Magyarország első “igazi” plázája, a Pólus Center 1996-ban, csaknem húsz éve nyitotta meg kapuit, az USA-ban ezzel szemben már a 80-as években is az egyik legfőbb szabadidős program volt a shoppingolás a gigantikus áruházakban. Semmi sem tart azonban örökké, és az épület, ami egykor pompájával a kapitalizmus manifesztációjaként hirdette az aranykort, könnyen válhat egy idő után szürkévé és elhagyatottá.

Ismerős a kép? Gondoljunk csak a Nagy Gatsby záró képsoraira, és rögtön érthetővé válik, mire is gondolok. Aki azonban film helyett inkább képeket nézne a témáról, annak mindenképpen Seph Lawless amerikai fotográfus az akár 20 éve elhagyott bevásárlóközpontokról készült UrbEx képeit ajánlanám figyelmébe.

A ma a tengerentúlon oly divatos UrbEx (urban exploring = város felfedezése) fotográfia fogalma valójában jóval később jelent meg a köztudatban, mint ahogy Lawless néhány éve belevágott egy projektbe, melyben az Egyesült Államokon keresztül utazva romos, elhagyatott és elfelejtett épületeket dokumentált. Hamar kiderült, hogy a fényképek közül leginkább azok fogták meg az embereket, melyeken egykori áruházak és bevásárló központok szerepeltek. Nosztalgiázva gondoltak Amerika boldog éveire, és tömegesen írták meg Lawlessnek az épülettel kapcsolatos személyes élményeiket.

Nem csak az áruházak hiányoztak nekik, hanem tulajdonképpen minden, ami velük együtt járt. Valahogy úgy, ahogy nekem hiányoznának a barátnős beszélgetések a közeli pláza kávézójában, amely idestova több mint 10 éve színhelye találkozásainknak. Sem az épület, sem a kávézó nem rendkívüli, és máshol is tudnánk találkozni, mégis a három tényező együtt könnyen egyfajta posztmodern nosztalgikus effektet váltana ki, ha egyszer üresen, kifosztva és szürkén látnánk újra.

A “ruin porn” (=rom pornográfia), ahogy sokan ezeknek a képeknek a témáját jellemzik, ma már számos követőt talált, köszönhetően a különféle közösségi oldalaknak, azok közül is elsősorban az Instagramnak. Lawless rávilágít, hogy manapság a fotók nagyon rövid idő alatt nagyon sok emberhez jutnak el, többszörös hatást váltva ki ezzel: egyrészt sokan elindulnak felfedezni a képeken látott helyszíneket,  másrészt egyre többen próbálkoznak ezzel a típusú fényképezéssel (is). Az elsővel az a probléma, hogy gyakran veszélyeket is rejt az elhagyatott helyek felkeresése, ezért nem érdemes csak úgy elindulni az ismeretlenbe. A második tény az igazi fotósok számára régóta ismert: bár ma már szinte mindenki fotósnak tartja magát egy iPhonnal a kezében, Lawless még mindig a művészetre helyezi a hangsúlyt: akár órákat vár a kedvező megvilágításra, aminek miértjét az okostelefonnal futkorászó felfedezők talán nem is értik.

Aki pedig puszta művészi passziónak tartja a “ruin porn” fotókat, azokat talán megnyugtatja a tény (így pl. Detroit polgármesterét is, aki nehezményezte, hogy városa tele van turistákkal, akik a városnak csak a rossz arcát bemutató képeket készítenek), hogy Lawless számos nonprofit segélyszervezettel áll kapcsolatban, igyekezve ezáltal valamit visszadani a fotókért cserébe az elszegényedett területeknek és lakóinak. Ezenkívül pedig fő célja, hogy sokkolja azokat az amerikaiakat, akik ma is megpakolva sétálgatnak a csillogó áruházak végtelen folyosóin. Amerikának szembe kell néznie a problémáival, ha változni akar, vallja.

Farkas Anna

Forrás: Huffington Post

Haverkodjunk a Facebookon is: www.facebook.com/colorcammag

Kedvenc képeink Instán: http://instagram.com/colorcammagazine

További képekért és információkért Seph Lawless Facebook oldalát itt találjátok.