Facebook oldalán található fotók igencsak felkeltették az érdeklődésemet. Ritkán látni ugyanis ilyen szép, igényes és modern fúziós tállalást, amit itt produkálnak. Szemünknek igazi orgazmus. Az én szememnek legalábbis biztos, de bízom benne, hogy a többi vendég is értékeli. Hogyne értékelné, mikor desszertnek szép fekete palatányéron érkezik egy kis vattacukor, szarvasgombás hab ropogós tésztával és sóskaramell szósszal. Csodálatos látvány. No de ne szaladjunk ennyire előre!
Az étlap szűkre szabott, amit díjazunk. Nincsenek fölösleges tételek, csak ami kell.
Levesből vagy szezonális napi leves vagy a gulyás consomméből választhatunk. A napi leves annyira jól sikerült, hogy nem csak felvennénk az étlapra, de az egész étkezésünk egyik fénypontja volt! A káposztaleves ugyanis nagyon finom, selymes, benne a zöldség jól egyensúlyozva savanykás. A levest a szemünk előtt öntik ki egy gyönyörű tányérba. Abszolút fine dining, mindez 1250 Ft-ért több, mint verhetetlen.
A gulyásnál tudni kell, hogy a consommé egy könnyed dolgot jelent. Tehát, ha valaki egy sűrű, szaftos, tunkolós dologra vágyik, nehogy csalódás érje. Ellenben könnyed, friss, tavaszias, benne a paradicsom pedig olyan jól sikerült, hogy egy bödönnel hazavinnék és eszegetném egész nap.
Előételből többet is kóstoltunk. Voltak köztük jobban és kevésbé jól sikerült darabok is.
A borjú hússal töltött kápia sushi paradicsom textúrákkal nagyon izgalmas fogás. A tányér látványra eladja az ételt. Paradicsomból van itt minden. Homok formájában, paradicsomvízként, aszalt paradicsomként. Előétel, mégis kiadós fogás, egyedül a sushi rizset találtuk gyengébb elemnek. A füstölt kacsamájat szezonális gombával azoknak ajánljuk, akik szeretik az erősebb, mélyebb ízeket. A házi kenyér nagyon jóra sikerült mellé.
Főételekből bár a csirkét kerülni szoktuk, hiszen abban nincs nagy truváj, mégis megkóstoltuk. Milyen jól tettük! Kinézetre szintén szemet gyönyörködtető, ízre pedig nagyon harmonikus. Ilyen az, amikor jól van elkészítve egy csirke. Sokszor belefutni omlósnak mondott társába, ami olyan száraz, hogy alig bírjuk lenyelni. Ez tényleg szaftos, de mégis van egy lehelet ropogós kéreg rajta, a rizs itt már jobb, a mangó és a passió gyümölcs pedig tökéletesen illik hozzá. Apró kis rántott ropogós cubák kerül még mellé, ami nem csak esztétikailag dob az egészen, hanem ízben is.
Filet Mignon kimchi, füstölt burgonyakrém. Úgyszint egy erős fogás. A hús zamatos, jó állagú, a burgonyakrém pedig tényleg krém. Nehogy valaki pürére gondoljon, mert az egy másik kategória. A harmóniát egyedül a kimchi töri meg, amivel nincs semmi gond, csak ehhez így nem illik.
Minden, ami kacsa, ez lehetne a neve, de csak felsorolják, hogy kacsamell, kacsaszív, kacsa zúza. Hozzá pedig csicsóka, gesztenye, áfonya. Igyekszem többször nem elmondani, de ez a fogás is egy gyönyörű tányéron érkezik. Muszáj róla beszélni, mert elsőnek a szemével kóstol az ember, ami már fél siker. Itt pedig tényleg olyan szép, esztétikus a tálalás, hogy csoportokat szerveznék legszívesebben más vendéglátó egységeknek, hogy tessék megnézni, lehet így is.
Már jócskán tele voltunk, de a desszerteket nem hagyhattuk ki. Lehet csak az édes szám, de én még szívem szerint egy-két tétellel bővíteném ezt a sort. Egy csokis elemmel biztos. A kezdésnél említett szarvasgombás fehércsoki mousse vagy a szintén tejes alapú (fehér, hát milyen legyen) kókuszos pannacotta közül választhatunk.
Az előbbi tényleg olyan műalkotás, hogy csak nézzük és nem is akarjuk megkóstolni. Ízre viszont sajnos nekünk már kicsit túltolták. A szarvasgombával óvatosan kell bánni, itt picit túlszaladtak vele, valamint a sóskaramell és a ropogós misó lap is a kelleténél sósabb picit. Egy hajszálnyit kéne finomítani még rajta, és máris adnánk neki a tíz pontot.
A kókuszos pannacotta a kafir lime sorbettel viszont jóra sikerült. A sorbet kellemesen fanyar, hozzá a pannacotta édes és a zöld robbanós cukorka ad egy kis játékosságot az egésznek. Felülnézetből láthatjuk, hogy ez bizony nem más, mint egy szétfolyt tükörtojás snidlinggel. 
Az árakról nem sokat írtam, pedig érdemes megemlíteni, hogy igencsak barátiak. A levesek 1200 Ft, az előételek 1500-3000 Ft, a főételek 3000-4000 Ft körül mozognak, ami a minőséget, a helyet és minden mást is egybevetve nagyon jónak mondható. Az adagok pont megfelelőek, a tálalás ígérem utoljára mondom, hogy gyönyörű. Fél éves az étterem, így még azért ráfér a finomhangolás, hiszen volt pár étel és párosítás, amit nem igazán értettünk, de ettől függetlenül nagy potenciál van a helyben. Aki szereti az ázsiai-fúziós konyhát és nem riad vissza, ha paradicsomhomok kerül a tányérjára, annak feltétlen ajánljuk, hogy próbálja ki az Up&Down-t!
Cím: V.ker. Budapest, Fővám tér 1.
Web: www.upndown.hu
Szöveg: Dani
Képek: Farkas Marci
GASZTRO MÉG:
MATRJOSKA - HAMISÍTATLAN OROSZ ÍZEK A LŐRINC PAP TÉREN
BARAKA - MOLEKULÁRIS FINE DINING
CODE ZERO BUDAPEST - ERŐS ÚJFIÚ A BORBÁR PIACON
Haverkodjunk Facebookon is: WWW.FACEBOOK.COM/COLORCAMMAG
Instagram: COLORCAM_MAGAZINE
Kérdésed vagy észrevételed van? Esetleg figyelmünkbe ajánlanál valamit?
Oszd meg velünk kommentben vagy írj a HELLO@COLORCAM.HU-ra!
