A Blackberry hazánkban sosem volt akkora sláger, mint pl. a tengerentúlon. Lehetett kapni, tudták az emberek, hogy mi ez, a célcsoport valahogy mégis a Nokiát választotta. A telefon koncepciója röviden: írásos kommunikáció.

Elsők között lehetett ezzel a telefonnal e-mail-ezni, chatelni, és ha még emlékszik rá valaki, az ICQ nevű rendszert is támogatta. De ahogy elterjedtek az okostelefonok, és mióta az utolsó hülyegyerek is azzal rohangál, ezek a szolgáltatások annyira nem nyújtanak sokat. Sőt, kicsit el is tűnt a piacról a kanadai cég. Pedig fénykorukban  40%-os volt a piaci részesedésük. Aztán juharfaföldön is kapcsoltak, hogy az annyira nem buli, ha  ember nem használja már a telefonjainkat (és nem azért, mert rosszak, hanem mert jócskán elmaradtak a konkurenciától), és piacra dobták a Z és a Q 10 névre hallgató készülékeiket. Ebből most a Z betűjelűről fogok mesélni. Annyiban különbözik a Q-s testvértől, hogy ezen csak érintőkijelző található, míg a Q-n (jó blackberry-s szokás szerint) egy QWERTY billentyűzet is helyet kapott. Ezeken a cég saját fejlesztésű operációs rendszere fut, a BlackBerry 10 (izzadtak a kreatívok, mire kitalálták).

Első körben beszéljünk a desginról. Letisztul, fekete, egyszerű, szép. Igaz, ennek is a nagy része műanyag, de sokkal kellemesebb, puhább tapintású, mint a versenytársaké. Az üveg nem a már a konkurenciáktól megszokott Gorilla Glass, de azért belevittek egy kis fikcsit azzal, hogy az érintésérzékelő nem az üveg alatti fóliába van belerejtve, hanem az üveg alsó részében kapott helyet. Touch on glass névre keresztelték el ezt az újítást, ha valaki bővebben rá szeretne keresni.

A következő a kijelző. Ez  egy 768x1280 pixeles, 356 ppi képpontsűrűségű cucc. A betekintési szögével nincsenek problémák, de azért nem egy csúcskategóriás őrület. A kijelző felett van a 2 megapixeles előlapi kamera, különböző érzékelők meg egy állapotjelző LEDecske.

Hátul található a 8 megapixeles autofokuszos kamera, F2,2 fényerővel. Nem egy nagy durranás, de jó fényben jó képet lő, rosszban meg csak képet... Milyen meglepő... Na, de nem kezdem el megint szapulni a telefonos fényképezőket, mert megint mindenki az édesanyámat fogja szidni.

 Belül egy kétmagos, magonként 1,5 GHz-es proci pörgeti a Texas Instruments jóvoltából. 2GB RAM van benne. A belső memória 16 GB, amiből mi 11 körül tudunk használni; de ha valaki rá akarja tölteni mind a három Gyűrűk urát HD-ban, az kibővítheti még 32 GB microSD-vel.

 Most jön a telefon szerintem legérdekesebb része: az operációs rendszer, ami se nem android, se nem windows, sőt még nem is iOS. Hanem - ahogy fent is írtam - a cég saját fejlesztése. (JÉÉÉ, ILYET IS LEHET?!) Nagy érdekessége a gesztusvezérlés, ami ismerős lehet a Palm által készített WebOS-t használóknak, de annál mérföldekkel okosabb, átgondoltabb és élvezhetőbb dologról van itt szó. Igazából teljesen egyedülálló. A designért kiosztanék egy-két tockost, de mivel elég faszán muzsikál használat közben, a saller után egyből bocsánatot kérnék. Annyira új a dolog, hogy az első bekapcsolás  vagy a restore után minden alkalommal van egy rész, ami mindent megmutat és beállíttat velünk. Ezt nem lehet kihagyni a NEXT gomb ütemes nyomogatásával, ne is próbáljátok (nincs is rá gomb...).

Megpróbálom leírni a gesztusvezérlést, de nem vállalok felelősséget az érthetőségért. Mire is gondolok: pl. az éppen futó alkalmazást egy lentről felfelé futó ujjmozdulattal tudjuk háttérbe tenni, ha a főmenüben vagyunk, és legalább egy alkalmazásunk le van kicsinyítve. Balra lapozva találunk egy oldalt, ahol az éppen futó cuccokat látjuk. Egy oldalon négy, összesen nyolc darab alkalmazást rakhatunk a háttérbe, de 6-nál már köhög a kicsike és kicsit be is lassul. Nagyon jól működik ez a rendszer, pár óra és teljesen rá lehet állni, nem szabad megijedni tőle az elején. 

Szoftverek szintjén sincs panasz, van benne minden, még egy csecse üzleti csomag is szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel. Alkalmazásokat is le lehet tölteni, sőt 70.000 alkalmazásból válogathatunk.

Összességében egy elég jó kis telefont kaptunk a pénzünkért. Sajnos abban biztos vagyok, hogy itthon nem fog elterjedni, de remélem, a cég – (ha ugyan csak részben, de) – képes lesz visszaállítani régi patináját. Megérdemlik, szép és minőségi cuccokat árulnak, amiket használni is lehet, nem csak papíron működnek a dolgok.

A cikk nem jöhetett volna létre a VIP-PHONE mobiltelefon szaküzlet támogatása nélkül!