www.ferfihang.hu/2014/02/27/feminista-jotanacsok-1-szex-csak-ha-kedvem-van/

Igen sokat emlegetett „családon belüli erőszak” — a liberális felfogás szerint — a férj által a feleségre kényszerített nemi aktus is. — A tisztánlátás és a keresztény teológiai álláspont megértése végett röviden össze kell foglalnunk, mit ért házasságon a liberalizmustól leginkább eltérő katolikus erkölcstan.

A katolikus erkölcstan szerint a házasság több, mint magánjogi-vagyonjogi szerződés; a házasság egy férfinak és nőnek teljes testi-lelki önátadásra irányuló, tehát egész életre szóló szerződése, amelyet Isten szentségi rangra emelt (ezért beszél a katolikus teológia a házasság szentségéről). Ebből több dolog következik. A legfontosabb következmények:

a) Nemcsak az a házasfelek egymás iránti kötelezettsége, hogy a házasságon belül szerzett vagyonukat közösnek tekintsék, és vagyoni, anyagi tekintetben egymáshoz ilyen értelemben korrektek legyenek, hanem kötelesek a testüket is (szexuális értelemben) házastársuk tulajdonának tekinteni. Ezért a nem aktust egymástól csakis akkor tagadhatják meg, ha annak kivitelezésében fizikailag akadályozva vannak.

b) A házasságból kényük-kedve, pillanatnyi hangulatuk szerint nem léphetnek ki, a házassági kötelék a sírig kötelez.

c) Katolikus (és általános keresztény) szempontból feltétlenül erkölcstelen az úgynevezett „nyitott házasság”, amikor a házasfeleknek külső kapcsolataik vannak, hiszen a keresztény felfogás szerint a nemi aktus erkölcsi feltétele, hogy teljes lelki önátadással is párosuljon, ami egyidejűleg több személy felé tökéletes módon megvalósíthatatlan.

d) Mindazonáltal egyik házasfél sem alkalmazhat a szexuális jogának érvényesítésére fizikai erőszakot, és a férj erkölcsileg is köteles a feleségét pszichikailag diszponálni, lelkileg felkészíteni a nemi aktusra. De jogos ok nélkül a feleség nem tagadhatja meg a férjétől a közösülést.
A mondottakból következik, hogy a keresztény erkölcsi felfogás szerint „nemi erőszakról” házasfelek között csak kivételes esetben beszélhetünk: akkor és csak akkor lehet erről szó, ha a férj fizikai brutalitással (ütlegeléssel stb.) kényszerítené a vonakodó feleségét közösülésre. Ilyen esetben is az a helyzet, hogy a férj rossz eszközökkel törekszik annak elérésére, amihez joga van alapvetően. Nyilvánvaló, hogy ezen esetben a feleség is hibás, mivel azt tagadta meg, amihez a férjének joga van.

Lényegesen különbözik tehát ebben a tekintetben is a kereszttény és liberális szemlélet. Ez utóbbi szerint szó sem lehet a szexualitás területén „házastársi kötelezettségről”; teljesen a házasfelek tetszésére van bízva, hogy mikor óhajtanak saját házastársukkal közösülni, és mikor bárki mással. Ez a felfogásbeli eltérés azon alapul, hogy a liberalizmus nem tekinti oly szoros kapocsnak a házastársi köteléket, mint a kereszténység.

Látszólag a liberális felfogás a nő érdekét, illetve védelmét szolgálja. De csak látszólag. Nem a korlátlan szexuális szabadság ugyanis az alapvető ösztönös női igény, hanem a szeretet utáni vágy, a gyermek utáni igény és ezzel kapcsolatban a család stabilitásának, biztonságának igénye, ami a nyugodt gyermeknevelést biztosítja. A liberalizmus a család stabilitásának tagadásával és az egyén jogainak túlhangsúlyozásával nemcsak a társadalom biztonságát rendíti meg, hanem valójában a nők biztonságát is megingatja. Alkalmazkodni minden társadalomban kell. A liberalizmus is — különféle lelki pressziókkal — konformistává igyekszik alakítani az állampolgárokat. Jó példa erre a mai Magyarország, ahol a liberális média különféle szellemi akrobatikával „politikailag inkorrektnek” bélyegez meg lényegében minden olyan véleménynyilvánítását, ami nincs összhangban a liberális dogmákkal. Nincs tehát abszolút szabadság a liberális államban sem. A különbség csupán annyi, hogy a keresztény erkölcsi felfogás nem emberi szociológiai dogmákhoz, hanem Isten akaratához való igazodást hirdet, és — a liberalizmustól eltérően — nevelni is igyekszik a híveit — akaratilag is — a saját normarendszerének követésére.

A családon belüli erőszak elleni helyes küzdelem végső soron csak egyike a sok részletkérdésnek, amivel korunk beteg társadalma küszködik. Alapvetően orvosolná azonban a társadalom problémáinak nagy részét, ha megkísérelnénk követni ebben a vonatkozásban is a kinyilatkoztatás tanítását: „Férfiak, szeressétek feleségeiteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat… A férj… köteles szeretni a feleségét, mint a saját testét… Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket. Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek… Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.” (Ef 5,25,28,33-6,1,4)

Azért arról ne feledkezzünk meg, hogy a türelmesen próbálkozó férfiakat is szokás hibáztatni. A türelmes férfi is rendszeresen “nyaggatja, zaklatja, inzultálja” a partnerét a “hülye szexszel”.A türelmetlen férfi félrelép, a türelmes pedig “nyaggat, zaklat, inzultál”. Azért hibáztatni egy férfit, mert kívánja a partnerét és szexelni akar vele, az azért elég érdekes. Magával a kezdeményezéssel elismeri, hogy vonzónak tartja a partnerét. Micsoda szégyen! :))
Egy nő helyében akkor lennék kétségbe esve, ha a férfi nem kezdeményez….

Normális esetben semmit nem kell tennie egy férfinak, ahhoz, hogy kívánja a nő, ahhoz elég csak léteznie. Pont úgy, ahogyan a nőnek sem kell a létezésénél többet tennie ahhoz, hogy a férfi megkívánja. Ha nem így működik a dolog, akkor az egyik fél csak elszenvedője a másik szexuális problémájának. Persze, a szerelem nem csak a szexről szól, a türelem pedig szép erény, de az mindennek a teteje, amikor még ráadásul a férfit hibáztatják olyan dologért, amiben vétlen és aminek a megoldása leginkább rajta kívül áll. Nem a férfi dolga megoldani a nő szexuális problémáját és az esetek jelentős részében ez messze meg is haladja a képességeit. Nem is várható el tőle, hogy egy terapeuta szaktudása mellett végtelen empátiával is rendelkezzen, főleg akkor nem, ha a türelme már régen fogytán van a szexuális frusztráció miatt.
Egyébként meg figyeljük csak meg, mi történik akkor, amikor egy férfi nem tud ráhangolódni a szexre? A nők tizedannyi türelmet nem tanúsítanak, mint a férfiak. Nagyon gyakran azonnal borul a liszt: “te nem kívánsz engem?”, “meguntál?”, “Szerintem már nem tetszem neked, mióta felszedtem ezt az egy-két kilót.” és a többi. A férfi pedig nem győz szabadkozni, magyarázkodni. – Ezzel szemben áll a folyamatos férfihibáztatás, amikor a nőnek nem megy a szex. Nem értem, hogy miért nem látnak általában semmilyen ellentmondást abba a nők, hogy minden esetben csakis a férfi a hibás.

Erre az egész össznépi szexuális szerencsétlenkedésre az lenne a megfelelő válasz, hogy észt verünk a pórnép fejébe; elmagyarázzuk nekik, hogy mindkét fél legyen türelmes, megértő, kommunikatív és kompromisszumképes. Szerinted a feminista módszer (a NANE szövege) erre hajaz? Mert szerintem k*rvára nem. Olyannyira nem, hogy a szöges ellentéte – és épp ezért semmiféle problémát nem lehet vele megoldani, legföljebb elmélyíteni. Bíztatja a nőket a türelmetlenségre, kompromisszumképtelenségre és a szexmegvonásra, és természetesen minden felelősséget látatlanban is a férfi vállára helyez. Persze nincs ezen mit csodálkozni, a feminizmus 100%-a kizárólag erről szól. Lefogadnám, hogy senki nem tud egyetlen feminista részterületet se mutatni, ami ne a férfiak kizárólagos felelősségét és a nők kompromisszumképtelenségét erőltetné.

Ebben a témában nem meglepő módon már megint fekete-fehér a feministák gondolkodása. Egy még működő párkapcsolatban nem az a helyzet, hogy a nő vagy fogcsikorgatással tartja vissza magát az ura ruházatának leszaggatásától, vagy olyannyira taszítónak találja a szex gondolatát a férjével, hogy már arra utalni is nemi erőszak és gyilkossági kísérlet. Ebben az esetben érthető lenne a tiltakozás, hogy ne engedjen a nő, ha nincs kedve. Viszont a valóságban – ismétlem, egy még működő házasságban/párkapcsolatban – a feleség nemi vágyai elég széles skálán mozognak, és a “nincs kedve” azt is jelentheti, hogy épp nem gondolt a szexre, de egy csók vagy akár egy megfelelő nézés simán felébresztheti a vágyat. És ebben a szövegkörnyezetben a tiltakozásotok teljesen értelmetlen.

Vagyis a normális az volna hogy asszonyka próbálja meg rugalmasan kezelni a férje közeledését, és ebbe minden normális ember beleérti, hogy a vonatkozó körülmények és határok figyelembe vételével. Senki nem beszélt arról, hogy a nőnek kötelező lenne engedni a kuplerájból hazafelé vezető úton a pöcegödörbe esett férje részeg követeléseinek is – egyesek viszont úgy tesznek, mintha erről lenne szó. Persze ez nem újkeletű dolog, a feminisátk mindig így reagálnak a hasonló felvetésekre. Ők a középúton haladó normális embereket mindig sátánistáknak látják :)

A női erőszak alapvetően rejtett, lelki, közvetett, ésatöbbi. A férfi erőszak ezzel szemben nyílt és egyenes. Az egyiket marhakönnyű törvényileg tittani (és tiltva is van), míg a másikat még precízen definiálni is nehéz – de ettől függetlenül ugyanúgy létezik és ártalmas. Egy nő a szexmegvonással legalább ugyanannyira pokollá teheti egy férfi életét, mint a férfi azzal, ha maga alá gyűri a nőt – a különbség az, hogy az egyiknek van fizikai vetülete, a másiknak nincs. Nem is lennél nő, ha nem erre hegyeznéd ki az egészet, tulajdonképpen azt állítva, hogy a női típusú erőszak rendben van, csak a férfi típusú erőszak büntetnivaló. “Szegény nőnek el kell szenvednie a gonosz férfi erőszakos közeledését” – hangzik a kollektív feminista sirám, azt meg tőből leszarják, hogy szegény férfi abban a hiszemben vette feleségül a nőt, azért vállalt neki hűséget, sőt, a nő maga is aktívan azt állította, hogy a férfi szexuális igényei ki lesznek elégítve. Ehhez képest hónapokat meg féléveket tengődnek egyesek szex nélkül, ami nem csak biológiai értelemben kínzás, de az önértékelésüket és a lelkivilágukat is tönkreteheti. Dehát ez nem gond, mert ez nem a nőnek fáj, ugye? A törvény a nyílt erőszakot tiltja (amit femcsiék szerint tovább kellene szigorítani a végtelenségig), a burkolt erőszak meg hadd menjen továbbra is, hisz az a nők fő fegyvere a férfiak ellen, na nehogymár valaki korlátozni akarja…

Tehát sikerült azt az üzenetet, hogy nemet is lehet mondani egy szájra írt Igennel társítani? Gratulálok...

@Mrs. Jackman: Igen.:DDD Ez akkora öngól, hogy nagyobb nem is lehetne.
Az ilyen típusú kategorikus üzeneteket nem lehet ilyen intellektuális, huncut csavarokba bugyolálni, mert olyan gellert kapnak, hogy a fal adja a másikat...

Ha jól értem ezt a bugyuta "művészetet" Kiss Miklós azért műveli, hogy mindenkibe belesulykolja: ha a nő kinyitja a száját, az már eleve NEM.

( :-))))))))))))))))))))))))))) Mondjuk tagadhatatlanul van ennek az egésznek egy őszinte bája, az alkotó véletlenül ráhibázott valamire az örök-ellentmondó női természetből, de aligha ez volt a célja:-o De hogy hogyan is értette pontosan, azon valószínű még ő is csak most gondolkodik.)

"mert soha, senki nem mutatta meg, hogy mondhatnak nemet."

Őszintén, felnőtt embereknek ezt a szájukba kell rágni?
A környezete a felelős azért, mert ő egész életében kussol; a környezete a felelős az ellen elkövetett tettekért; amiért nem fogta meg hatökrös szekérrel és húzta be a városi rendőrkapitányságra, hogy márpedig tessék feljelentést tenni itt és most és addig nem mehetsz haza?!

Tényleg komolyan gondoljátok, hogy én tehetek arról, hogy a 5 házzal lentebb élő családban Béla veri a feleségét?
Már elnézést, de ez már nem a ló túlsó oldalára való átesés, hanem a józan eszűség totális hiányáról tett tanúbizonyság!

@Peetee: "Tényleg komolyan gondoljátok, hogy én tehetek arról, hogy a 5 házzal lentebb élő családban Béla veri a feleségét?"

Férfi vagy?
Mer akkor igen...
Eleve.
Hallottad te már a "bűnben született" kifejezést?

Lát valaki valamilyen érzelmet ezeken az arcokon?Hátborzongatóak és hidegek,mintha halottak vagy zombik lennének... brrr (mintha nem is áldozatok lennének,hanem éppen gyilkolni készülnének,na jó,ez csak az én fantáziám).Persze,értem,hogy ők a NŐK,de így valahogy nagyon visszataszítóak, talán ezért is vannak,lesznek durva vagy offos kommentek :( Nagyon sajnálom,annyira kellene valamilyen jó,érzelmes és mégis okos kampány a nőkért.

@Leylandi: Hát kedves, ha valóban úgy gondolod, hogy minden férfi eredendően a születésétől kezdve színtisztán erőszakos, családverő beteg állat, akkor a Te fejedben vannak súlyos gondok, és ebből következően itt be is fejezhetjük az érdemi beszélgetést, mert egyértelműen nem vagy erre alkalmas.

Ha félreértettem valamit - bár kétlem - akkor segíts kérlek megértenem a fenti példámra adott válaszodat: ha férfi vagyok, akkor miért tehetek róla, és ha nő vagyok, akkor miért nem?!