Az Isuzu D-Max már önmagában is egy erőteljes, tekintélyt és erőt sugárzó jószág. Ám amikor átvettem a telematricázott, rikító sárga gépet, egy pillanatra nekem is elállt a lélegzetem. Nem pusztán a látvány miatt. Az a megtiszteltetés ért, hogy Kőváry Barna a Saharun rallyn is indult hivatalos autóját kaptam meg egy pár napra. Örömmel mentünk bele a kátyúkba, félelem nélkül.
Az Isuzu neve Magyarországon talán nem cseng túl ismerősen, hiszen itthon nincs nagy múltja a márkának. Így általában se pozitív, se negatív kép nem társul a honiak fejében a céghez. Azonban a vállalat komoly történelemmel rendelkezik. Már az autógyártás hajnalán 1934-ben megjelenik az Isuzu név, 71-ben pedig már megszületik az együttműködés a General Motorssal. A márka a 90-es években tör be az európai piacra. A vállalat leginkább munkagépeket gyárt, ebben jó és ezt személyesen is volt alkalmam tapasztalni.
Bár a pickupok általában nem megnyerő külsejükről híresek (nagy átlagban), a D-Maxnál ez máshogy van. A japán tervezők valami újat és egyedit akartak alkotni, kicsit megtörve a pickup trendet. A design pofásra sikeredett, persze azért ne mérjük a Ford F100 brutális kiállásához. Sokat finomodtak az elődhöz képest a vonások. Például a lámpák hosszanti elnyújtása igen csak megdobta a vasat. A hatalmas krómozott hűtőmaszk pedig egyből szembe ötlik, rajta az Isuzu felségjelzéssel. Egyértelműen kitűnik tehát, hogy a autó nem játékszer, inkább szerszám (és ezt a vállalat büszkén hirdeti is.) A forma megújítása egyébként jót is tett a munkagépnek, hiszen az előző generáció még nagyon gyengén teljesített EuroNCAP töréstesztjén. A 2 csillagból gyorsan 4 lett, úgyhogy már a gyalogosoknak sem kell félreugraniuk az útból.
A bombabiztos recept a belsőségeknél is működik. Elől kettő keresztlengőkaros csavarrugós futóműt találunk, hátra pedig laprugós merev híd került. A 2,5 literes 163 lóerős D-Max LS fogyasztásban papíron hozza a 4,5 litert, de csak ott. Nekünk egyszer sem sikerült az áhított érték közelébe kerülni (8-9 liter). Ha pedig terepre visszük ott duplán eszi az üzemanyagot. Vegyük figyelembe, hogy egy közel 2 tonnás pickupról beszélünk, amit egyébként a korábban említett, elsőre gyengének hangzó, 2500 köbcentis 400Nm-es csúcsnyomatékú dízelmotor hajt. Bár a konkurensekbe rendre jóval erősebb motor kerül, az Isuzunak így sincs szégyenkezni valója. Kiválóan megy és meglepően halk. Tényleg. Ne várjunk komoly gyorsulást tőle, viszont érezni, hogy van tartalék a kocsiban, amely a legtöbb helyzetben elegendőnek bizonyul. Mi manuális hatsebességes váltóval kaptuk az Isut, 13 másodperc alatt sikerült elérni a 100-at, elvileg ez automatával is így meg, csak +1 literrel többet eszik. Az autó egyébként valóban csendes, hosszú útra is kiváló társ lehet.
A D-Maxot kivittük terepre is. Próbáltuk megfogni, de nem ment. Egyszerűen nem találtunk neki olyan helyzetet, amelyet ne oldott volna meg 5-ösre. Amikor nem volt elég a két kerék, nagyon egyszerűen a kézifékkar mellett elhelyezett tekerőkapcsoló állításával összkerékhajtásba kapcsoltuk. Probléma máris megoldva. Egyébként 100km/óráig nyugodtan kapcsolgathatjuk 4H-ba az osztómű forgókapcsolóját. Felezőbe viszont csak álló helyzetben. Bár a tesztautót nem a terep igényeknek megfelelő gumikkal kaptuk, így sem volt bizonytalanság se bennünk, sem a kocsiban. Az autó kiválóan kormányozható, egyedül méretei miatt kell figyelnünk. Egy tolatóradar mindenképpen jó jöhet a rizikósabb szituációk megkönnyítése végett. A szűk erdei utak során sokat segítettek az elektromosan behajtható tükrök is, melyek így elkerülték a nagyobb faágakkal való találkozást. A 3,1 méteres tengelytávval és a 23,5 centire emelt szabadmagassággal elkerültük azt is, hogy az autó alja bármihez hozzáérjen. A manapság divatos SUV képesség, a lejtmenetvezérlés azonban hiányzik.
Érdemes egyébként a pickup platójára pakolni a kellemesebb utazás/terepezés érdekében, így annyira nem pattog majd az autó.
Egy ilyen munkagépnél másodlagos szempont a kényelem, azonban azt kell, hogy mondjam semmit nem hiányoltam ebből a szempontból. Az LS változatban manuális klímát kapunk és Kenwood mentes hifit (ez csak az LS Plus-hoz jár), mellőznünk kellett a GPS navigációt, a tesztautóban pedig bőr ülések sem voltak. Dicséretes viszont a hangzás, ami bár kicsit bádoghangú mégis viszonylag jól szól. Érdekes, hogy a hangerőtekerő az utasoldali részre került, így menet közben meglehetősen idegesítő mindig átnyúlkálni. Persze Japánban minden a másik oldalon van, ott nem ekkora kihívás nagyobb hangerőre váltani. Egyébként minden masszivitást sugall, a műanyagok kemények, nem hallhatóak zavaró zajok az illesztési pontatlanságok miatt. Nagyszerű, hogy rengeteg helyre pakolhatunk. Mindenhol egy kis rekesz, pohártartó. Utóbbiból négy is van.
Kiváló autó az Isuzu D-Max. Azt, hogy mennyire már Kőváryék is bizonyították a Saharun rallyn. Elmondásuk szerint az extrém körülmények között megtett több ezer kilométer alatt műszaki gondjuk egyáltalán nem akadt. Ezek után az ára csak még vonzóbbá teszi. A két üléses L kivitelű pickupot már nettó 4 890 000 Ft-től elvihetjük, ami lássuk be a versenytársakhoz képest meglehetősen olcsó. A piacot a már-már öregnek számító Nissan Navarra, Ford Ranger, a Volkswagen Amarok, a Mitsubishi L200 és a Toyota Hilux adja. Ezt az ár-érték arányt azonban egyik sem tudja.
A teszt létrejöttében segítségünkre volt Kőváry Barna és a WAE Kft. képviseletében Kirilla Csaba!
Köszönjük!
