Igazán jó kis utazás volt Siófokon a Nagyon Balaton rendezvénysorozat égisze alatt megrendezett koncert. A nézőtéren és a nézőtéren kívül is rengetegen gyűltek össze, hogy végig hallgassák az előző évszázad második felének, egyik legnépszerűbb magyar zenekarát.
Az Omega koncert estéjén a szabadtéri színpad megközelítése művészi, a bejárat elérése pedig szuperhősi kvalitásokat követelt, annyian szerették volna kintről élvezni az estét; így a park környéke leginkább egy éjjeli piknik helyszínére hasonlított. Miután sikerült átverekednünk magunkat a számításaink szerint több száz emberen, a nézőtéren már elég nagy rend fogadott : a nézők úgy ültek az előadás elején a padokon, mint a rendezett iskolások – persze ez a végére már nem igen volt jellemző.
Az Omega Oratórium ötlete először egy templom megmentésére született, ami a zenei kialakításon is nagyban meglátszott. Egy film, vagy egy színházi előadás mondanivalóját nagyban tudja fokozni a klasszikus elemekkel kevert bejátszás, ami a mélyebb tartalommal bíró részeket emelkedetté, szebbé varázsolja. Nem volt ez másképp a Siófokon tartott koncerten sem. A ''meglepő módon'' rockzenei alapokra helyezett repertoárban, Liszt Ferenc , Les Préludes (Előjátékok) című műve köré szerveződtek a jól ismert slágerek. Persze ezt sem kell túl komolyan elképzelni, inkább olyan régi rockeresen, ugyanis ahogy közeledett az este vége, az emberek emelkedettből felszabadultakká váltak és aztán szinte mindenki együtt táncolt.
Úgy gondolom a legnagyobb utazást az este annak jelentette, aki a zenekarral együtt élte meg az utóbbi évek változásait. Sok ember arcán szinte láthatóan jelentek meg fiatalabb koruknak emlékei, így ők igazi élményt vittek haza magukkal. A zene persze kortalan, és aki fogékony az igényes formáira fiatalabbként is igazán élvezhette az előadást.
Brigi
