Eső ide vagy oda, sár ide vagy oda a nyárnak nem lehet úgy vége, hogy az ember a szobában üljön, teljesen mindegy milyen az idő. Úgyhogy nekivágtunk. Én egy picit később tudtam szállást foglalni - itt külön köszönet annak a drága néninek, aki utolsó pillanat után meghirdette és kiadta a ház-részét, és aki olyan nagy kedvességgel mosta le a cipőmet minden reggel, mire felkeltem.

Okos lányok módjára felkészültünk:  gumicsizmák és esőkabátok 100 verziója, hogy az egész fesztiválon legyen mit felvenni. Első nap már szükségünk is volt rá, ugyanis annak ellenére, hogy a Tankcsapdát és Papa Roach-t megkímélte a vihar, az éjfél után fellépőknek már a zivatarban is vígan táncoló tömegekben kellett bízniuk. Minket pedig nem abból a fából faragtak, hogy egy kis (najó nagy) égszakadás miatt csak úgy hazamegyünk - így csapódtunk minden, esőben táncoló tömeghez, amíg hajnalban a felhők mögött kicsit világosabb nem lett. 

Másnap az első napsugarakkal ki is bújtunk a szállásunkról és nekivágtunk a nappali Strandnak, ahol elsőként a gyereknek szánt, de sokkal inkább fiatal felnőtt lányokat érdeklő rajzos résznél álltunk meg - és rajzoltunk is. Aztán tovább a part felé, ha már annyi bátorságunk nincs, hogy a jéghideg vízben a bevállalós fiúk mellett ússzunk, legalább szélben szálló hajjal gyönyörködhessünk a szemben lévő Tihanyban.

Egy fesztivál nappal teljesen más arcát mutatja – rohangáló, munkájukat végző alakok, lassan sarat takarító gépek között próbálnak éledezni az emberek és mennek a kávés pultok vagy a napközben is megszervezésre kerülő programok, mint a Diákhitel Sátorban tartott eszmecserék felé. A nagyon kimerültek, pedig a vízre helyezett úszógumikon vészelik át a világos órákat.

Estére viszont mindenki felpörgött és elégedetten nyugtázta, hogy arra a napra nem mondtak semmiféle esőt – így a koncertek látogatása mellett olyan játékokat is bátran ki lehetett próbálni, mint a vidámpark gyomorforgató kereke, a rendezvény felett lógó csúszda, esetleg a már megszokott bungee jumping.

 Az éjszaka további részében, az OTP Junior színpad előtt ugráltunk a kissé provokatív de annál jobb zenét játszó Soerii és Poolek koncerten, majd megvártuk a Wilkinsont és persze táncoltunk tovább. Nem is volt ez másképpen a további két napon sem mindenféle időjárási rosszviszony ellenére a Punnany Massif, nagy magyar kedvenc, a Quimby és az legutolsó fő fellépő, John Newmann előadása közben.

Bár sokat lehetett olvasni az idő okozta kellemetlen szituációkról, de azt gondolom, hogy, ha az ember egy kicsit odafigyel, fel lehet készülni ezekre a helyzetekre, az pedig, hogy ki hogy érzi magát is sok esetben saját magán múlik. Persze mi is vizesek és sárosak lettünk, de mégis úgy mentünk haza, hogy simán maradtunk volna még egy-két napot.

Brigi